A szakma már évtizedek óta foglalkozik chipkártyákkal. Azok a várakozások azonban egyelőre nem váltak valóra, hogy a processzoros plasztiklapok majd rohamos terjedésnek indulnak a mágnescsíkos bankkártyákkal elkövetett csalások elleni harc eszközeiként. Most új reménység a közigazgatás.
Régóta vajúdik a magyarországi chipkártyapiac. Már a kilencvenes évek végén fellendülésre számított a szakma, mert akkor úgy tűnt, 2000- től kötelező lesz a chipes bankkártya minden olyan plasztiklap esetében, amelyik a Visa és a Mastercard logóját viseli. Majdani európai uniós tagságunk is előrevetített bizonyos változásokat. Ám mindig odébb és odébb tolódtak a határidők. Később, amikor egy bő évvel ezelőtt megjelent az elektronikus pénzről szóló jogszabály, sok tisztviselő és üzletember gondolta úgy, hogy a magyar állampolgárok egy éven belül e-pénztárcát használnak majd a kis értékű fizetésekhez, illetve multifunkciós chipkártyát hordanak majd a zsebükben.
Az elektronikuspénztárca-alkalmazások azonban azóta sem jelentek meg, s bár léteznek chippel is ellátott bankkártyák, a mikroprocesszor hasznát még nemigen lehet élvezni – jellemezte a dolgok alakulását Majó Zoltán, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) égisze alatt működő Intelligens Kártya Fórum (IKF) titkára.
Piaci sajátságok
A legfőbb probléma az, hogy nem épült ki országos elfogadórendszer, alkalmazásokat sem fejlesztettek, így mind a jelenlegi diákigazolvánnyal, mind az orvoskártyával – egy-két elszigetelt helyi kezdeményezést leszámítva – nemigen lehet mit kezdeni. Ugyanígy elméleti lehetőség marad az állampolgárok tömegei számára az elektronikus aláírás, holott a jogszabályi háttér már néhány éve adott. S hasonlóan, az elmúlt öt évben a közszférában sem indultak nagy chipkártyaprogramok – kivéve talán a nem túl szerencsésen végződött stadionkártya- projektet. Az állóvíz, illetve a fejlesztések elmaradása annál kínosabb, mert az Európai Unió
2000. évi lisszaboni csúcsértekezletén megfogalmazott e-Europe program éppen az intelligens kártyát jelöli meg az egyik operatív kitörési pontként az interkontinentális (az Egyesült Államok és Ázsia elleni) gazdasági versenyben. Pedig Magyarországnak van néhány olyan kitörési pontja, ahonnan a nulláról lehetne nagyot ugrani, például a tömegközlekedés, amelyhez a szükséges szakértelem – a chipkártya területén – több cégnél is fellelhető. A magyarországi chipkártyapiac egyébként abban tér el Európa sok más országáétól, hogy hazánkban erős központosító törekvések tapasztalhatók. Például a diákkedvezmények tőlünk nyugatra regionális szintűek, míg nálunk országos kiterjedésűek. Ez a tény rányomja bélyegét a rendszerekre is, amennyiben ezekben is országosan kell megoldani bizonyos feladatokat, problémákat. Ez a sajátosság abból a szempontból viszont kedvező, hogy intelligens kártyákat jobban megéri nagyobb tömegben kibocsátani. Ugyanakkor minden egyes programnál meg kell vizsgálni, mennyire térülnek meg a beruházások. Az könnyen kiszámolható, hogy mennyibe kerül egy kártya, de a háttérrendszer (alkalmazások fejlesztése, rendszerintegráció, kártyaolvasók stb.) költségei már gondosabb számításokat igényelnek. A nagy elosztórendszerekben (egészségügy, közlekedés, oktatás) azt is mindenképpen számszerűsíteni kell, hogy a kártyarendszerek által nyújtott szolgáltatások mennyiben tehetők egyedivé. Itt a kártyastruktúra megteremti a mérhetőséget, s ez a mérhetőség lehetővé teszi a személyre szabott szolgáltatások kialakítását, ezzel a rendszer optimalizálhatóvá válik – például egy autóbuszvonal esetében a közlekedési szokások chipkártya által lehetővé tett mérésével optimalizálni lehet a járatsűrűséget, s ezzel végső soron pénzt lehet megtakarítani.
