Nagykönyv, Inside, Award, Top 25 és a „fura újság” – nagyjából ezek a hívószavak jutnak eszembe, ha az előttünk álló három hónapra, no meg az előttünk tornyosuló feladatokra gondolok. Méghozzá felettébb jó kedvvel és tele energiával.
Valahogy mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán valahogy ez a megbecsülés némileg csökkent, de mintha mostanában megint kezdene visszatérni szakértelmük tisztelete.
Sokan vagyunk úgy, hogy fáj a fejünk, ha a működéshez szükséges it-infrastruktúráról kell gondolkodnunk. Pontosabban gondoskodnunk.
Médiacég vezetőjeként sokszor kell kiállnom a nagy plénum elé és szövegelni. Naná, hogy ilyenkor előre szerkesztett, üzleti, médiaszakmai és pszichológiai szempontból is üzenetértékű spícset kell nyomatnom. Nyíltan bevallom: felspannol, hogy a „leckét felmondhatom”, kiállhatok, és szerepelhetek! Nem meglepően azt is elmondhatom, hogy a szereplés élesben mindig jobban sikerül, mint az előtte végzett próbákon.
Ön trendsetter, sprinter, smart vagy big shopper? Netán akció- vagy márkavadász? Az Ön számára a vásárlás öröm, siker? Vagy kerüli a vásárlást? Esetleg online szeret vásárolgatni?
Jön a kolléganő, hogy ő bizony szívesen feldolgozná, mennyire hajlandók a cégek letolni a gatyájukat annak érdekében, hogy megnyerjenek egy tendert vagy egy projektet. Hát rajta, kevés ennél aktuálisabb téma van!
Az élmény friss. Igaz, nem velem esett meg, hanem ifjú kollégámmal, akit a mélyen tisztelt ügyfél egy sérelmezett cikk kapcsán egészen ordenáré modorban utasított helyre. Azt hiszem, akár igaza van, akár nincs, az üzleti életben ez a telefonálási hangnem megengedhetetlen. De szerencsére ritkán veti el ennyire a sulykot egy üzletember.
„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek.” Gondolom, nemegyszer jutnak eszébe Ady sorai az ilyen „hendikeppeseknek”, amikor munkát keresnek.
Amikor bejelentették, hogy megvonják, nagy volt a felzúdulás, a kétségbeesés. Aztán valahogy csillapodtak a kedélyek. Most meg mintha némi bizakodás jelei látszanának. A szakképzési hozzájárulásról beszélünk.
Azt mondják, bármilyen iromány attól lesz hiteles, ha az író átéli, megtapasztalja azt az adott témát. Akkor jön át minden sor, minden bekezdés súlya. Nos, biztosíthatok mindenkit, hogy a most következő mondatok hitelesek lesznek!
Nagykönyv, Inside, Award, Top 25 és a „fura újság” – nagyjából ezek a hívószavak jutnak eszembe, ha az előttünk álló három hónapra, no meg az előttünk tornyosuló feladatokra gondolok. Méghozzá felettébb jó kedvvel és tele energiával.
Valahogy mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán valahogy ez a megbecsülés némileg csökkent, de mintha mostanában megint kezdene visszatérni szakértelmük tisztelete.
Sokan vagyunk úgy, hogy fáj a fejünk, ha a működéshez szükséges it-infrastruktúráról kell gondolkodnunk. Pontosabban gondoskodnunk.
Médiacég vezetőjeként sokszor kell kiállnom a nagy plénum elé és szövegelni. Naná, hogy ilyenkor előre szerkesztett, üzleti, médiaszakmai és pszichológiai szempontból is üzenetértékű spícset kell nyomatnom. Nyíltan bevallom: felspannol, hogy a „leckét felmondhatom”, kiállhatok, és szerepelhetek! Nem meglepően azt is elmondhatom, hogy a szereplés élesben mindig jobban sikerül, mint az előtte végzett próbákon.
Ön trendsetter, sprinter, smart vagy big shopper? Netán akció- vagy márkavadász? Az Ön számára a vásárlás öröm, siker? Vagy kerüli a vásárlást? Esetleg online szeret vásárolgatni?
Jön a kolléganő, hogy ő bizony szívesen feldolgozná, mennyire hajlandók a cégek letolni a gatyájukat annak érdekében, hogy megnyerjenek egy tendert vagy egy projektet. Hát rajta, kevés ennél aktuálisabb téma van!
Az élmény friss. Igaz, nem velem esett meg, hanem ifjú kollégámmal, akit a mélyen tisztelt ügyfél egy sérelmezett cikk kapcsán egészen ordenáré modorban utasított helyre. Azt hiszem, akár igaza van, akár nincs, az üzleti életben ez a telefonálási hangnem megengedhetetlen. De szerencsére ritkán veti el ennyire a sulykot egy üzletember.
„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek.” Gondolom, nemegyszer jutnak eszébe Ady sorai az ilyen „hendikeppeseknek”, amikor munkát keresnek.
Amikor bejelentették, hogy megvonják, nagy volt a felzúdulás, a kétségbeesés. Aztán valahogy csillapodtak a kedélyek. Most meg mintha némi bizakodás jelei látszanának. A szakképzési hozzájárulásról beszélünk.
Azt mondják, bármilyen iromány attól lesz hiteles, ha az író átéli, megtapasztalja azt az adott témát. Akkor jön át minden sor, minden bekezdés súlya. Nos, biztosíthatok mindenkit, hogy a most következő mondatok hitelesek lesznek!
