Évente mintegy 3500 friss diplomás informatikus hagyja el a hazai egyetemeket és fõiskolákat. Tudásukat jól tudja hasznosítani a piac, elhelyezkedési lehetõségeik azonban mintha szûkülnének.
Ma Magyarországon háromféle engedélyezett informatikusképzés folyik; az egyetemekrõl és fõiskolákról mérnök-, programtervezõ és gazdasági informatikusok kerülnek ki. Évente országosan körülbelül 1500-an kapnak egyetemi, 2000-en pedig fõiskolai diplomát. A legnagyobb létszámban – négy egyetemi és nyolc fõiskolai szakon – mérnökinformatikusokat képeznek.
A felsõoktatásban folyó változásoknak köszönhetõen egyes intézmények – így például a Veszprémi és Gyõri Egyetem, valamint a Budapesti Mûszaki Fõiskola – már átálltak a kétciklusú (BSC/MSC) képzésre, a többség azonban csak jövõre vezeti be az új oktatási struktúrát. Ez utóbbiak közé tartozik a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME). Mennyiben jelent változást az új rendszer a korábbihoz képest? Hét szemeszter alatt A Mûegyetemnek az alapképzésben sokkal gyakorlatiasabb és piacképesebb oktatást kell nyújtania, mint korábban – fogalmaz Selényi Endre, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánhelyettese.
Hét szemeszter alatt kell megadni azt a tudást, amivel – a BSCdiploma birtokában – akár el is helyezkedhet a fiatal szakember. Ugyanakkor a továbblépéshez, az MSC-szint elvégzéséhez is meg kell teremteni az alapokat. A kétszintû képzésbe belépõ fõiskolákon is érzékelhetõ a változás. Amellett, hogy továbbra is a gyakorlati képzésre helyezik a hangsúlyt, lehetõvé teszik, hogy végzõs hallgatóik zökkenõmentesen továbbtanulhassanak az egyetemek MSC-képzésein. A fõiskolai–egyetemi átmenet ugyanis eddig csak elvétve mûködött. A Mûegyetemre például évente mindössze 30–50 fõiskolai diplomás informatikus csatlakozott be, és közülük is legfeljebb tízen végeztek.
A várakozások szerint az elkövetkezõ években a BSC-képzést megkezdõ informatikushallgatók létszáma gyakorlatilag megegyezik majd a mai fõiskolai és egyetemi keretszámok összegével. Nem indokolt a változás, hiszen mind a fiatalok érdeklõdése, mind a munkaerõpiac felvevõképessége meglehetõsen stabil – vélekedik Selényi Endre.
Az még vitatéma, hogy mennyien mehetnek majd a négy féléves MSC-re; a minisztériumi elképzelések egyelõre nem ismeretesek, a gazdaságossági modell még kidolgozatlan.
„Minden egyetemnek hosszú távú érdeke a magas színvonalú és megfelelõ létszámú MSC-képzés. Ez biztosítja a doktoranduszképzést, a szakmai utánpótlást, a nemzetközi kapcsolatokat. A pénz azonban kevés, egyértelmû, hogy komoly verseny várható az oktatási intézmények között.
A BSC-képzésben még valamennyire elnézhetõ, hogy az órák kétharmada 400 fõs termekben zajlik, és a hallgatók alig beszélhetnek oktatóikkal. Az MSCképzésben azonban nélkülözhetetlenek a 20–30 fõs, jól felszerelt laborok. Jóllehet ez utóbbiak zöme az egyetemek ipari kapcsolatai révén létesülnek, egy MSChallgató mégis többe kerül a költségvetésnek, mint egy BSC-hallgató. E kérdések megoldása még csak most körvonalazódik” – tájékoztat Selényi Endre.