Közigazgatás és egészségügy
Jellemző az államigazgatásban tapasztalható helyzetre, hogy mindmáig érvényben van az a 2001-es kormányhatározat, amely kimondja: a Belügyminisztériumnak létre kell hoznia a köztisztviselői kártya kibocsátását végző központot – veszi át a szót Szittner Károly, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Elektronikuskormányzat- központjának munkatársa. Ebben az ügyben komoly lépés nem történt, csak egy pilotprogram indult, ám az is csendben elhalt, mert nem lehetett finanszírozni az elképzelt formában. A Belügyminisztérium ugyanakkor nem mondott le a köztisztviselői kártya kibocsátásáról, azóta is folyamatosan finomítja a terveket. Többet lehetett viszont tenni a közigazgatáson belüli kártyahasználat feltételeinek a megteremtésében, s ezt a közigazgatási eljárásról szóló törvény szabályozási anyaga tette lehetővé. Így bízni lehet benne, hogy ebben a szférában rövidesen elterjed a chipkártyával támogatott elektronikus aláírás. Ugyanakkor Szittner Károly úgy véli, hogy a közigazgatás önmagában nem képes megteremteni az intelligens kártyák piacát. Külföldi kutatások szerint ugyanis csak akkor valószínű az elterjedés, ha a kártya birtokosa hetenként legalább egyszer használja a plasztiklapot. A közigazgatási kártya ilyen sűrűségű használatra belátható időn belül csak olyan helyen lesz alkalmas, ahol birtokosának valamiféle hatósági képviseleti funkciót kell ellátnia (például ügyvédek). A chipkártya csak akkor lesz életképes, ha olyan alkalmazási területhez, funkcióhoz kapcsolják réskitöltő, kiegészítő szerepben, mint például az egészségügyi kártya, a diákkártya vagy a közlekedési kártya. Király Gyula, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) informatikai főigazgató-helyettese szerint éppen az egészségügyi kártya az, amely kikényszerítheti az államigazgatásban a chipkártyák használatát. Annál is inkább, mert jogszabály mondja ki, hogy meg kell vizsgálni: alkalmas-e arra az európai egészségügyi kártya, hogy belépési pontként működjön a magyar elektronikus ügyintézésben. Mivel az állampolgárok szabadon közlekedhetnek az európai országokban, s ehhez kapcsolódóan fontos az egészségügyi ellátás biztosítása is, már három éve kialakult egy – európai egészségbiztosítási kártyaként megjelenő – szabvány, amely gondoskodik az eltérő biztosítási rendszerek átjárhatóságáról. Ez a szabvány vizuális és elektronikus formában jelent meg, s lehetőség van rá, hogy valamennyi ország a nemzeti kártyákkal kombinálva adja ki. Az elektronikus kártyát 2008-tól kötelező bevezetni, s nemcsak chipes, hanem mágnescsíkos is lehet. Addig is vizuális kártyát kell kibocsátani, amelynek a lejárati ideje nem lehet egy évnél hosszabb; ez egyben azt is jelenti, hogy ahol már elkezdték a chipkártya- kibocsátást (például Ausztriában), ott a kártyabirtokosoknak évente el kell azt dobniuk. Amikor viszont az európai kártyát a hatóságok – a nemzeti kártyával kombinálva – kiállítják, akkor az nemcsak egészségügyi, hanem a szociális igazolványt helyettesítő kulcskártya is lesz. A plasztiklap ezenfelül alkalmas lesz mindenfajta ügyintézésre a polgármesteri hivatalokban is, s elhelyezhető rá akár többféle elektronikus aláírás is. Mivel az orvosoknak is kiadnak egészségügyi kártyákat (ezeket a Magyar Orvosi Kamara állítja ki), a jövőben a betegek ellátását csak úgy finanszírozza a társadalombiztosítás, ha mindkét kártya olvasható lesz az ellátóhelyszínen lévő dupla kártyaolvasóban – mégpedig online módon. Jelenleg folyik annak vizsgálata, hogy a különböző országok kártyáit miként lehet leolvasni az ellátóhelyeken.
