Munkahelyi stresszről ír a kolléga, olvasgatom figyelmesen, hátha munkáltatóként okulok belőle. Kíváncsiságból gyorsan ki is töltök egymás után két stressztesztet, hogy „objektív” visszajelzést kapjak, mennyire stresszelem magam.
Az eredmények igazolták előzetes sejtésemet és aktuális közérzetemet: a tesztek egybehangzóan kimutatták, nincs nagy problémám a stresszel. Ami azért nem azt jelenti, hogy nem stresszes a munkám, hanem inkább azt, hogy többnyire tudom kezelni. De ha körülnézek szűkebb-tágabb környezetemben, azt látom, többen hadilábon állnak ennek az amúgy természetes életjelenségnek a kezelésével. Nagyjából tudom is, hogy embertípusából adódóan ki, miért nem birkózik meg ezzel a harci feladattal.
Ott vannak például az uralkodó típusú menedzserek, akik egy-egy intenzív, stresszes időszak után saját embertípusuk ellenkezőjének kedvenc elfoglaltságait részesítik előnyben a feltöltődéshez: egyszerűen az otthont választják, oda vonulnak el, és nagy ívben kerülnek mindenféle mozgást. Így szerzik vissza korábbi energiaszintjüket a tettrekésszé váláshoz.
Az uralkodó ellenpontja az emberközpontú munkavállaló, menedzser. Na ők szinte állandó stresszben élnek, hacsak nem középvezetők egy uralkodó felsővezető mellett. Ilyenkor azért nem stresszelik agyon magukat, sőt empatikus képességüknek köszönhetően igencsak jó szolgálatot tesznek a beosztottak megtartásában. Ugyanakkor szinte folyamatosan álarcot viselnek, ódzkodnak a döntésektől, így ezek a dolgok stresszhelyzetet okoznak nekik.
A professzionalista menedzserek többnyire jó stressztűrők, csak akkor kerülnek nehéz helyzetbe, ha valamiért szakterületüktől ismeretlen területre kényszerülnek. Amíg ott kell mozogniuk, addig folyamatosan feszült a lelkiállapotuk.
Aztán ott vannak még az életet igencsak kedvelő önmegvalósítók, akik egy stresszhelyzetben azonnal magukba fordulnak. Mivel pedig az önmegvalósítók többnyire jókedvűek, ez a hangulatváltás rögtön feltűnik mindenkinek. De ez az állapot nem tart náluk sokáig, így nagy vidáman hamar túllépnek a gondokon.
Embertípusunkat nem mi választjuk, azt a „gép” dobja nekünk. Azt azonban már mi választjuk, hogy ismerve önmagunkat, hogyan készülünk fel a stresszesebb időszakokra. Én is így tennék, de a médiapiac a válságban épp csak a felére csökkent… Szóval, én nem tudom, mi a stressz!
Sziebig Andrea
