Ugyan én nem Androiddal töltöm a napom, ellenben a férjem igen. Mást se látok, mint hogy hol a tabletjét, hol a mobilját kapja fel, s valósággal gyűjtögető életmódot folytat, már ami az androidos alkalmazásokat illeti. Keresi, kutatja, letölti, mutatja nekem, bele-beleszeret egyikbe, másikba. Aztán némelyikből legalább ilyen gyorsan kiszeret, mert rátalált egy újabbra, egy még jobbra.
Az elmúlt héten a hazai informatikus társadalom fele Tusványoson járt, a másik fele meg az elkövetkező hetekben a londoni olimpián szurkol. De ennek ellenére is meglepődtem, amikor a múltkoriban azt kérdezte tőlem az egyik cég vezetője: „Olvas egyáltalán valaki újságot nyáron?” Aha, persze, hogy az ict-világ beidegződéséből fújt a szél.
Nyár van, nyár van! Hurrá, szeretem, imádom! Még akkor is, amikor a hőmérő kegyetlen piros vonala nemegyszer a 40-es szám fölé is felkúszik. Ekkor is figyelem, hogyan folyik az üzleti élet…
Konrád György hasonlatával élve úgy kell az embernek az emlékezés, mint lábnak a járás, mert anélkül elsorvad. A tudata is. Én aztán biztosan nem akarok semmiféle sorvadásban szenvedni! Elemi szükségem van az emlékezésre, az emlékeimre, annak bármilyen formája, beleértve a digitálisat is.
Életbe lépett a telefonadó. Csökkentek a roaming- és a mobilinternet-tarifák. És az átutalások is már 4 óra alatt célba érnek. Faktum: előjeltől függetlenül, gazdag (ict-)termés egy hétre. De mi a tapasztalat?
Az Egyesült Államokban akár elmeháborodottnak is nyilváníthatják az internetfüggőt. A világ számos pontján alakultak internetfüggőséget gyógyító klinikák, mi több, már létezik anonim netfüggők klubja is. Az üzleti világ szereplőinél talán nem jelentkezik ennyire súlyosan a netaddikció.
Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Elköltöztünk a belvárosból – egy jachtkikötőbe. Egy ilyen mocorgás a sok egyéb macera mellett infrastrukturális átállással is jár.
Menő fejek, nagykutyák, csúcsfejek, nagy arcok, és még sorolhatnám azokat a szinonimákat, amikkel azokat a topmenedzsereket szokás jellemezni, akiket a legsikeresebb (ict-)menedzsereknek tartanak.
Egy multi cég kommunikációs vezetőjével beszélgettem a napokban. Bőszen meg büszkén újságoltam, hogy épp az itbridge évkönyvön dolgozik a csapat. Mire ő kerekre nyílt szemekkel csak annyit kérdezett: máris? Hisz nemrég indult maga az újság! Az a nem is olyan rég pontosan kilenc hónapja volt, ennyi idő elég szokott lenni a szülésre… Még egy kézikönyv esetében is.
Zsizseg az egész szerkesztőség. Pláne a sales! Érdekes figyelni, hogy muzsikálnak, amikor valami nagyon kedvükre valót csinálnak, és hogy működnek, amikor a megszokottól kissé eltérő pályán kell produkálniuk. Azt a ritka esetet nem emlegetem, ha valamihez nem fűlik a foguk…
Ugyan én nem Androiddal töltöm a napom, ellenben a férjem igen. Mást se látok, mint hogy hol a tabletjét, hol a mobilját kapja fel, s valósággal gyűjtögető életmódot folytat, már ami az androidos alkalmazásokat illeti. Keresi, kutatja, letölti, mutatja nekem, bele-beleszeret egyikbe, másikba. Aztán némelyikből legalább ilyen gyorsan kiszeret, mert rátalált egy újabbra, egy még jobbra.
Az elmúlt héten a hazai informatikus társadalom fele Tusványoson járt, a másik fele meg az elkövetkező hetekben a londoni olimpián szurkol. De ennek ellenére is meglepődtem, amikor a múltkoriban azt kérdezte tőlem az egyik cég vezetője: „Olvas egyáltalán valaki újságot nyáron?” Aha, persze, hogy az ict-világ beidegződéséből fújt a szél.
Nyár van, nyár van! Hurrá, szeretem, imádom! Még akkor is, amikor a hőmérő kegyetlen piros vonala nemegyszer a 40-es szám fölé is felkúszik. Ekkor is figyelem, hogyan folyik az üzleti élet…
Konrád György hasonlatával élve úgy kell az embernek az emlékezés, mint lábnak a járás, mert anélkül elsorvad. A tudata is. Én aztán biztosan nem akarok semmiféle sorvadásban szenvedni! Elemi szükségem van az emlékezésre, az emlékeimre, annak bármilyen formája, beleértve a digitálisat is.
Életbe lépett a telefonadó. Csökkentek a roaming- és a mobilinternet-tarifák. És az átutalások is már 4 óra alatt célba érnek. Faktum: előjeltől függetlenül, gazdag (ict-)termés egy hétre. De mi a tapasztalat?
Az Egyesült Államokban akár elmeháborodottnak is nyilváníthatják az internetfüggőt. A világ számos pontján alakultak internetfüggőséget gyógyító klinikák, mi több, már létezik anonim netfüggők klubja is. Az üzleti világ szereplőinél talán nem jelentkezik ennyire súlyosan a netaddikció.
Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Elköltöztünk a belvárosból – egy jachtkikötőbe. Egy ilyen mocorgás a sok egyéb macera mellett infrastrukturális átállással is jár.
Menő fejek, nagykutyák, csúcsfejek, nagy arcok, és még sorolhatnám azokat a szinonimákat, amikkel azokat a topmenedzsereket szokás jellemezni, akiket a legsikeresebb (ict-)menedzsereknek tartanak.
Egy multi cég kommunikációs vezetőjével beszélgettem a napokban. Bőszen meg büszkén újságoltam, hogy épp az itbridge évkönyvön dolgozik a csapat. Mire ő kerekre nyílt szemekkel csak annyit kérdezett: máris? Hisz nemrég indult maga az újság! Az a nem is olyan rég pontosan kilenc hónapja volt, ennyi idő elég szokott lenni a szülésre… Még egy kézikönyv esetében is.
Zsizseg az egész szerkesztőség. Pláne a sales! Érdekes figyelni, hogy muzsikálnak, amikor valami nagyon kedvükre valót csinálnak, és hogy működnek, amikor a megszokottól kissé eltérő pályán kell produkálniuk. Azt a ritka esetet nem emlegetem, ha valamihez nem fűlik a foguk…
