A 90-es évek közepére már hazánkba is begyűrűzött a digitális tartalomszolgáltatás. Az azóta eltelt időszak jelentős változásokat hozott – nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is.
Hogyan lehet túlélni a nyomasztó vállalati terheket? Tudjuk-e, hogy irracionálisan cselekszünk, és képesek vagyunk-e felülmúlni a saját természetünket, illetve egymásét? Vagy épp az azonosulás segít a válságban túlélni – megélni a vállalat sorsát? Tegyék a szívükre a kezüket: önöket még szeretik a beosztottjaik? Vagy megkeserítik egymás mindennapjait?
Ha igazán hatékonyan akarunk keresni a nagy mennyiségű szövegben, akkor nem elég egyszerű karaktersorozatokat felismerni. Az intelligens keresés feltételezi, hogy a rendszer valamilyen szinten nyelvileg is képes értelmezni a szöveget.
Az emberekkel okosan beszélgető számítógépek még egy darabig a tudományos-fantasztikus filmek világában maradnak, ám a beszédtechnológia számos területén – például a beszédfelismerésben – már megtörtént az áttörés. Az alkalmazásra magyar nyelvű példák is szép számmal találhatók.
Az utóbbi évek kiszámítható notebookpiaci viszonyaiba alaposan belezavarni látszik a tény: új szereplő jelentkezett be a szegmens tortaszeléséhez. Az elektronikai óriás Samsung nem csupán a piacon visszaesők vagy az arról részben kifelé tartók morzsáira vetett szemet, hanem lényegében az összes szereplőére. 2010-re a szereplők már elfogadták a stratégiákat. Tényleg mindenki kapaszkodjon?
„Mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe?” – teszi fel a kérdést Philip K. Dick regényének főhőse. Az 1977-es írásban felvázolt totális megfigyelés még nem aktív, de a technikai feltételek már adottak hozzá.
Kezdetben vala az ABC és az ENIAC, aztán jöve az EDVAC, melynek Neumann János lőn a prófétája. S megindult a szuperszámítógépek sora, s teljesítményük exponenciálisan nőtt, ráadásul fordított arányban méretükkel. A régi csövesek tonnányi tudománya ma már elfér a zsebünkben, ma az igazi kapacitást a fürtözött szuperrendszerek nyújtják.
Négy éve még szenzációnak számított, hogy a miniszterelnök blogol, mégsem mondhatjuk, hogy általánosan elfogadottá vált volna a politikusok körében az interaktív jelenlét: egyelőre csak csetlenek-botlanak a web 2.0-s közösségek tagjai közt.
Büszkék szoktunk lenni a magyar oktatásra, pedig mind a hagyományos felsőoktatás, mind a szakképzési rendszer több sebből vérzik. Létezik azonban kiút: az összefogás.
Ideje leszámolnunk a magányos hacker illúziójával, hálózatunkon bűnszövetkezetek és hadseregek vívják harcukat, legtöbbször észrevétlenül.
A 90-es évek közepére már hazánkba is begyűrűzött a digitális tartalomszolgáltatás. Az azóta eltelt időszak jelentős változásokat hozott – nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is.
Hogyan lehet túlélni a nyomasztó vállalati terheket? Tudjuk-e, hogy irracionálisan cselekszünk, és képesek vagyunk-e felülmúlni a saját természetünket, illetve egymásét? Vagy épp az azonosulás segít a válságban túlélni – megélni a vállalat sorsát? Tegyék a szívükre a kezüket: önöket még szeretik a beosztottjaik? Vagy megkeserítik egymás mindennapjait?
Ha igazán hatékonyan akarunk keresni a nagy mennyiségű szövegben, akkor nem elég egyszerű karaktersorozatokat felismerni. Az intelligens keresés feltételezi, hogy a rendszer valamilyen szinten nyelvileg is képes értelmezni a szöveget.
Az emberekkel okosan beszélgető számítógépek még egy darabig a tudományos-fantasztikus filmek világában maradnak, ám a beszédtechnológia számos területén – például a beszédfelismerésben – már megtörtént az áttörés. Az alkalmazásra magyar nyelvű példák is szép számmal találhatók.
Az utóbbi évek kiszámítható notebookpiaci viszonyaiba alaposan belezavarni látszik a tény: új szereplő jelentkezett be a szegmens tortaszeléséhez. Az elektronikai óriás Samsung nem csupán a piacon visszaesők vagy az arról részben kifelé tartók morzsáira vetett szemet, hanem lényegében az összes szereplőére. 2010-re a szereplők már elfogadták a stratégiákat. Tényleg mindenki kapaszkodjon?
„Mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe?” – teszi fel a kérdést Philip K. Dick regényének főhőse. Az 1977-es írásban felvázolt totális megfigyelés még nem aktív, de a technikai feltételek már adottak hozzá.
Kezdetben vala az ABC és az ENIAC, aztán jöve az EDVAC, melynek Neumann János lőn a prófétája. S megindult a szuperszámítógépek sora, s teljesítményük exponenciálisan nőtt, ráadásul fordított arányban méretükkel. A régi csövesek tonnányi tudománya ma már elfér a zsebünkben, ma az igazi kapacitást a fürtözött szuperrendszerek nyújtják.
Négy éve még szenzációnak számított, hogy a miniszterelnök blogol, mégsem mondhatjuk, hogy általánosan elfogadottá vált volna a politikusok körében az interaktív jelenlét: egyelőre csak csetlenek-botlanak a web 2.0-s közösségek tagjai közt.
Büszkék szoktunk lenni a magyar oktatásra, pedig mind a hagyományos felsőoktatás, mind a szakképzési rendszer több sebből vérzik. Létezik azonban kiút: az összefogás.
Ideje leszámolnunk a magányos hacker illúziójával, hálózatunkon bűnszövetkezetek és hadseregek vívják harcukat, legtöbbször észrevétlenül.
