Nagyjából egy éve történt. Egy konferenciáról hazafelé indultam, ballagtam a parkoló felé, amikor az egyik előadó odaszaladt hozzám, és megkérdezte: „Andrea, nem vinné haza a fiamat?” Csodálkoztam, hisz nem tudtam elképzelni, mit keres a közép- és felső vezetőknek szóló konferencián egy fiatal srác?
Bepattant mellém az említett fiatalember, kulturált volt, művelt, intelligens. És miközben tekergettem a kormányt, csendben megemeltem a kalapom az apja előtt, aki annyi, de annyi energiát, no meg pénzt feccölt a fiába! Jó hírű sulikban taníttatta, párhuzamosan két egyetemre járt a srác. Naná, hogy jó nevű cégnél gyakornokoskodott! S a drága papa nemcsak a pénzt, paripát, fegyvert vetette latba, hogy valóban edukált legyen a gyerek, hanem a kapcsolati hálóját is elkezdte nyitogatni a fia előtt. Például különféle konferenciákon.
S mint gyakorló konferencia-résztvevő, sőt, mint több konferencia megálmodója és megvalósítója, naná, hogy kíváncsi voltam, mit gondol egy leendő ict-menedzser, a fiatal, Y generációs srác a konferencia-businessről. Mit lát belőle, ha már egyszer részt vett nem egyen itthon és külföldön is?
Kérdéseimre a korosztálytól azt hiszem már megszokott nyerseséggel, őszintén válaszolt. Első kérdésem persze, hogy a szervezésre vonatkozott. Kiderült, hogy számára, és határozott állítása szerint a résztvevők számára is, ma már mellékes. Nem örültem annyira a nyerseségnek ezúttal. A konferencia mondanivalója, a tartalom és legelsőként a „húzónevek” határozzák meg egy esemény sikerét. Ő egy kísérletező alkat, és utánanéz az előadások pontos tartalmának, így belefut egy-egy nagyon érdekes, de a közönség által kevéssé látogatott szekcióba is. Ezt a családias hangulatot az előadó ismeretlenségének tudja be, de tapasztalata szerint ezek az előadások adják a legtöbb szakmai mondanivalót.
Kérdésem elengedhetetlen volt: szívesen adna-e elő majdan egy konferencián a látottak ismeretében? Nagyon veszélyes műfajnak tartja. A kritikát el kell tudni viselni az embernek, tudomásul kell venni, ha nem sokan kíváncsiak a mondanivalójára. „Elértetlenkedte” azt is, hogy magában mindig csodálkozik is, hogy miért elégedetlenkedik az előadó – pláne fennhangon – a szervezőkkel előadásának résztvevői létszámával kapcsolatban.
A tavalyi beszélgetésnek érdekes módon nem aktuálisan, hanem most, egy évvel később lett igazi mondanivalója számomra. Túl vagyunk egy mélyen szakmaira tervezett konferencián, mely egy-egy populáris „effekt” eltávolítása után kisebb létszámúra sikeredett. A résztvevők viszont igen jó minőséget hoztak, ahogy mondani szokás. Volt minden, amit egykori utastársammal kibeszéltünk, és bevallom őszintén, nekem sokat segítettek ennek az Y generációs, leendő kollégának a gondolatai a 2012-es Business & Technology egész lefolyása alatt.
Sziebig Andrea
