Olyan embert illet ez a jelző, aki szinte soha nem elégszik meg csak a legkiválóbbal. Választásaiban, döntéseiben, az élet – számára fontos – helyzeteiben kérlelhetetlenül küzd a Tí–Kí‰LETESí‰RT.
íssunk mi most egy kicsit a dolog mélyére: Mit is rejlik e mögött?
Első ránézésre dicséret, ha valakire azt mondják: maximalista.
Mi tűnhet fel mégis némi elmélkedés után?
Hogyan lehet valaki biztos abban, hogy megtalálta a legjobbat?
Csupán úgy, ha minden alternatívát megvizsgált és rangsorolt. Ez manapság képtelenség, legyen szó bútor-, befektetési lehetőség- vagy egy új munkatárs kiválasztásáról.
Ebből egyenesen következik, hogy a maximalizáló minden egyes döntése magában hordozza a maró kételyt, hogy valóban a legjobbat sikerült-e kiválasztania?
Rengeteg időt és energiát fordít maximalizáló emberünk a döntés előkészítésére, és sokszor már előre sajnálkozik, hogy bizonyosan nem sikerül majd a legjobbat megtalálnia. Úgy tűnhet, mintha a kiválóra törekvést ostoroznám és a silányság dicséretét zengeném, ám nem így van!
Nincsen abszolút mértékben maximalizáló ember, van aki a munkában, van aki gyermekei tanulmányaival kapcsolatban és van aki az autóválasztásban maximalizáló. Hogy mennyire állsz közel a skála ezen szélső értékéhez, nagy befolyással bír életed minőségére.
Nézzük meg, mi a maximalizáló viselkedés értelmes alternatívája.
Nem más, mint az elégedettségre törekvés.
Az elégedettségre törekvő ember is magabiztosan különbséget tud tenni a jó, és a jobb alternatíva között, ám ő megelégszik az elegendően jóval, nem törekszik a minden határon túli legjobb megtalálására. Megengedi magának az elégedettség érzését, ésszerű mennyiségű időt és energiát fordít az adatgyűjtésre, tájékozódásra és mérlegelésre. Sok esetben a maximalizáló pontosan azáltal, hogy a minden körülmények közötti legjobbat keresi, az egész döntési folyamat szempontjából alul marad az eléggé jó alternatívára törekvővel szemben. Még egy adalék évezredekre visszatekintve: azért nem pusztult ki az emberiség a Földről, mert kifejlesztettük azt a képességet, hogy kevés információból, gyorsan döntsünk. Használjuk hát ezt a képességünket!
Barry Shwartz professzor és munkatársai eredményeire alapozva mondhatjuk a következőket a maximalizálókról:
- több időt töltenek a döntés előtti mérlegeléssel, mint az elégedettségre törekvők,
- sokkal gyakrabban éreznek elégedetlenséget döntéseik után,
- kevésbé élvezik a pozitív eseményeket,
- hajlamosabbak arra, hogy rágódjanak és búslakodjanak,
- kevésbé boldogok és kevésbé elégedettek az életükkel is.
Számomra sokat jelentenek Mérei Ferenc szavai, ezért ezzel búcsúzom: Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága. Ez a hiteles élet titka!
Németh László, Gordio – Solution Focus Team és SF Brief Coach, Menedzsment Tanácsadó
Döntéseid támogatásáért írj ide!
(X)