Átlagon felüli elismertség
A Mûegyetemen jelenleg nincs szervezett visszacsatolás arról, miként tudnak elhelyezkedni a friss diplomások. Kérdõíves felmérést végeznek ugyan (egy évvel a végzés után), de erre csak önkéntes alapon válaszolnak a fiatal szakemberek. Mindazonáltal elmondható, hogy a mérnöki szakma megítélése jó, s ezen belül a villamosmérnököket és informatikusokat talán még átlagon felül is elismerik – tartja a dékánhelyettes. A Mûegyetemnek nincs tudomása róla, hogy problémát okozna az elhelyezkedés a kezdõ mérnököknek. Ennek dacára a végzõsök közül sokan – mintegy 20 százalékban – maradnak az egyetemen és vesznek részt a doktoranduszképzésben. Ezek az évek a tanulás mellett arra is felhasználhatók, hogy a fiatalok kiépítsék ipari és nemzetközi kapcsolataikat.
Magától értetõdik, hogy a Budapesti Corvinus (volt Közgazdaságtudományi és Államigazgatási) Egyetemen is adnak informatikai ismereteket, ott azonban a képzés az üzleti ismeretek, a vállalatmodellezés bázisára épül – tájékoztat Drótos György, a Vezetési és Szervezési Tanszék docense. Az egyetemnek elsõsorban az informatikát alkalmazó cégekkel van kapcsolata, következésképpen az oktatást is a felhasználói oldalról fogják meg. A mûszaki és a közgazdasági gyökerekkel rendelkezõ felsõoktatási intémények között általában is adódhat egy természetes munkamegosztás, elõbbié az infrastruktúra-építési és rendszerfejlesztési, utóbbié az alkalmazási oldal.
Fogalomtár, modellezés, üzleti informatikai alkalmazások
Mit kell tudni feltétlenül az alkalmazóknak? Mindenekelõtt tisztában kell lenniük a gazdálkodó szervezetek alapvetõ üzleti folyamataival, a mûködés modellezésének módszertanával, és meg kell ismerniük a legfontosabb informatikai fogalmakat. Erre kell aztán ráépülniük az üzleti informatikai alkalmazásoknak. Nem valamely termék megtanulásáról van szó, hanem arról, hogy a hallgatók megismerjék az ERP-rendszerek és más üzleti alkalmazáskategóriák funkcióját, logikáját, felépítését.
Az oktatás során természetesen szóba kerülnek a legfõbb termékek is, de csak a piaci áttekintés szintjén.
A nappali képzésben mindenképpen szeretnék elkerülni azt, hogy egy-egy gyártó termékeit oktassák, a posztgraduális informatikai menedzsment-programban ugyanakkor gondolkoznak azon, hogy a meglévõ kapcsolatok megtartása mellett tartós partnert találjanak a jelentõs informatikai szállítók közül. Olyan céget keresnek, amely minden üzletiszoftver-kategóriában rendelkezik termékkel, és amely tartalmilag is belefolyna az oktatásba, modelleket készítene elõ az adott rendszerben, és együtt dolgozna a tárgy felelõsével.
Akárcsak az ERP-rendszereket, az üzletiintelligencia- szoftverek, a folyamattervezéssel kapcsolatos és a munkafolyamat jellegû eszközöket, valamint az internet és az intranetes portálok jellemzõit is széles körben célszerû oktatni – vélekedik Drótos György. Ezek ugyanis egyre általánosabbá válnak az üzleti gyakorlatban. Ehelyett sajnos ma még több egyetemen is inkább az a szokás, hogy a hallgatók választhatnak; egyrészt kiválaszthatnak egy kategóriát, majd azon belül egy konkrét rendszert. Az általános, sok helyen alkalmazható alapismeretek helyett tehát egy rendszerrõl sokat, a többiekrõl viszont semmit sem tudnak.
Egy másik, ma már a nappali tagozaton is terjedõ – Drótos György szerint rendkívül pozitív – irány, hogy a gazdálkodástani kurzusokon megtárgyalják az adott területtel kapcsolatba hozható tipikus informatikai problémákat. Így történik ez például a menedzsmentkontroll, a stratégiai menedzsment vagy a közszolgálati szervezetek vezetése tárgyak esetében is.
