Hektikus éven van túl a magyar informatikai munkaerőpiac. Egyszerre volt jelen az elbocsátási hullám és a munkaerőhiány, a cégek a korábbinál sokkal megfontoltabban kerestek és alkalmaztak új munkaerőt, de ezzel együtt továbbra is a munkavállalók diktálják a feltételeket.
◼︎ Merítőháló helyett horgászbot
A bizonytalan gazdasági helyzet erősen rányomta a bélyegét az informatikai munkaerőpiacra 2023-ban. Az év a tengerentúlon erős leépítési hullámmal kezdődött – a Covid alatt felduzzasztott dolgozói állomány elég jelentős részétől szabadult meg nem egy vállalat, és ennek szele Magyarországot is elérte.
„Egyértelműen kirajzolódik, hogy az elbocsátások zöme a nagyobb központokban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában történt, a kisebb hazai irodáknak általában csak néhány kollégától kellett megválniuk. Ezek a leépítések többnyire nem a magyar leányvállalatok tényleges teljesítményét tükrözték, hanem a globális számokból a helyi irodára eső kvótát”, világítja meg az elbocsátások hátterét Vidus Anett, a HumanField IT-toborzási üzletág-igazgatója. Ugyanakkor a káros utóhatások az „ártatlan” leányvállalatokat is érintették: a megmaradt dolgozók is elbizonytalanodtak, és sokkal többen lettek nyitottak a váltásra, mint korábban, további nehézségeket okozva a vállalatoknak.
Megfontolt cégek
| Nem állt le a költözés
A Covid idején jelent meg nagyobb mértékben, hogy a magyar informatikusok távmunkában külföldi cégek számára kezdtek dolgozni. Idén viszont már jól látható tendencia volt, hogy sok informatikus ki is költözött „nyugatra”, hogy ott folytassa karrierjét. Tették ezt annak ellenére, hogy több kutatás szerint a hazai informatikai szektorban kínált fizetések felzárkózásával – figyelembe véve a letelepedés és a megélhetés költségeit – egyre kevésbé éri meg külföldön szerencsét próbálni. |
Azok a cégek is reagáltak a kialakult helyzetre, amelyeknél nem volt elbocsátás. A toborzási szakember szerint jól megfigyelhető volt, hogy az év során egyre csökkent a nyitott pozíciók száma a munkaerőpiacon: egyre kevesebb embert kerestek és akartak felvenni a cégek, de még a nyitott pozíciók esetén is sokkal hosszabbra nyúlt a kiválasztási folyamat is, mint korábban.
„2023 egyértelműen a bizonytalanság éve volt az IT-toborzásban, amit a befagyasztott munkaerő-felvételi költségvetési keretek és az iparág stagnálása okozott. Átgondoltabb, megfontoltabb lett a munkaerő-felvétel. Akár egy-két hónapra is elnyúlt a kiválasztási folyamat: nem elégedtek meg a gyorsan megtalálható jelöltekkel, hanem addig keresgéltek, amíg meg nem találták azt, aki leginkább megfelelt az elvárásaiknak. Nem merítőhálóval fogták a munkaerőt, mint korábban, hanem horgászbottal, és ha szabad ilyet mondani, visszadobták a vízbe a méreten aluli halakat”, fogalmaz Vidus Anett.
Az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy sok esetben olyan egzotikus technológiákra kerestek szakembert, amilyet itthon szinte lehetetlen találni, vagy ha mégis, akkor csak megfizethetetlenül magas bérigények mellett. Mindezek miatt a toborzással foglalkozó vállalkozások helyzete is nehezebb lett, hiszen egy-egy pozíció betöltéséhez jóval – nem egy esetben a korábbi években tapasztaltakhoz képest sokszorosan – több időre és erőfeszítésre volt szükség.
Maradt a hiány
Azt hihetné az ember, hogy ebben a helyzetben, amikor csökken a nyitott pozíciók száma, és válogatósabbak lettek a munkaadók, a vállalatok alkupozíciója erősödött, a munkavállalóké viszont csökkent. A valóság azonban korántsem ezt mutatta, oszlatta el az esetleg felmerülő tévképzetet Vidus Anett.
