Nem kerülhető el koronavírus-járvány mellett a kényszerdigitalizáció, az IT-sek ezzel járó, egekbe szökő munkamennyisége, az ebből fakadó motivációvesztés, következésképpen a felszín alatt már régóta megbúvó kiégésük említése. Az állandó elérhetőség, a bezártság, a 7×24-es email- és telefonhívás-folyam az IT-vezetők és az informatikusok körében is felvillantotta a kiégés jeleit.
„Amikor jön egy válsághelyzet, akkor az felszínre hozza és felerősíti a már meglévő gyenge pontokat:. Ha valami eleve nehezen működött, és kihívást jelentett, akkor az ebben a helyzetben hatványozódik. A másik dolog, amely szintén ráerősít a negatívumok felszínre bukkanására, az a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése, hogy nincs ráhatásunk olyan dolgokra, amelyekre eddig volt. Ez a koronavírus-helyzetben abszolút jelen van”, fogalmazta meg Katona Melinda, a Borealis Consulting ügyvezetője.
Nem is kell amerikai kutatás, a magyar munkavállalók is ugyanezekkel a körülményekkel küzdenek, sőt, jelentős részük hosszú éveken át keresi a helyét a munka világában a beépült negatív előfeltételezések miatt.
„Ami az IT-t és az IT-vezetőket illeti, az informatika a bitek és a nulla-egy, nulla-egy világa. Sokkal szigorúbb, strukturáltabb keretek között dolgoznak, ami a munka jellege miatt kiszámíthatóságot ad. Pont emiatt lehetnek fokozottabban érzékenyek a koronavírus okozta bizonytalan helyzetre, hiszen az élet egyéb területére már nem terjeszthető ki az a fajta kiszámíthatóság, amely az IT-világában jelen van. A struktúra hiánya, az, hogy nem lehet modellekben gondolkodni, az adott környezetben frusztrálóvá válhat, ami a munkahelyi teljesítményben is lecsapódhat. Ugyanakkor az IT az egyik nyertese a pandémiának, így az, hogy az iparágban dolgozók megtapasztalhatják a jelen munkaerőpiaci körülmények között, hogy van létbiztonságuk és értékteremtő munkájuk, az kompenzálni tudja a fentieket”, mondta Katona Melinda.
Motivációvesztés és kiút-mutatás vezetői szemszögből
Számtalan módon meg lehet fogalmazni, mi a kiégés, a legegyszerűbb mégis az, hogy a szenvedélyt és a motivációt adó „tűz” kialszik. Oka lehet az elismerés hiánya, a csak negatív visszajelzés rendszeressége, de a kontroll és hatásgyakorlás elvesztése is ide tartozik. A koronavírus okozta helyzetet is sokan, sokféleképpen élik meg.
„Mostanra több szempontból nehezebb tartani a lelket a munkavállalókban, úgy látom, hogy sokan elfáradtak valamennyire a bizonytalanságban, a megváltozott mindennapokban. Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy a kollégáink diszkomfortérzete jellemzően nem az MVMI-s munkájukhoz köthető. A vezetőség egy emberként igyekszik kivezető utat mutatni nekik, és folyamatosan motiválni mindenkit. Az elmúlt időszakban ráadásul még inkább felértékelődött a kommunikáció szerepe nálunk, nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk a kollégákkal, beszéljünk velük, a visszajelzésüket kérjük”, mondta Liszák Gábor, az MVMI vezérigazgatója, akit saját bevallása szerint, több vezetővel és kollégával együtt még sokkal motiváltabbá tett a járványhelyzet a munkájában.
„Ki kell térjek arra is, hogy a pandémia felértékelte az IT szerepét. Amikor szükség volt rá, és »villantani« kellett, akkor az IT helyt állt és »villantott«. Az informatika tulajdonképpen – sajnos egy világjárvány következményeként – végre kivívta az őt megillető helyet a szervezeteken belül, ez az átrendeződés pedig az MVMI-nél is nagyon sok kollégát extrán motivál, hiszen az utóbbi időben számos lehetőségünk adódott megmutatni, hogy mennyire fontos az általunk végzett munka”, mondta Liszák Gábor.
Ami a vezetőkiválasztást illeti: „A kereséseknél nem jellemző az, hogy az emberek negatívabb hangulatban lennének, mint máskor. Az IT-nek több ága van, és tény, hogy a menedzsereknek több munkájuk volt, mert ki kellett alakítani azokat a rendszereket, amelyek lehetővé tették, hogy a kollégák otthonról dolgozzanak. Ugyanakkor a kiégés szerintem nem abból fakad, hogy néhány hónapig megfeszített tempóban kell dolgozni. IT-vezetői oldalról és magamon is azt tapasztaltam, hogy az utóbbi három-négy évben felpörgött a gazdaság és az üzlet, az okoseszközök pedig lehetővé tették, hogy bárhonnan, bármikor lehessen dolgozni, a munka pedig bekúszott az esti órákba, a családi életbe. A koronavírus miatt azonban nem volt más választás, le kellett lassulni, így jutott idő a regenerálódásra is”, fogalmazta meg Gönczi Tamás, a Pedersen&Partners vezető tanácsadója.
Mérni, beszélgetni, megelőzni
Ugyanakkor az, hogy ki, hogy éli meg a jelenlegi helyzetet, és az mennyire hat vissza a munkájára, az nagyban függ a személyiségétől is. Aki nehezebben éli meg a mindennapokat, az a munkában is alulteljesít, épp ezért kiemelten fontossá vált a személyes kapcsolat fenntartása, ahogy a különféle mérések szerepe is egyre hangsúlyosabbá vált és válik. A teljesítményméréssel arról lehet képet kapni, hogy valami nem stimmel az illetővel, mert adott esetben elmarad a szokásostól. Ha ez már monitorozható, onnantól kezdve a vezetőnek az a feladata, hogy azonosítsa az okokat.
Az úgynevezett „nyomozati szakaszban” fel kell tárni, hogy fáradtság, demotiváció, vagy a kiégés első jelei állnak-e a háttérben. Számtalan mérési lehetőség áll a vezetők rendelkezésére, amelyek közül most talán a legcélravezetőbbek a folyamatos visszacsatolást kérő és nyújtó rendszerek, a bizalmat, motiváltságot mérő kérdések, illetve, a vezető részéről esszenciális, hogy személyes megbeszéléseket, one-to-one-okat tartson, akár videós formában, napi rendszerességgel, hogy a kiégés csírájában kigyomlálhatóvá váljon.
Kiss Franciska