Terjed a cégen belüli üzleti elemzés
Drótos György – az IFUA Horváth & Partners konzultációs cég partnereként – a szakembereket felvevõ piac oldaláról is rendelkezik tapasztalatokkal. Eszerint: programozókból nincs hiány; értékük az elkövetkezõkben nem emelkedik. Sõt, az alapprogramozók meglehetõsen nyomott árakon dolgoznak a jövõben, mind itthon, mind külföldön.
Nõ azonban az igény az üzleti rendszerelemzõk iránt. Õk azok, akik egyfajta hídszerepet töltenek be az informatikai és az üzleti területek között. Ma már nemcsak a tanácsadók keresik ezeket a szakembereket, hanem egyre több nagyvállalat hoz létre saját üzleti elemzõ egységet. A Pannon GSM-nél például 80 fõ foglalkozik azzal, hogy miként támogathatja az informatika még jobban az üzleti folyamatokat, de említhetjük például a Molt vagy a BAT-ot is.
A gyakorlat azt mutatja, hogy ma kevés az üzleti rendszerelemzõ, az e területen dolgozóknak rendkívül feszített tempót diktálnak a megbízók. Mivel kevés az igazi szakember, a cégek keresik azokat a fiatalokat, akiknek megvan az alapvetõ informatikai mûveltségük, tudják, hogy mire hasznosíthatók az üzleti alkalmazások, ismerik a vállalati folyamatok modellezését. A fejvadászok visszajelzései szerint nemcsak hogy keresettek az üzleti rendszerelemzõk, hanem lényegesen magasabb jövedelemmel helyezkedhetnek el, mint más területeken dolgozó társaik.
Posztgraduális képzés heterogén közönségnek
Az informatikával kapcsolatos nappali képzésen kívül a Corvinus Egyetem nemrégiben szakosított posztgraduális kurzusokat is indított. Négyszemeszteres tematikát dolgoztak ki, és ennek keretében az egyik kurzusnál az informatikai, a másiknál az üzleti funkcióra helyezik a hangsúlyt. Az elsõ esetben az informatikai funkció valamely vezetési kérdését állítják a középpontba, olyan tantárgyakat tanítanak, mint például informatikai stratégia készítése, informatikai szervezet és outsourcing, informatikai projektmenedzsment, informatikai biztonság.
A másik kurzusnál egy üzleti koncepciót egészítenek ki informatikával. Így például a marketing mellett megjelenik a CRM és annak informatikai támogatása, a logisztika mellett az ellátási lánc menedzselése és annak informatikai támogatása.
Mivel a képzésre az informatika és az üzleti élet területérõl is várnak jelentkezõket, a domináns tárgyak mellett vannak felvezetõ tárgyak, amelyek közös alapra helyezik a hallgatókat. Kitekintõ tárgyakat is beépítettek a kurzusokba, ezek például az üzleti szempontból releváns új technológiákat vagy az informatika etikai kérdéseit tárgyalják.
Jelenleg 15–20 fõ vesz részt e posztgraduális képzésben. Az egyetem célja a 30 fõ körüli létszám elérése. Egy szemeszterért mintegy 300 ezer forintot kell fizetni. Kikerülvén az egyetemrõl természetesen a mérnököknél sem állhat meg a tanulás. A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen mûködik ugyan mérnöktovábbképzõ intézet, valamint elvileg van szakmérnökképzés is, Selényi Endre tudomása szerint azonban az informatikusok zöme alapvetõen az egyetemen kívüli, nagyobb cégek által szervezett, egyegy konkrét rendszerre vonatkozó tanfolyamokat részesíti elõnyben.
Csökken a szakképesítés vonzereje
Természetesen nem minden informatikai feladat elvégzéséhez van szükség egyetemi, fõiskolai végzettségre. Rendszergazdai munkára például keresettek – sõt, egyre keresettebbek – az érettségivel és felsõfokú szakképesítéssel rendelkezõ szakemberek.
Budapesten, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában és Gimnáziumban például az érettségit követõen háromféle szakképzés folyik: egyegy éves kurzusokon térinformatikusokat és programozókat, féléves tanfolyamokon pedig szoftverüzemeltetõket képeznek. Míg az elõbbi kettõ felsõfokú, addig az utóbbi középfokú szakképesítést ad. Jövõre beindul a negyedik, rendszerinformatikus szakirány is.