A jelenlegi magyar egészségbiztosítási kártya vizuális ugyan, de az OEP rendelkezésére álló eszközök alkalmasak elektronikus kártya kiállítására, azaz a TAJkártya helyettesítésére is. A rendszer október elején állt fel, s negyven helyszínen közel hetven berendezéssel évi másfélkét millió kártya kiállítása, illetve megszemélyesítése vált lehetővé. Tavasszal indul olyan projekt is, amelynek keretében a vizuális kártyát elektronikussá terjesztik ki jó néhány körzetben. Az OEP tehát 2008-ig szeretné lecserélni a TAJ-kártyákat, s a nyugdíjbiztosítóval közös kártya kibocsátását tervezi. A plasztiklap „hátulja” európai kártya, fedőlapja pedig általános egészségügyi és szociális kártya lesz a TAJ-, a nyugdíjigazolvány-, valamint a közgyógyellátási kulccsal, s aláírást is fog tartalmazni. Az országosan közel négyezer főt foglalkoztató, valamint igen sok tranzakciót, pénzügyi mozgást lebonyolító OEP-n belül mintegy két éve bevezették az elektronikus aláírást, s ennek jegyében valamennyi vezető beosztású köztisztviselő (70–80 fő) fokozott biztonságú elektronikus kártyát kapott az egymás közti kommunikációhoz.
Az OEP-n kívül azoknak a kórházaknak a felelős személyei is kaptak elektronikus aláírást tartalmazó eszközt a megfelelő logisztikával, amelyeknek jelentési kötelezettségük van. A pénzügyi lehetőségektől függően a további jelentőhelyek – háziorvosok, a szakrendelők és a gyógyszertárak – is hasonló kártyát kapnak majd, remélhetőleg két éven belül. Mivel az OEP egyben az összes magyar állampolgár biztosítási jogviszonyát is nyilvántartja, ki kell használni a lehetőséget: az egészségügyi kártyát birtokló kórházak ennek segítségével jelenthetik dolgozóik munkaviszonyát is.
Kártyastratégia
Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban (IHM) már a kezdetekben megfogalmazódott az igény arra, hogy ki kell alakítani a megfelelő chipkártya-stratégiát, továbbá törekedni kell a szabványosításra, egységesítésre a különféle alkalmazások fejlesztésekor – mutat rá Sikolya Zsolt, az IHM főosztályvezetője. A szabványosításnak az a jelentősége, hogy az államigazgatás különféle területein – remélhetőleg hamarosan és nagy számban – megjelenő kártyák adott esetben könynyen integrálhatók legyenek. Az elkészült és a Magyar Informatikai Társadalom Stratégiába (MITS) is beépült intelligenskártya-stratégia másik sarokköve lett volna egy kártya-kompetenciaközpont létrehozása. Ennek a központnak a multiapplikációk egy chipre integrálása, összehangolása lett volna a feladata. A kompetenciaközpont nem jött létre, részben annak is tulajdoníthatóan, hogy a politika inkább leépíteni akarta a központi államigazgatási feladatokat, nem pedig szaporítani. Lassanként sikerült viszont egységes kártyaspecifikációt létrehozni, amely bizonyos funkciókat tekintve (elektronikus aláírás, azonosítás, titkosítás) szabványul szolgálhat különféle kártyakibocsátásokhoz.
