Az áruházi informatika szárnyal: a bárki által, vásárlás közben használható digitális vonalkód-leolvasók és a digitális árcédulák bevezetése után elkezdődtek a kísérletek a digitális pénztárral kapcsolatban is. Biztos, hogy ez a követendő út?
Messze vagyunk még tőle
Egy hasonlattal élve: hiába szélesítjük ki az autópályákat 3-3 sávos sztrádákká, ha a rajta közlekedők 90 százaléka csak a középső és a belső sávban hajlandó haladni, mert így továbbra is lesznek dugók. Ez igaz a „digitális” kasszákra is: hiába jó az infrastruktúra, ha nem tudjuk jól használni. Az igazság az, hogy a magyar társadalom a vásárlással kapcsolatos gondolkodásában és a hozzáállásában nagyon-nagyon messze van attól, ahol az elektronizáltság, a digitalizáltság tart – vagy tarthatna.
Az a véleményem, hogy ezt az egész átállást rossz használati ponton kezdték el erőltetni. Az élelmiszer ugyanis nagyon „macerás terület”, mert nagyon sokféle termékkel dolgozik. Vannak mérendő termékek, üvegbetétesek, vonalkódosak – és hibás vonalkódosak, ez utóbbiakat be kell pötyögni. Egy átlagos bevásárlásnál – ahol 8–12 (nagybevásárlásnál 20–50) termék kerül a kosárba – az önkiszolgálás szinte biztosan lassítja a pénztárak sebességét.
Ha előbb a kevesebb, egységesebb termékből dolgozó boltokban (például könyvesboltok) vált volna bejáratottá és elfogadottá a rendszer, és csak aztán engedték volna rá mindezt az élelmiszerüzletekre, előrébb járnánk. Ennek a kultúráját, de a rendszer gyorsabb, biztosabb működését is el kell érni ahhoz, hogy a célt, amiért mindezt kitalálták – vagyis hogy a bevásárlás gördülékenyebb, „észrevétlenebb” lehessen – meg lehessen közelíteni.
Bolthálózatoknak kötelező
A legfontosabb kérdés, hogy ki az, akit az idő és a helyzet rákényszeríthet erre? A válasz: mindazok, akik bolthálózatban működnek. Szinte biztosan kényszerpályát jelent számukra az, amit nevezhetünk digitális vagy intelligens kasszamodellnek; a lényege, hogy informatikai alapon és támogatással központi irányítású rendszerekre kell átállni.
Onnan indult el ez a folyamat, hogy a hálózatban futtatott akciók megkívánják a gyors és pontos reagálást minden egyes boltban. Alapelvárás, hogy a központból induló „utasítások” mindenhol ugyanazt jelentsék, hogy ugyanakkortól, ugyanúgy árazzák be a boltokban a termékeket. Tételezzük fel, hogy egy akciót a boltokkal telefonon, faxon vagy levelezéssel kellene lebonyolítani. Képtelenség!
A történet másik olvasata viszont, hogy a bolti informatikával a kereskedő a forgalom legkülönbözőbb paraméterei szerint szűrheti, bányászhatja az adatait, javíthatja vele a készletezési rendszerét, és így tovább.
Mindennek a vége persze nem feltétlenül az, hogy a pénztáros hölgyeket felváltják az önkiszolgáló kasszarendszerek, mert bár ebbe az irányba tesz lépéseket az informatikai és a vásárlói kultúra, de a hagyományos kasszákra pszichológiai okokból is szükség van. Nem hiszem, hogy az eladót ma megtestesítő pénztáros és a vevő között kialakult személyes kapcsolat véglegesen kivonható lenne abból a bonyolult egyenletből, amit bolti vásárlásnak hívunk.
