Az elmúlt napokban másról sem hallottam, mint projektekről. Reménybeliekről. Futókról. Bedőltekről. Leállítottakról. No meg az azokat navigáló projektmenedzserekről. És magáról a projektmenedzsmentről.
A minap tudós kollégám azzal jött vissza egy rendezvényről, hogy az ott megjelent szakemberek valósággal egymásnak estek, hogy szerintük külső vagy belső projektmenedzsert célszerűbb-e alkalmazni egy-egy projektnél. Egy másik társaságban pedig engem győzködtek arról, hogy indítsunk olyan sorozatot, ahol sikertelen projektek tanulságait elemezzük. Mit tagadjam, most azonnal indítanánk, ha valaki névvel vállalná, hogy mi is történt vagy nem történt az ő háza táján. Azt biztosan szívesen elmondaná bárki, a lehető legapróbb részletekbe menően is, hogy mi történt a szomszédnál. Persze neve elhallgatását kérve… S ha már itt tartunk, akkor arra is szívesen rákérdeznék, hogy a közelmúlt egyik konferenciáján felemlegetett „a nagy projektek rendre mind bedőltek” megállapítást vajon nevesítve vállalná-e az azt kinyilatkoztató. Tény, hogy a teremben ezen a megállapításon igazából senki sem volt meglepve… Beleértve az ott megjelent magas rangú minisztériumi szakmapolitikusokat is.
S ha már a közigazgatásnál tartunk, ott is előjönnek a különféle projektmenedzsment-kérdések. Az látszik, hogy nincs elég ember a minisztériumokban, akik egyrészt időre, másrészt pedig jó minőségben hajtanák végre a különféle projekteket. Külsős-belsős projekt- és változásmenedzserekre a közigazgatásban is nagy szükség lenne, méghozzá tucatszám! Kérdés persze, hogy a külsős szakemberek bevitelének megvan-e a jogi háttere. S van-e rá egyáltalán szándék?
Minden a projektek körül történik mostanság. Igaz, állami megrendelések nem nagyon voltak, vannak, vagy megálltak. S ha egy projekt végre elindult, akkor meg gyakran a kifizetésekkel késnek, ami pedig a projekt minőségére hat vissza. Ilyen helyzetben tehát nincs túl sok pénz a piacon! Ennek ellenére mennyi pénzt költenek a cégek, hogy ugyanazon a közbeszerzési eljáráson megtegyék a maguk ajánlatát! Aztán meg arra mennek el további pénzhegyek, hogy megtámadják az eredményt. Aminek következtében akár le is állíthatják a hőn vágyott projektet…
Ezek a folyamatok nem feltétlenül így zajlanak a nemzetközi üzleti életben. Ott a sikeres cégek jelentős része saját pénzből, saját projekteket vezényel, nem a „megváltóra” vár. És a sikeres projektből befolyó bevételekre építik a következő projektet, majd a rákövetkezőt és így tovább… S többnyire külsős projektmenedzserre bízzák a projekt menedzselését, mert egy projekt vezénylésénél nagyon fontos az objektív, a belső operatív ügyekben nem elmerülő, kívülről ránéző szemlélet. Persze azon sajnos sokan spórolnak, hogy a külsős projektmenedzser megismerje a cég alapműködési mechanizmusait.
Mi egy kis kiadó vagyunk, más nagyságrendekben gondolkodunk, működünk. De nálunk is egy évben több kisebb, olykor nagyobb szabású projektfeladat van. Van, amelyik csak pár embert mozgat meg, de van olyan is, amelyik a cég létszámának dupláját. Én a feladatorientált megközelítésben hiszek: feladat, felelős, határidők, számonkérés…
Sziebig Andrea
