Különös és állandó erőt adó ajándéka az én munkámnak, hogy inspirációval teljes. Rögzítek egy podcast-epizódot, amelyben a beszélgetés egy izgalmas pontján megfogalmazódik egy olyan gondolat, amelyre előzetesen talán egyikünk sem készült, és aztán e gondolat megragad, munkál bennem, hogy végül körülvegye magát érvekkel, értelmezésekkel. Elmagyarázom.
■ IT-stratégia
Hármasban vettük fel az idei első podcast epizódunkat, Popovicsné Koncsos Brigitta (E.ON, mint felhasználó), Tresch András (Quattrosoft, mint szállító) és jómagam. A főtémánknak azt a kérdést választottuk, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a digitális transzformációs erőfeszítések nagy többsége bukással végződik. Azt is hallani szerettem volna, hogy vendégeim szerint milyen szerepet kell játszania a belső informatikának a nagy transzformációs folyamatokban. Brigitta pendítette meg azt a húrt, amely inspiráló kognitív rezgéseket keltett bennem, ami – egyszerűbben, érthetőbben és kevésbé nagyképűen fogalmazva – további gondolkodásra késztetett.
Az E.ON-csoport CIO-ja – az én interpretációmban – arra hívta fel a figyelmet, hogy a belső informatikai szervezet technológiai szempontból például akkor játszhat igazán főszerepet, amikor egy olyan technológiát kell jól kiválasztani, amely megoldja az adott feladatot, nem feltétlenül teljesen, viszont lehetőleg olyan módon, hogy a bevezetése nem jár még nagy megrázkódtatásokkal és áldozatokkal. Nem oldja meg ugyan 100 százalékban a feladatot, de messze nem kerül annyiba, hogy fájna néhány év múlva kidobni a digitalizáció szemétdombjára.
Amikor szigorúan az informatika felöl tekintünk napi kihívásainkra, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a gazdasági környezet rendkívüli sebességgel és amplitúdókkal változik, amit viszont súlyos hiba az informatikai fejlesztések megtervezésekor nem figyelembe venni. Az energiaipar remek példa arra, hogy milyen fundamentális változások mehetnek végbe viszonylag rövid idő alatt, amelyeket csupán lekövetni az informatika oldalán óriási kihívás, a digitalizációs átalakítás elmélyítéséről még nem is szólva. A világválságok, az összeolvadások és felvásárlások korában az informatikának egy újabb felelőssége fogalmazható meg: a technológiaválasztáskor vegye figyelembe azt, hogy könnyen előfordulhat, hogy az aktuálisan fejlesztett (vásárolt, bevezetett) rendszernek egy teljesen más architektúrába kell majd néhány tucat hónap múlva beilleszkednie. S ha arra nem alkalmas, mehet a kukába a belefektetett vérrel, verejtékkel és könnyekkel.
Napjaink perfekt CIO-ja tehát – ahogyan én értelmezem – nem arra törekszik, hogy az adott feladatokat a lehető legtökéletesebben, a kor legfejlettebb technológiáját választva és a lehető legteljesebben oldja meg az általa vezetett csapattal és az általa felügyelt infrastruktúrán. Számára a kihívás az, hogy találja meg azt az elég jó technológiát, amely megoldja a feladatot, de nem teszi már most méregdrágává a jövőt.
Akkor okosan perfekt napjaink CIO-ja, ha működtetni képes a tökéletességre való törekvés új képletét: [okos perfekcionizmus]=[elégjóizmus].
