Sok hazai vállalat nagy várakozásokat fűzött uniós csatlakozásunkhoz. Joggal, hiszen kétséget kizáróan megnőttek a lehetőségek. Ugyanakkor a kitáguló piac – az igazodás a közösség előírásaihoz, szokásaihoz – gondokat, megoldandó feladatokat is jelent az érintettek számára.
Az információbiztonságra már Brüsszelben is odafigyelnek. A téma kezelésére létrehozott EU-ügynökség munkájában Magyarország több szinten is képviselteti magát, és jó esély van a magyar érdekek hangsúlyos megjelenítésére – ha az érintettek gyorsan és összhangban cselekednek.
Az e-kormányzati szolgáltatások használatának feltétele, hogy az elmaradottabb részek felzárkózzanak az internetezõk élbolyához.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy 2006 őszén az ország területének hány százalékát éri el a szélessávú hálózat. Vita tárgya az is, hogy mit tekintünk szélessávnak, kell-e az embereknek az internet, illetve kinek a felelőssége, hogy minél többen éljenek a szélessáv adta lehetőségekkel. Van, aki a piacra bízná a megoldást, van, aki a közösségi modellt helyezné előtérbe.
Kell-e beszédesebb bizonyíték arra, hogy az emberi kommunikáció legtermészetesebb módja a beszéd, mint a beszélõ sör? Az, amelyik felbontás után megszólal: „Gratulálunk! Aki nyel, az nyer.” Az igazi „beszélõ doboz” azonban az emberi hangon kommunikáló számítógép.
A szállítók szerint nincs ok pesszimizmusra a chipkártyafronton – van már tömegtermelés is.
A szakma már évtizedek óta foglalkozik chipkártyákkal. Azok a várakozások azonban egyelőre nem váltak valóra, hogy a processzoros plasztiklapok majd rohamos terjedésnek indulnak a mágnescsíkos bankkártyákkal elkövetett csalások elleni harc eszközeiként. Most új reménység a közigazgatás.
IDC-prognózisok szerint 2010-ben várhatón már 5 ezer milliárd oldalt nyomtatnak az Európát, Afrikát és a Közel-Keletet magában foglaló régióban.
Vírusveszélyre hivatkozva több nemzetközi vállalatnál tiltólistára tették az azonnali üzenetküldõ rendszereket és/vagy a PC-s internettelefonokat.
Évente mintegy 3500 friss diplomás informatikus hagyja el a hazai egyetemeket és fõiskolákat. Tudásukat jól tudja hasznosítani a piac, elhelyezkedési lehetõségeik azonban mintha szûkülnének.
Sok hazai vállalat nagy várakozásokat fűzött uniós csatlakozásunkhoz. Joggal, hiszen kétséget kizáróan megnőttek a lehetőségek. Ugyanakkor a kitáguló piac – az igazodás a közösség előírásaihoz, szokásaihoz – gondokat, megoldandó feladatokat is jelent az érintettek számára.
Az információbiztonságra már Brüsszelben is odafigyelnek. A téma kezelésére létrehozott EU-ügynökség munkájában Magyarország több szinten is képviselteti magát, és jó esély van a magyar érdekek hangsúlyos megjelenítésére – ha az érintettek gyorsan és összhangban cselekednek.
Az e-kormányzati szolgáltatások használatának feltétele, hogy az elmaradottabb részek felzárkózzanak az internetezõk élbolyához.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy 2006 őszén az ország területének hány százalékát éri el a szélessávú hálózat. Vita tárgya az is, hogy mit tekintünk szélessávnak, kell-e az embereknek az internet, illetve kinek a felelőssége, hogy minél többen éljenek a szélessáv adta lehetőségekkel. Van, aki a piacra bízná a megoldást, van, aki a közösségi modellt helyezné előtérbe.
Kell-e beszédesebb bizonyíték arra, hogy az emberi kommunikáció legtermészetesebb módja a beszéd, mint a beszélõ sör? Az, amelyik felbontás után megszólal: „Gratulálunk! Aki nyel, az nyer.” Az igazi „beszélõ doboz” azonban az emberi hangon kommunikáló számítógép.
A szállítók szerint nincs ok pesszimizmusra a chipkártyafronton – van már tömegtermelés is.
A szakma már évtizedek óta foglalkozik chipkártyákkal. Azok a várakozások azonban egyelőre nem váltak valóra, hogy a processzoros plasztiklapok majd rohamos terjedésnek indulnak a mágnescsíkos bankkártyákkal elkövetett csalások elleni harc eszközeiként. Most új reménység a közigazgatás.
IDC-prognózisok szerint 2010-ben várhatón már 5 ezer milliárd oldalt nyomtatnak az Európát, Afrikát és a Közel-Keletet magában foglaló régióban.
Vírusveszélyre hivatkozva több nemzetközi vállalatnál tiltólistára tették az azonnali üzenetküldõ rendszereket és/vagy a PC-s internettelefonokat.
Évente mintegy 3500 friss diplomás informatikus hagyja el a hazai egyetemeket és fõiskolákat. Tudásukat jól tudja hasznosítani a piac, elhelyezkedési lehetõségeik azonban mintha szûkülnének.