Oktatás és közlekedés
Bár az oktatás a harmadik legnagyobb elosztórendszer, Magyarországon ebben a szférában mind a mai napig nem jött létre olyan azonosító háttér, amelynek alapján a chipkártyarendszer gond nélkül működhetne – jellemzi szakterületét Horváth Ádám, az Oktatási Minisztérium (OM) informatikai főosztályának tanácsadója. Tavaly szeptemberben jelent meg először egységes azonosító a közoktatási rendszerben, s az új közoktatási törvény is tartalmazza az ezzel kompatibilis azonosítót. Így bárki, aki belép az oktatási rendszerbe, rendelkezni fog egy egyértelmű, élethosszig érvényes azonosítóval. Ezzel az azonosítóval lehet majd valakit végigkövetni a teljes oktatási folyamaton – az alapok kidolgozása most folyik. Az azonosítórendszerben elosztott adatkezelés valósul majd meg: az adatbázisok között az azonosító teremti meg a kapcsolatot. Ezt a kapcsolatot azonban csak a meghatalmazott személy a törvényben meghatározott céllal és az adott alkalommal hozhatja létre. Az oktatásban olyan rendszert célszerű létrehozni, amelynek létjogosultságát a sűrű és adott esetben a több területen való felhasználás igazolja.
Az OM ezért – a Miniszterelnöki Hivatallal karöltve – a BKV-nál, a Mávnál, a Volánnál olyan infrastruktúrát szeretne kialakítani, amely egyetlen kártyán keresztül igazolhatóvá teszi a tanulói jogviszonyt, s lehetővé teszi a kedvezmények lehívását. A közoktatásban eddig 1,5 millió azonosítót osztottak ki, a mintegy félmillió felsőoktatási azonosító szétosztására várhatóan 2006 elején kerül sor, s a pedagógusok is kapnak azonosítót. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) körülbelül egy évvel ezelőtt látott neki komolyan az egységes, intelligens kártya alapú közlekedési rendszer tervének kialakításához – veszi át a szót Szűcs Lajos, a szaktárca közlekedéspolitikai főosztályának vezetője. Így született meg az Elektra Hungária nevű követelményrendszer.
A BKV már ennek figyelembevételével írt ki tendert chipkártya alapú elektronikusjegy- szolgáltatásra; rajta kívül két Volánbusz- vállalat dolgozik még elektronikus jegyrendszer kialakításán. Jelentős hatással lehet a hazai törekvésekre, hogy az Európai Unió is elindította a szabványosítást. Ez a folyamat persze nem egyik napról a másikra hozza meg eredményét, de legalább lesz idő egyeztetésekre, a tapasztalatok leszűrésére. A GKM igyekszik majd megteremteni a kompatibilitást a diákkártyával és a közigazgatási kártyával is. Ez Szűcs Lajos szerint úgy ültethető át a gyakorlatba, ha az említett kártyákon 1 kilobájtnyi terület felhasználható lesz a közlekedési rendszerspecifikációk szerint működő, érintkezést nem igénylő módon is (duális kártyatípus). Ezt már meg lehet személyesíteni (érvényesíteni lehet a kedvezményeket), ellentétben a papír alapú, 64 bájtos kártyával, ami csak egy egyszerű, bár többször felhasználható vonaljegynek fog megfelelni.
Pénz és hűség
A kibocsátott chipes banki kártyák aránya jelenleg 12 százalék, s ezeken már található EMV (Eurocard–Mastercard–Visa)- szabványnak megfelelő fizetési funkció is. Pillanatnyilag mintegy 5 ezer POS-terminál támogatja az intelligens kártyák fizetési célú elfogadását, pénzkiadó automata (ATM) viszont még nemigen akceptál chipkártyát – idéz hivatalos statisztikákat Belinszky Gabriella, az Intelligens Kártya Fórum ügyvezetője. A bankok egyébként már hosszú ideje próbálnak üzleti modellt találni a chipkártyákra, például olyan „mondvacsinált” okra hivatkozva, mint a hagyományos kártyákkal elkövetett csalások.
