Menedzsment

A toplista alakulása során kifejezetten izgalmas figyelni a szinte napról napra váltakozó eredményeket, hiszen a rangsor dinamikus váltakozása két fontos dolgot is elárul az adott cégről. Egyrészről azt, hogy mennyire tudják mozgósí­tani saját munkatársaikat és partnereiket, másrészről arról is árulkodik, hogy a cég értékrendjével, az általuk képviselt üzenettel mennyire azonosul a környezetük és mennyire tartják fontosnak azt, hogy a közösen elért sikereket egy szavazattal is elismerjék. A közönségszavazás ezért a vállalatok népszerűségének a tükre is egyben – employer branding és HR szempontból sem elhanyagolható.

Volt szerencsém néhány éve Borbély Mihállyal, a kiváló jazz-zenésszel közösen megvalósí­tanom néhány workshopot. Ő a közelmúltban a jazzMA.hu szakmai oldalának szavazásán elnyerte többek között az év albuma, az év zeneszerzője és az év klarinétosa cí­met, ezzel eszembe juttatva egy azóta is bennem élő történetet.

Sokszor félünk… Mi emberek bármitől képesek vagyunk félni, és döntési helyzetekre ez különösen igaz, hiszen a döntés felelőssége hozzánk tapad.

í‰vtizede foglalkoztat a kérdés: felismerhető-e előre, hogy egy egyéni- vagy egy csapatprojekt sikerre vagy kudarcra van í­télve? Van mód segí­teni a kudarc felé sodródóknak?

Idén szeptemberben kezdik meg céges gyakorlati évüket azok az informatikus hallgatók, akik elsőként végeznek a BME új, hatszemeszteres alapképzésén. A szakot a bő tí­zezres informatikushiány hí­vta életre két évvel ezelőtt.

Olyan embert illet ez a jelző, aki szinte soha nem elégszik meg csak a legkiválóbbal. Választásaiban, döntéseiben, az élet – számára fontos – helyzeteiben kérlelhetetlenül küzd a Tí–Kí‰LETESí‰RT.
íssunk mi most egy kicsit a dolog mélyére: Mit is rejlik e mögött?