Az elbocsátások miatt ugyan némileg több lett a jelölt a piacon, de ez nem enyhítette érdemben az infokommunikációs szektort sújtó munkaerőhiányt, amit leginkább a bérek és még inkább a bérigények további szárnyalása támaszt alá. Ezzel kapcsolatban a szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy az alapszintű fejlesztői tudás már nem feltétlenül elegendő a jól fizető állás gyors megtalálásához. „Sokkal kisebb kereslet mutatkozik mostanában junior, bootcampeken végzett fejlesztők iránt. Ugyanakkor az egyetemi diplomás, szakmai gyakorlattal bíró jelöltek továbbra is keresettek, és jól alkupozícióból tudnak a bértárgyalni”, mondja Vidus Anett.
Jól kirajzolódott az idei évben, hogy milyen területeken és képességekkel keresnek leginkább szakembert a vállalatok. A legnagyobb igény a DevOpshoz, az IT-biztonsághoz és az adatkezeléshez, -elemzéshez magas szinten értő informatikusok iránt mutatkozott.
Megy is, meg nem is
A fentiekből adódóan az informatikusi fizetések továbbra is kiemelkedőnek számítanak a hazai munkaerő-piacon. A kereslet csökkenése nem vágta vissza a bérek növekedését – gyakorlatilag mindenütt jellemző az inflációt követő vagy azt meghaladó fizetésemelés.
Ezzel kapcsolatban két érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet Vidus Anett. Az egyik, hogy kezdenek eltűnni a különbségek a junior és a szenior – vagy legalábbis a junior–medior – bérek között. Az újonnan a munkaerőpiacra lépők olyan jó alkupozícióban vannak, hogy a kialkudott fizetésük a már több éve a cégnél dolgozók béréhez közelít.
Többek között az így kialakuló bérfeszültség vezetett oda, hogy minden korábbinál több a munkaerőpiacon az „áljelölt”, a „hamis álláskereső”. Ők azok, akik örömmel indítanak el egy kiválasztási folyamatot, többségük akár motiváltan végig is megy a teljes procedúrán, amíg meg nem kapja az ajánlatot. Ennek birtokában visszamennek jelenlegi munkáltatójukhoz, és ellenajánlatot kérnek. „Sokan csak azért jelentkeztek, hogy magasabb bért tudjanak kiharcolni a munkahelyükön, és igazából eszük ágában sem volt váltani. Nem egyszer sikerrel is járnak, hiszen jó munkaerőt továbbra sem könnyű találni, és a gazdasági bizonytalanság miatt fennáll annak a veszélye is, hogy egy-egy kilépő pozícióját a vállalat nem engedi feltölteni”, részletezi a módszert a HumanField üzletág-igazgatója.
HR-szakemberként Vidus Anett nem tanácsolja egyetlen vállalatnak sem, hogy ilyen esetben ellenajánlatot adjon dolgozójának. „A munkaerő megtartásának nem ez a legjobb módja. Különösen igazságtalan a többi dolgozóval szemben. Ők csak azt látják ebből, hogy aki lojális, az nem kap fizetésemelést, aki pedig állást keres, ajánlattal a kezében megy a főnöke irodájába, az ki tudja csikarni a magasabb bért. Adott esetben ez magasabb fluktuációhoz vezethet”, mondja.
Kompromisszumok nélkül nem megy
2024-re már egy kicsit nyugodtabb és fejlődési pályára álló piacot vízionál Vidus Anett, ahol a felpörgő informatikai fejlesztések újra növelik majd az igényt a munkaerőpiacon. Ezzel együtt mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat arra inti, hogy legyenek nyitottak, készek a kompromisszumra.
A vállalatoknak az adott technológia ismerete kapcsán kellene egy kicsit lejjebb adniuk igényeikből, azokat a piaci realitásokhoz kell igazítaniuk. Lehet, hogy az adott szűk szakterületre éppen nincs elérhető jelölt, de egy tapasztalt, hasonló gyakorlattal rendelkező szakembert viszonylag könnyen át lehet képezni – ez még gyorsabban is mehet, mint a hónapokig tartó hiábavaló toborzás.
A munkavállalóknak pedig a közkézen forgó, kétes hitelességű „salary guide-ok” helyett a vállatok által fenntartható módon kigazdálkodható és a piacon valóságosan elérhető bérsávokhoz kellene kalibrálniuk bérigényeiket. Ugyanis jelenleg általánosan elmondható, hogy a felfokozott munkaerőhiány és az év eleji magas infláció miatt sokan irreális elvárásokkal jelentkeztek a munkaerőpiacon. Az év folyamán ezek már mérséklődtek, de sok esetben még mindig távolodik egymástól a kereslet és a kínálat.
