Több fogadalmat is tettem, amikor az itbridge beköszöntőjéhez hozzáláttam. Először is, nem próbálom megjátszani, hogy fiatalabb vagyok a koromnál! A legidősebb végzősnél is vagy 25 évvel idősebb vagyok… Így a „király”, a „tök jó” vagy a „zsír” és egyéb kifejezésekkel nem nevettetem ki magam. Aztán azt sem képzelném, hogy nekem – vagy a korosztályom tagjainak – az élettapasztalat okán mindenképp okosabbnak kellene feltüntetnem magam, és nagy bölcsességeket kellene belekiabálnom a levegőbe. Tegeződve sem írok, hogy lazábbnak tűnjek, szakmai kérdésekben amúgy sem vagyok az. Miért is vagyok óvatos? A családon belül vannak az itbridge korosztályhoz tartozó tagok, és hát a kritika működik rendesen, még ha a kellő tisztelet megadása nem is kérdés.
Az itbridge elmélete egyszerű: kommunikációs hidat akartunk létrehozni az általunk már évek óta megszólított, sikeres jelenbeli, és az Önök által képviselt, megelőlegezetten szintén sikeres, jövőbeli ict-menedzservilág között. Miért is? Mert azt látjuk, hogy előbbiek nem tudják rendszeresen, megfelelő formában elérni az utóbbiakat, utóbbiak pedig nem ismerik kellő mértékben az előbbieket. Vagyis van egy rés, vagy még inkább űr a folyamatban. Szakadék a két part között. Márpedig ilyenkor vagy hidat építünk, vagy zuhanunk. Hát mi az építkezés mellett döntöttünk, úgyhogy minden hónap első keddjén munka van! Az írások a két említett világ és szemléletmód közelítését célozzák. A mi generációnknak még azt tanították, hogyha kijövünk valami új termékkel, akkor azt hirdessük, hogy az tökéletes. Bár volt előkészítő munka rengeteg, de ezt még korántsem nevezném végterméknek… Úgyhogy ne kíméljenek majd véleményükkel, kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, amikor megyünk azokat begyűjteni. Bár morbidnak tűnhet, de mi elmegyünk a kritikáért!
Természetesen komoly csapat áll a lap mögött, akik a ma már sikeres generációt képviselik, illetve akik az itbridge generációjából kerültek ki. Általában a vezércikkeim hosszabbak szoktak lenni, de óvatos duhaj vagyok az itbridge generációjával. Nem akarok humorizálni, nem akarok maradandó mondást sem bedobni a végére, egyszerűen csak lekeverem a végét…
Sziebig Andrea