Az iskolának kettõs célja van – tájékoztat Takács Béla mérnöktanár: egyrészt a gyakorlati életben hasznosítható szakismereteket adni, másrészt felkészíteni az egyetemekre, fõiskolákra. Az elmúlt tanévben érettségizõknek körülbelül a kétharmada iratkozott be idén õsszel a szakképzésekre, egyharmada pedig egyetemre, fõiskolára ment. Maga ez az arány tulajdonképpen kedvezõ, a valóságban azonban sokkal kevesebben maradnak meg hosszú távon a szakmánál. Sokan csak ugródeszkának tekintik a szakképzést, és ha a következõ évben sem sikerül a szakirányú felvételi, akkor inkább elhagyják a pályát, és egészen más területen kezdik meg a felsõfokú tanulmányokat. Ennek aztán az a szomorú következménye, hogy egyre kevesebb a felsõfokú szakképesítéssel rendelkezõ informatikus – tájékoztat Takács Béla.
A Neumannban egyébként az öt évfolyamon összesen mintegy 650 diák tanul. Országosan öt-hat hasonló, tisztán számítástechnikai középiskola mûködik, de ennél lényegesen több olyan intézményben tanulhatnak a gyerekek, ahol a számítástechnika oktatása valamilyen más területtel – például a távközléssel – kapcsolódik össze.
Elvárások és csalódások
Noha a felsõfokú szakképesítéssel rendelkezõk számára sok elhelyezkedési lehetõség kínálkozik, a munkahelyi elvárások és a fiatalok elképzelései nem mindig találkoznak – fogalmaz Molnár Ferenc mérnöktanár. A rendszergazdai munka általában nem jelent zsákbamacskát, más területeken azonban érik meglepetések a fiatalokat. Ha a térinformatikát tekintjük, ott bizony elég gyakori, hogy kezdetben a manuális, kevesebb kreativitást igénylõ feladatokat bízzák a kezdõkre. Ez teljesen érthetõ a cégek részérõl – tartja Molnár Ferenc –, ugyanakkor sok fiatalnak csalódást okoz. Elég gyakori az is, hogy nem napi nyolc óra a munkaidõ, hanem projekteken dolgoznak, esetenként hétvégén is, naponta 14–16 órát. Ez a feszültség a pályakezdõk és a cégek között tapintható, és sajnos szintén a pályaelhagyás malmára hajtja a vizet.
Az oktatás nem a felhasználói igényeken alapul
A Neumann tanárai szerint nagyon fontos volna minél pontosabban felmérni, hogy a felhasználói oldal milyen igényeket támaszt a szakemberek iránt.
Néhány évvel ezelõtt a Nemzeti Szakképzési Intézet az informatikával kapcsolatban is beindított egy erre vonatkozó programot. A térinformatika területén például megtörtént a kompetenciavizsgálat, majd született egy tanulmány arról, hogy miként lehetne az oktatásban megvalósítani a piac igényeit. Molnár Ferenc szerint az anyag értékes, valóban felhasználói szemmel készült, ám mind a mai napig nem ültették át a gyakorlatba. Megfelelõ útmutató hiányában az iskolák nem tehetnek mást, mint saját tanmeneteket készítenek, ezek pedig persze nem mindig a piac aktuális igényeire épülnek.
Az iskola által követendõ helyes irány meghatározását segíti elõ annak a minõségirányítási rendszernek az alkalmazása, ami a szülõk, a végzõsöket felvevõ felsõoktatási intézmények és cégek körében végez elégedettség-felmérést. A munka már elindult, értékelhetõ adatokra azonban még néhány évet várni kell.
