Ki ne ismerné Szilágyi György örökbecsű prózaversét? Valahogy ez ugrik be, amikor az egymást váltó generációkra gondolok: a babyboomerekre, az X, az Y vagy Z generációra. Egy-egy generáció félszavakból is megérti egymást, de – bár alig egy tucat év különbség van közöttük – az egymást követő csoportok már korántsem fújják ugyanazt a nótát! Nem igaz?
Azon az ITB klubon, ahol ezt a kérdéskört feszegettük, többen úgy kezdték hozzászólásukat: a cég hr-igazgatója vagyok, 28 éves, Y generációs. Büszkén, határozottan, kibocsátva a közönség közé ezeket a szavakat! De a ránézésre generációhatáron balanszírozó delikvens egzakt bekategorizálását azért nagyban segítették. Bár öltözködésükből, testbeszédükből is eleve mérget lehetett volna venni rá, ki az X-es, ki az Y-os, hogy a babyboomerekről ne is beszéljek.
De mintha mostanság az Y generáció lenne leginkább terítéken. Egyáltalán nincsenek irigyelésre méltó helyzetben a munkaerőpiacon ezek a szemtelenül fiatal emberek, akik szemérmetlenül pályáznak a most 35–40 éves vezetők helyére, és még legalább 20–25 évet akarnak különféle vezetői pozíciókban eltölteni. Itthon és-vagy külföldön. Nem extra kívánság ez, hiszen az előttük lévőknek pontosan ez a lehetőség adatott meg. Csak hát ők őrzik-védik pozícióikat, és rendszerváltás utáni piacgazdaság-építés csak egyszer van egy ország életében!
Persze, ehhez azért piacképesnek kell(ene) lenniük! A jelenlegi csúcsvezetőknek meg érteniük kell(ene), hogyan működik ez a generáció. Milyen tulajdonságok jellemzők rájuk, hogyan lehet motiválni őket, milyen az életvitelük, igényszintjük, milyen munkakörnyezetben érzik jól magukat. Hogy aztán ezek tudatában okosan be tudják őket integrálni a munkába – ami persze rengeteg vesződséggel jár. Már csak a már ott tevékenykedő generációk miatt is. Mert az triviális, hogy vezetői szinteken szinte mindenki meg akarja fogni ezeket a frissen végzett fiatalokat, s érdemben mindent megtesznek azért, hogy rövidebb-hosszabb ideig magukhoz kössék ezeket a fiatalokat. Azt látom, hogy ennek a nagy megfelelni vágyásnak igyekszik eleget tenni a cégéhez, a céges policyhoz meg a szakmájához lojális X generáció, amit az általában nem lojalitásukról elhíresült generáció egyszerűen természetesnek vesz. Hogy a céges berkeken belül a különféle generációk tolerálják az Y vagy a lassanként a munkavállalóként megjelenő Z generációt, az azért elvileg működhet. De mindez hogy valósul meg például egy ügyfélkapcsolatban? Arra vajon figyel valaki? Mert hogy egy ügyfélnek nem biztos, hogy beveszi a mája az Y generációs fellépését… Sok malőrt lehet(ne) elkerülni, ha erre is kiterjed a figyelem.
Sorolhatnám, hogy hány X-es, Y-os ember fordul(t) meg a kezeim között. Már van Z generációs kollégánk is… És persze itt vannak a régi motorosok, a babyboomerek vagy X-generációsok, akikre várat tudok építeni. De legalább ilyen fontos az Y generáció dinamizmusa, világlátása, fellépése. Hiszen ne felejtsük el: az Y előtti korcsoportoknak már van múltja, karrierje, ami vagy jó vagy nem jó, de valahol megbélyegzi őket. Az Y generáció tagjai pedig tiszta lappal kezdenek. Igaz, időnként halálosan fel tudnak dühíteni, de egyre kevesebbet. Mert már eléggé megtanultam, hogy működnek. Ők meg azt, hogy én hogy működöm. Ma már azt is tudom, hogy az én korosztályom gondolkodása közelebb áll a Y generációéhoz, mint az utánam lévőké. Fura, de így van!
Sziebig Andrea
