Hogyan is állunk a szellemi tulajdon védelmével? Már jó ideje foglalkoztat, nem csak azóta, amióta ACTA-tól hangos a (világ)sajtó.
Akkor éreztem meg először a magam bőrén, mit is jelenthet a szellemi tulajdon védelme, amikor egy it-cég egyik vezetője kitartóan arra buzdított bennünket, hogy mindenképp védessük le az általunk fejlesztett szoftvert. Áldom az eszünket, hogy hallgattunk rá, mert jókora pénzt markoltunk fel szerzői jogdíjként a szoftverért. Konkrétan annyit, hogy abból vettük meg első önálló lakásunkat! Azt hiszem, ha másért nem, hát ezért ott egy életre belém kódolódott: a szellemi tulajdont védeni kell.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, és a gyerekeink elkezdtek különféle játékprogramokkal játszani, bizonyos szempontból akkor jött a „feketeleves”. Merthogy mi nemigen másoltunk le a játékszoftvereket, hanem ehelyett rettenet pénzeket költöttünk ilyen-olyan stratégiai meg szerepjátékokra. Meg aztán a legtöbb szótárprogramot is megvettük. És persze a gépeinkre felkerülő szoftvereket, amelyekkel dolgoztunk. Bevallom, nemegyszer éreztem, nem vagyunk normálisak, hogy ennyi pénzt költünk szoftvervásárlásra! Miközben körülöttünk mindenki vadul másolt… Szoftverfejlesztői mivoltunkban viszont erősen azt éreztük, ez nem lehet ilyen természetes! Hisz minket is igencsak frusztrálna, ha mások a mi szellemi termékeinket tennék magukévá csak úgy, mindenféle ellentételezés nélkül.
Azt persze akkoriban még álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer majd egy másik területen hasonlóképp fontos lesz nekem a szerzői jogok védelme. Másoknak most sem annyira fontos ez a kérdés, ha finoman akarok fogalmazni. Ez a fajta szemérmetlen másolás legalább annyira szánalmas, mint amikor szoftvert másoltak. S az üzleti kár mindkét esetben egzakt módon forintosítható. Igaz, másolás és másolás között azért van különbség. Egy szoftver másolása konkrét anyagi és imázsbeli kárt okoz. A médiában történő másolás pedig mindig a másolt cég piacvezető pozícióját deklarálja!
Nem hinném, hogy sorsom akár a film-, akár a zeneipar felé vinne tovább, hogy közelebbi nexusba kerüljek az ottani szerzői jogi kérdésekkel, így hát ezt a világot csak kívülről szemlélem. Folyamatait látva, értelmezve azt gondolom, hogy számomra bármennyire is alapvetés a szellemi tulajdon védelme, azzal szembe kell nézni, hogy a változó környezetben nem szabad bigott módon ragaszkodni a régi sémákhoz, hanem üzleti modellt kell váltani. Mint ahogy tette ezt annak idején Madonna, aki popsztárként nem lemezkiadóval, hanem egy koncertszervező céggel szerződött le. Ezáltal azt deklarálta, hogy a pénz már nem a lemezkiadásban, hanem a koncertezésben van. Vagyis paradigmát váltott.
Ilyen paradigmaváltásra van szükség a szoftverfejlesztési iparágban, a médiában – és bármely más, az ACTA hatáskörébe tartozó iparágban.
Sziebig Andrea