Tanfolyamok felhasználóknak
A középfokú oktatási intézményekben, de még a nem szakirányú felsõoktatási intézményekben sem minden esetben kapják meg a diákok azokat a használható számítástechnikai ismereteket, amelyek munkájukban, mindennapi életükben nélkülözhetetlenek – foglalja öszsze tapasztalatait Müller Helga Bernadett, a Wifi Hungária Oktató és Továbbképzõ Intézet számítástechnikai szaktanácsadója. Gyakoriak az elavult tananyagok, a gyakorlatban kevéssé használható ismeretek, a gyerekektõl idegen levezetések, kevés a számítógép, nincs folyamatosan elérhetõ internetkapcsolat, régiek a programok.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenütt ez a helyzet, van, ahol igazán korszerû az eszközpark és az oktatás.
A Wifi a számítástechnika területén teljes mértékben a felhasználói ismeretek nyújtására összpontosít. Mivel az intézet tanfolyamai nem szerepelnek az Országos Képzési Jegyzékben, az elõképzettségre nincs megkötés, és vizsga sem társul minden tanfolyamhoz. „Nem az a cél, hogy papírt adjunk, hanem az, hogy hallgatóink valóban használni tudják az alkalmazásokat” – fogalmaz Müller Helga Bernadett.
Kezdõszinten irodai csomagot oktatnak, ennek részeként alapvetõ számítógép- használatot, szövegszerkesztést, táblázatkezelést és internethasználatot. A haladók már emelt szintre iratkozhatnak be, számukra nemcsak az építõkockákat, hanem a köztük lévõ összefüggéseket is megmutatják.
A munkahelyi oktatás kevésbé hatékony
A Wifi szakembereinek tapasztalata szerint hatékonyabb a képzés, ha nem a megrendelõ cégnél, hanem az oktatási intézmény laboratóriumaiban folyik, ahol nem vonja el semmi a hallgatók figyelmét a tanulástól. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kétféle helyszínen folyó munka eredményessége között mérhetõ a különbség.
A tanfolyamokon egyre kevesebb az egészen fiatal, ezt vélhetõen a középiskolai számítástechnika-oktatás színvonalának javulása magyarázza. A hallgatók zöme 25 év feletti, adott esetben már dolgozik valahol, és menet közben derülnek ki a hiányosságok.
Gyakorlati számítástechnikai tudnivalók minden tanfolyamon
Jóllehet a kurzusokat mindig valamiféle tesztfeladat vagy vizsga zárja le, a számítástechnikai oktatás igazi sikerét nehéz mérni. Az oktatásban részt vevõ szakemberek tapasztalata szerint az a legszerencsésebb, ha a tanfolyamot megrendelõ vállalatok a képzés elõtt és után is felméretik dolgozóik tudását. Az elõzetes felmérés, valamint az elvárások tisztázása azért is fontos, hogy pontosan meg lehessen határozni a tananyagot. Az utólagos felmérést célszerû akkor elvégezni, amikor a munkatársak már egy ideje a gyakorlatban használják a megtanultakat.
Jellemzõ – mutat rá Müller Helga Bernadett –, hogy egy képzés során jönnek rá a cégek: mi minden hiányzik még dolgozóik számítástechnikai tudásából. Így aztán meglehetõsen gyakori, hogy újabb, az elõzõ ismeretekre épülõ tanfolyamok követik az elsõket.
Egyszer a mûszaki, máskor a gazdasági vonal az erõsebb
Korántsem volna teljes az informatikusképzésrõl szóló összeállításunk, ha nem kérdeznénk meg a szakembereket alkalmazó oldal, a cégek képviselõit is. A Matáv – noha nemrégiben jelentõs, mintegy 25 százalékos létszámleépítést jelentett be – egyike azoknak a cégeknek, amelyek több száz professzionális informatikust alkalmaznak, ugyanakkor felhasználói szinten gyakorlatilag minden munkatársuk kapcsolatba kerül a számítógéppel.
A távközlési vállalatnál minden munkakörhöz – így az informatikai terület munkaköreihez is – összefoglaló követelményrendszer tartozik. Ebben pontosan meghatározzák, hogy egy-egy munkakör betöltését milyen feltételekhez, milyen iskolai végzettséghez, milyen szakmai tapasztalathoz kötik.
