Miért éri meg a vállalkozásoknak, hogy etikátlanul, áron alul, a minőségi tartalom rovására vállaljanak el munkákat? A szakma tehetetlen a jelenséggel szemben. Hibás a beszerzői oldal is.

Ha megéri…
Üzleti vállalkozásokról van szó. Addig érdemes lemenni, amíg az eredmények elérését nem veszélyezteti, amíg a cég működésének költsége lehetővé teszik.
Sajnos, az utóbbi 1-2 évben nagyon durva árverseny alakult ki az informatikai biztonsági piacon is. Egyre több beszerzésnél kizárólagos döntési szempont az ár, figyelmen kívül hagyva az egyes ajánlatok műszaki tartalmában rejlő különbségeket.
A szállítók nagy részének első reakciója, hogy a korábbi piaci árak alá megy. Lemondanak a tisztességes üzleti haszonról, a fejlesztés ellentételezéséről. Szemmel látható a taktika: bármi áron megszerezni egy projektet, bízva abban, hogy pluszmunkákkal, változáskezeléssel, az adott ügyfélnél szerzett újabb megbízások hosszú távon, összességében hasznot hoznak. Szerintem már ez sem minden esetben etikus, de összességében megérheti.
A magyar informatikai biztonsági piac „kiszáradt”. Nagyon kevés a projekt és a megbízás. Számos új tanácsadó, rendszerintegrátor, fejlesztőcég jött létre. Két-három fős garázscégek működnek fókuszált termék-, szolgáltatás-portfólióval, kreatív foglalkoztatáspolitikával. Kis költségekkel versenyeznek a komplex projektek megvalósítására is felkészülő, nagyobb létszámú, tesztrendszerekkel, vizsgázott szakemberekkel, reprezentatív környezettel rendelkező, szakembereit főállásban foglalkoztató, azaz magasabb összköltséggel működő vállalatokkal.

Ha hagyják…
Vajon miért mennek bele a kiírók, a beszerzők az ilyen helyzetekbe? Szerintem ennek az lehet az oka, hogy a beszerzéssel foglalkozók szempontjai sokszor gyökeresen mások, mint a használókéi. Valószínűleg meg is van kötve a kezük, kénytelenek elfogadni az alacsony árat, különösen a közbeszerzéseknél, és úgy boldogulnak a szolgáltatóval, ahogy tudnak. De nincs ingyen ebéd, a nyomott ár a minőségben fog meglátszani. Ekkor azonban a vevők már nem tudják érdekeiket érvényesíteni, belekerülnek egy kényszerhelyzetbe, köti őket a határidő.
Számos eset ismert a szakmában. A közelmúltban például a közbeszerző korrektül kiírta elvárásait egy informatikai szolgáltatással kapcsolatban. Főleg 100 millió forint feletti ajánlatok érkeztek, ez alatt megfelelő minőségben nemigen volt elképzelhető megoldás. Harmincmillióval nyert a győztes… Egyértelmű, hogy ennyi pénzből nem lehet gazdaságosan teljesíteni az elvárásokat. Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatás elvárt minősége sem lesz tartható.
Az utóbbi években egyre többen vállalnak be kifejezetten veszteséges üzleteket a tenderek során. Akár az eredeti ár 20-25 százalékára is lemennek. Veszteséges munkát is szabad végezni, ha piac- vagy ügyfélszerzés a cél. De csak veszteséges üzletekből egy piaci körülmények között működő cég nem tud megélni, ráadásul ezzel a hozzáállással ténylegesen rombolja is a piacot.
Sebők Viktória