Míg azonban egy évtizeddel ezelőtt – amikor a forgalom volumene tizede sem volt a mostaninak – a bankkártyacsalások okozta kár többszöröse volt a jelenleginek, addig ma az egy bankkártyára eső csalás „értéke” körülbelül 10 forint – ez nem igazán indokolja, hogy ma, az online autorizáció korában, miért kellene drága (de biztonságosabb) chipkártyákat bevezetni. Ami talán mégis indokolná a mikroprocesszoros plasztiklapok
bevezetését, az lenne, hogy több alkalmazást (multiapplikáció) lehetne rátenni a chipre; a bankok azonban erre sem igazán mozdultak rá. Amíg az ügyfelek nem kezdik terhesnek érezni azt, hogy tárcájukban már nem fér el a sokfajta chipkártya, addig a bankok sem ajánlják fel azokat a lehetőségeket, hogy esetleg elektronikus aláírást, pénztárcát, egészségügyi szolgáltatást telepítsenek a meglévő bankkártyachipre – magyarázza Forgács Magdolna, a Bankszövetség fizetésirendszer-szakértője. Egyébként ennek gyakorlata még a nemzetközi piacon sem alakult ki. A fejlesztési költségek továbbá magasak, s az elfogadóhálózat (ATM, POS-terminál) alkalmassá tétele a chip olvasására is hatalmas költséget jelent. Ami pedig a chip nyújtotta biztonságra való korábbi hivatkozásokat illeti, többé már ez sem hajtóerő, mivel ma már a mágnescsíkos kártya mögé is lehet olyan biztonsági rendszert tenni – sokkal olcsóbban –, amely minimális, elviselhető szintre csökkenti a kártyavisszaéléseket.
Üzleti modell hiányában a banki chipkártya- kibocsátások esetében semmi másról nincsen szó, mint arról, hogy ha a beruházás költségeit időben alaposan szét lehet húzni, s a folyamatot „fájdalommentessé” lehet tenni, akkor a vezetőséget meg lehet győzni: bele lehet vágni a projektbe – folytatja Nemcsics Róbert, a Supershop Marketing Kft. ügyvezetője. A chipes bankkártyát ugyanakkor össze lehet kapcsolni például hűségprogrammal; de itt is kifejezetten az adott üzleti potenciál dönti el, van-e értelme chipen megvalósítani a tranzakciót. Ez persze azt is jelenti, hogy a projekt addig tart, amíg van rá pénz. Amennyiben megtörténtek a kezdeti befektetések, és a technológia eltartja magát, akkor nincs baj, különösen, ha például a hűségprogram mellé más alkalmazást, megoldást is tettek. Ellenkező esetben a chipkártya egyik pillanatról a másikra is eltűnhet, mert a befektetőknek már nem éri meg a fenntartása.
Mivel nem következett be robbanás – a technológia tömegszerűvé válása a chipkártyapiacon –, a gyártók és a fejlesztők magasan tartották az árakat, ugyanakkor ezeket a költségeket nem lehetett továbbhárítani az ügyfélre. Ezért jelent problémát a chipkártyák megújítása: ha például egy loyalty-rendszerben kibocsátott több százezer chipkártyát újfent chipesre akarnának kicserélni, akkor rendkívül magas kiadással kellene számolni, hiszen egy intelligens kártya kibocsátási költsége 20–40-szer is meghaladhatja a mágnescsíkosét – fogalmaz Székely Éva, a Mol technikai részlegének vezetője. Megoldás lehet, ha a régi helyett mágnescsíkos törzsvásárlói kártyát adnak az igénylők kezébe, illetve újként is ilyet bocsátanak ki. A tapasztalatok szerint semmiféle hátrány nem származik abból, hogy az olajipari vállalat nem használja ki a chip előnyeit.
Visszaéléseket leginkább a benzinkutasok követnek el (ha az ügyfélnek nincs kártyája, akkor saját kártyára írják fel a pontokat), de ez is kiküszöbölhető központi tranzakció-figyelő rendszerrel. A piac meglehetősen egyenlőtlen – mutat rá Nemcsics Róbert. Például, ha egy domináns, a kiskereskedelmi számlaforgalom 50–60 százalékát ellenőrző bank a chipkártya-elfogadásban a digitális aláírások alkalmazásához nem biztosítja az interoperabilitást, akkor a többi pénzintézet számára sincs értelme a rendszer kiépítésének. Ráadásul a központi hitelesítő hatóság (CA) kialakítását három évvel ezelőtt nem támogatta az adatvédelmi biztos, s nem szorgalmazza a pénzmosás elleni törvény sem, így egy bank nem fogadhatja el a másik bank által kiállított személyazonosítási dokumentációt.
Mártonffy Attila
