Alapvetően egyetért a szakma a kormányzati informatikai stratégiáról szóló vitairatban lefektetett elvekkel és célokkal. Ugyanakkor az is kiderült a novemberi itbusiness clubon, hogy az iparág képviselői bizonyos területeket még erősítenének, illetve bizonyos megfogalmazások még félreérthetőek.
Adózni kell, mert ez az állampolgárok és a vállalatok kötelessége. Az, hogy szeretünk-e adózni és annyit-e, amennyi ki van róva, más kérdés, de tudomásul vesszük. Mélyeket lélegezni csak akkor kezdünk el, amikor, mint derült égből a villámcsapás, hatalmas különadó esik a nyakunkba – mint ahogy jelen esetben esett is a távközlési cégek nyakába, minden előzetes egyeztetés és az érintett szolgáltatók tájékoztatása nélkül. A latolgatások, számítások azonnal beindultak, a kép azonban még közel sem tiszta, sőt.
Ma már egy noteszgép eladhatatlan vezeték nélküli hálózati vezérlő nélkül. S teljesen természetes, hogyha egy kávézóban, gyorsétteremben, reptéren előhúzzuk a gépünket, akkor ott van internet; ez hamarosan a hosszú távú repülőjáratokon is ugyanilyen természetes lesz. Az első fecskék már meglepően régen „felszálltak”.
Manapság már nem nagy kunszt, ha a fedélzeti számítógéptől az mp3-lejátszón át a professzionális navigációs rendszerig mindenféle high-tech kütyüvel van tele az autónk. Végül is ez mind csak azért van, hogy komfortosabbá tegye a sofőr dolgát. Ám mi van akkor, ha a sofőr már nem is ember, hanem gép?
Az sla-kat nem elég meghatározni, a mérésükre is megfelelő gondot kell fordítani.
Az önkormányzati informatikai rendszerek kiszervezésének jóformán csak előnyei vannak – állítják nemcsak azok, akik ilyen szolgáltatásokat kínálnak, hanem azok is, akik ezeket igénybe veszik. De ahhoz, hogy egy önkormányzatot meg lehessen győzni az előnyökről, három feltételnek kell teljesülnie: a költséghatékonyságnak, a bizalomnak és a biztonságnak.
Annyira jó lenne tudni a titkot: gyakorlatilag bármit lenyom a cég a vásárlók torkán, hiszen ha almaemblémás termék található a kosarukban, a vásárlók széles mosollyal, elégedetten fáradnak a kasszához.
Nemcsak az üzleti, de az állami szférában is hatékonyabb és költségtakarékosabb központilag üzemeltetni bizonyos szolgáltatásokat. A párhuzamosságok felszámolásával az állampolgár is jól jár, hiszen majd egyszer – állítólag 2013-tól – meglesz a lehetősége egy ablakon át intézni összes hivatalos ügyét.
A pénzintézetek szolgáltatásai szinte kivétel nélkül igényelnek valamilyen szintű számítógépes támogatást. Amikor tehát egy bank zavartalan működéséről beszélünk, szükségszerűen beszélni kell a pénzintézetek információs hátteréről, és az ezt támogató informatikai rendszer biztonságáról, megbízhatóságáról.
Az innováció viszonylag új fogalom, Edison korában például még nem is használták, ezért ma a legtöbben meghatározni sem tudják szabatosan, pedig egy öröktől fogva folytatott tevékenységről van szó.
Alapvetően egyetért a szakma a kormányzati informatikai stratégiáról szóló vitairatban lefektetett elvekkel és célokkal. Ugyanakkor az is kiderült a novemberi itbusiness clubon, hogy az iparág képviselői bizonyos területeket még erősítenének, illetve bizonyos megfogalmazások még félreérthetőek.
Adózni kell, mert ez az állampolgárok és a vállalatok kötelessége. Az, hogy szeretünk-e adózni és annyit-e, amennyi ki van róva, más kérdés, de tudomásul vesszük. Mélyeket lélegezni csak akkor kezdünk el, amikor, mint derült égből a villámcsapás, hatalmas különadó esik a nyakunkba – mint ahogy jelen esetben esett is a távközlési cégek nyakába, minden előzetes egyeztetés és az érintett szolgáltatók tájékoztatása nélkül. A latolgatások, számítások azonnal beindultak, a kép azonban még közel sem tiszta, sőt.
Ma már egy noteszgép eladhatatlan vezeték nélküli hálózati vezérlő nélkül. S teljesen természetes, hogyha egy kávézóban, gyorsétteremben, reptéren előhúzzuk a gépünket, akkor ott van internet; ez hamarosan a hosszú távú repülőjáratokon is ugyanilyen természetes lesz. Az első fecskék már meglepően régen „felszálltak”.
Manapság már nem nagy kunszt, ha a fedélzeti számítógéptől az mp3-lejátszón át a professzionális navigációs rendszerig mindenféle high-tech kütyüvel van tele az autónk. Végül is ez mind csak azért van, hogy komfortosabbá tegye a sofőr dolgát. Ám mi van akkor, ha a sofőr már nem is ember, hanem gép?
Az sla-kat nem elég meghatározni, a mérésükre is megfelelő gondot kell fordítani.
Az önkormányzati informatikai rendszerek kiszervezésének jóformán csak előnyei vannak – állítják nemcsak azok, akik ilyen szolgáltatásokat kínálnak, hanem azok is, akik ezeket igénybe veszik. De ahhoz, hogy egy önkormányzatot meg lehessen győzni az előnyökről, három feltételnek kell teljesülnie: a költséghatékonyságnak, a bizalomnak és a biztonságnak.
Annyira jó lenne tudni a titkot: gyakorlatilag bármit lenyom a cég a vásárlók torkán, hiszen ha almaemblémás termék található a kosarukban, a vásárlók széles mosollyal, elégedetten fáradnak a kasszához.
Nemcsak az üzleti, de az állami szférában is hatékonyabb és költségtakarékosabb központilag üzemeltetni bizonyos szolgáltatásokat. A párhuzamosságok felszámolásával az állampolgár is jól jár, hiszen majd egyszer – állítólag 2013-tól – meglesz a lehetősége egy ablakon át intézni összes hivatalos ügyét.
A pénzintézetek szolgáltatásai szinte kivétel nélkül igényelnek valamilyen szintű számítógépes támogatást. Amikor tehát egy bank zavartalan működéséről beszélünk, szükségszerűen beszélni kell a pénzintézetek információs hátteréről, és az ezt támogató informatikai rendszer biztonságáról, megbízhatóságáról.
Az innováció viszonylag új fogalom, Edison korában például még nem is használták, ezért ma a legtöbben meghatározni sem tudják szabatosan, pedig egy öröktől fogva folytatott tevékenységről van szó.
