Nincs szüksége az embernek sasszemekre, hogy észrevegye: a munkaadók a legtöbb álláshirdetést it-szakemberek keresésére adják fel. És ebben nincsenek benne azok, akiket ismeretség alapján cserkésznek be.
Valahogy úgy hozta a sors, hogy nem csak sajtóközleményekből, búcsúzkodó vagy örömködő emailekből tudom meg, kit, merre visz a sorsa. Hanem valahogy sorra megtalálnak az „útközben” levők, mondván: „Te olyan sok mindenkit ismersz, hátha tudsz segíteni…” Néha bizony elcsodálkozom, hogy ilyenkor kinek is jutok eszébe?! Persze meghallgatom az illetőt, és „az úttörő, ahol tud, segít” elvet nemegyszer átülte(t)tem a gyakorlatba. Aztán egy-egy sikeres „közvetítés” esetén egy csokor virág azért jól tudott esni. Igaz, az ilyenfajta gesztusokról néhányan már szeretnek megfeledkezni, de hát a sors majd rendezi a maga módján a helyzetet, mondom magamnak.
Az ict-tanácsadók mindig „nagyurak” voltak, a sok kiszervezésnek köszönhetően aztán méginkább felértékelődött a szerepük. Az is világos, hogy aki ma fejlesztőként dolgozik, sok csábításnak lehet kitéve, ha másért nem, mert a viszonylag sok, idetelepült ilyen-olyan fejlesztőközpont valósággal elnyeli az ict-szakembereket. Legyenek azok rendszerüzemeltetők vagy rendszer- és tesztmérnökök, supportosok vagy helpdeskesek. És még mindig áll a zászló a projektmenedzsereknek, igaz, kicsit más formában, mint eddig. Mostanság mintha inkább a különböző üzleti egységekhez integrálódva kellene a munkájukat végezni.
Ha az ember a fejvadászok elemzéseit, meg az állásportálok közleményeit olvasgatja, akkor azt gondolhatná, hogy könnyű az informatikusoknak, ilyen túlkereslet láttán minden ict-szakember elkel, méghozzá jó drágán! A megállapítás legfeljebb azokra lehet és csak elvileg igaz, akik valóban edukáltak és jól beszélnek nyelveket – tehát általában a fiatalok, akik többnyire a pályájuk elején tartanak.
Viszont van a piacnak egy „túlkínálati oldala” is, amely elvész a kimutatások tengerében. Ahogy én látom, az egykor fejlesztőként indult, középvezetővé előlépett, vagy menedzserpozíciókat betöltött emberek egy részének nem ennyire rózsás a helyzete. Mert a cégbedőlések, a költségracionalizálások ezt a szakmát sem kímélték, aminek jó páran áldozatul is estek. S azok, akik menet közben nem képezték magukat, akár a szűken vett ict-területen, akár nyelvileg, akár a management-skill területén, ők most útközben vannak. Rövidebb-hosszabb ideig.
Sziebig Andrea