Az adattárházak területén a legutóbbi kiválasztásnál például konkrét elvárás volt a szakmai tapasztalat, az elmúlt évek felvételeinek átlagát tekintve pedig 50-50 százalékra tehetõ a pályakezdõ és a tapasztalt munkatársak aránya – tudtuk meg Matkó Andrástól, az informatikai igazgatóság osztályvezetõjétõl.
A Matávnál az informatikai területekre zömében felsõfokú végzettségûeket keresnek. Érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt években milyen szempontok alapján választották ki a szakembereket.
Volt egy periódus, amikor a házon belüli fejlesztéseket részesítették elõnyben, és ennek megfelelõen képzett, a programnyelveket jól ismerõ informatikusokat kerestek. Elsõsorban a friss tudás, az új eszközök ismerete számított, a tapasztalat kevesebbet nyomott a latba. Ebben a szakaszban tehát elsõsorban a mûszaki egyetemekrõl kikerülõ friss diplomásokat keresték.
Egy másik szakaszban fõként olyan szakemberek iránt mutatkozott igény, akik inkább az üzlet oldaláról érkeztek, és az üzleti alapról teremtettek kapcsolatot a programozókkal. Ez volt az a periódus – úgy 3–4 évvel ezelõtt –, amikor megnõtt a Matáv érdeklõdése az üzleti informatikusok, tehát a közgazdasági egyetemeken végzettek iránt.
Az utóbbi idõben ismét a programozók, a mûszaki informatikusok kerültek elõtérbe. A tendenciát figyelve elmondható, hogy az igények ciklikusan változnak, és hosszú távon kialakul az egészséges egyensúly.
Nincsenek kedvenc egyetemek
A pályakezdõk felvételekor a Matáv nem részesít elõnyben és nem zár ki egyetlen felsõoktatási intézményt sem. A gyakorlat mindazonáltal azt mutatja, hogy a legtöbben a Mûegyetemrõl és a Budapesti Mûszaki Fõiskoláról érkeznek a távközlési vállalathoz.
Öt-tíz évvel ezelõtt kifejezetten támogatták, hogy dolgozóik – munka mellett – elvégezzék a Gábor Dénes Mûszaki Fõiskolát, a helyzet azonban mára megváltozott. Miért? Nagyon sok középfokú végzettséggel rendelkezõ munkatárs kezdte el a fõiskolát, de rendkívül rossz volt a befejezési arány. A fõiskolán ugyanis nincs félévenként kötelezõ vizsgaszám, így a hallgatók vizsgáik zömét az utolsó félév végére hagyják. Húsz-harminc vizsgát pedig szinte lehetetlen egyszerre letenni, különösen munka mellett. Éppen ezért ma a Matáv nem – vagy csak nagyon alapos indok esetén – támogatja az ilyen típusú képzéseket.
Szûkül a piac, hazajönnek a szakemberek
Tanulságos azt a tendenciát végigkövetni, hogy milyen munkaerõ-kínálatból válogatott az elmúlt években a Matáv. Példánk az adattárház-támogató, adatbázis-kezelõ munkatársi posztra vonatkozik. Egyetlen munkahelyre három évvel ezelõtt 4–6 jelentkezõ volt. Ezek egyike sem rendelkezett kifejezetten adattárházas tapasztalattal, így a Matávnak be kellett érnie azzal, hogy a kiválasztott munkatárs menet közben tanul bele ebbe a munkába.
Két évvel ezelõtt ugyanerre a területre 10–12-en, 2003 szeptemberében pedig már 40-en jelentkeztek. A 40 fõbõl 5 már foglalkozott korábban adattárházakkal, így végül csak ilyen szûk körbõl kellett választani. Matkó András felhívja a figyelmet a piac szûkülésére, valamint arra, hogy számos olyan szakember is pályázott az állásokra, aki többéves külföldi tartózkodás után jelentkezett hazai munkára.
Hiányos a fiatalok munkakultúrája
A hazai informatikusképzés esetleges hiányosságait firtatva Matkó András a következõképpen fogalmaz: „Nem a szakmai tudással van a probléma, hanem sokkal inkább a fiatalok munkakultúrájával. Az egyetemrõl, fõiskoláról kikerülõ fiatalok jó része nem tudja, hogy mit is jelent valójában egy munkahely. Sokan nem akarnak idõben bejárni, nem értik meg ennek a szükségszerûségét. Egy-egy projekt feszített munkájánál általában nincs gond, ez a probléma inkább a mindennapokat érinti. E jelenség azonban általános, korántsem csak az informatikusokra jellemzõ.”
Átlagon felüli jövedelmek
Jóllehet a Matávnál meglehetõsen szigorú bérsáv-kategóriákat határoznak meg, az az általános tapasztalat, hogy az informatika bérszintje meghaladja az öszszes többi terület bérszintjét. Az alsó határ bruttó 150 ezer forint körül mozog, egy kiemelt munkatárs pedig akár bruttó 450 ezer forint fizetést is kaphat.
Pontosan meghatározzák, hogy egyegy pozícióban mettõl meddig terjedhet a munkatársak bére. Nem kizárt tehát, hogy az egyik pozícióban egy frissen végzett csak 150 ezer forintot, míg egy másikban 250 ezer forintot keres.
Csökkenõ igény a belsõ oktatásra
A Matávnál egyébként házon belül is továbbképzik az informatikusokat. Az Oktatási Igazgatóság minden évben egyszer összegyûjti a teljesítménymenedzsmentrendszerben rögzített humánfejlesztési igényeket, és azokhoz igazítja oktatási programját – tájékoztat Krausz János általános igazgatóhelyettes.
Alapvetõen kétfajta rendszerben dolgoznak: külsõ és belsõ képzéseket ajánlanak. A pontosan megfogalmazott, nagyobb csoportokat érintõ témákra belsõ képzéseket szerveznek, a belsõként gazdaságosan nem megvalósítható képzésekre (például az évente 5 fõnél kevesebb informatikust érintõ, úgynevezett szórványképzésre) külsõ oktatási intézményeket kérnek fel. Ez utóbbinál döntõen szerzõdött partnerekkel – a nagy beszállítók képviselõivel – dolgoznak.
Az Oktatási Igazgatóság jelentõs belsõ kapacitással is rendelkezik, noha mára számottevõen csökkent a vállalaton belüli képzés iránti igény. Ez részben az alkalmazott technológiák és módszerek bevezetettségével, részben a létszámcsökkenéssel magyarázható. A 90-es évek közepén a hallgatói napok száma még elérte az évi 150 ezret, ma ez az érték körülbelül a felére tehetõ. Ebbe természetesen beletartoznak a felhasználói tanfolyamok is, amelyek nagyrészt távoktatásban történnek, valamint az informatikán kívüli képzések is.
Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy a Matáv Oktatási Igazgatósága önálló belsõ szolgáltató egységként mûködik, de a Matáv csoporton kívül is nyújt oktatási szolgáltatásokat.
Házon belül marad az oktatás
A Matáv közelgõ létszámleépítése kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon nem helyezik-e ki az oktatási tevékenységet. Krausz János válasza egyértelmû nem: „Ez a kérdés még csak fel sem merülhet. A Matáv korszerû, infokommunikációval foglalkozó cég, nem mondhat le munkatársai tudásszintjének folyamatos emelésérõl. A cég üzleti stratégiájában vállalt elkötelezettsége a technológia fejlesztése mellett a humán erõforrások fejlesztése is. A távközléshez kapcsolódó témák oktatásához drága infrastuktúra szükséges. A magas szintû képzéshez nélkülözhetetlen berendezések ára akár a 100 millió forintot is elérheti. Ha ezeket a képzéseket egy külsõ cégre bíznánk, akkor hihetetlenül magas árat kellene fizetnünk a tanfolyamokért. Mi saját berendezéseinket használjuk fel az oktatáshoz, majd visszahelyezzük azokat a hálózatba. Az oktatási outsourcing tehát a Matáv számára nem járható út.”
Mallász Judit
