Új ötletek megvalósítása helyett nagyrészt inkább a napi működés finanszírozására fordítódnak a kutatás-fejlesztésre és innovációra kiírt és elnyert pályázatok, de érdemi változás nem várható, mert a jelenlegi szisztéma fenntartása – eltérő okokból – minden szereplőnek érdeke.
Egyre hangosabban ordítják a fülünkbe a piackutatók , hogy a jövő a mobilitásé a munkahelyeken is. Szó, ami szó, a dolgozók és a vezetők egyre növekvő hányada végzi házon kívül munkája jó részét. Ebben legfőbb támogató eszközük egyelőre az okostelefon, legyen az céges vagy saját. Arra, hogy melyik a jobb megoldás, az itbusiness decemberi klubján próbáltunk választ találni.
Sok mindent lehet érteni változás és változtatás alatt. Bármelyik definíciót fogadjuk is el, annyi bizonyos, hogy kritikus fontosságú szerepet játszanak a vállalatok életében, ezért felkészülni rájuk minden cégvezető elemi érdeke.
A közösségi oldalakon megosztott adataink földi paradicsommá változtatták az adatbányászattal támogatott üzleti intelligenciát. Amióta a gépek beléptek a web 2.0 platformra, könnyebbé vált virtuális lábnyomaink követése. A web 3.0 technológiájában a keresőrobotoké lett a főszerep, tálcán kínált adataink értékes kincsekké váltak.
Azt mondják, néha az a bizonyos szamárlétra jó barát is lehet. Ha van egy jó megoldásod, esélyes, hogy egyből a felső fokára kerülsz. Ki tudja? Már csak arra kell vigyáznod, hogy le ne nyúlják világmegváltó ötleteid, és ha ügyesen egyensúlyozol a szamárlétrán, nem végzed a szamárpadban!
Nagy kérdés, hogy manapság van-e szerepük a tanácsadóknak a közigazgatási projektekben – amellett, hogy létjogosultságuk, bizony, lenne. Bár egyelőre úgy tűnik, a kormány, a korábbi sajtóbotrányok után, húzódozik külsős tanácsadók bevonásától, a szakma bízik benne, hogy előbb-utóbb ismét szükség lesz speciális tudásukra.
Tájékozódási pontnak szánja az ügyfelek számára és piaci tisztulást remél az IVSZ védjegytől az Informatikai Vállalkozások Szövetsége. Ezzel együtt az érdekképviseletnek és a cégeknek is sokat kell még tenniük, míg a tervek valóra válnak.
Biztosan nem lövök mellé, ha azt mondom: nagy űr tátong az iparági elvárások és a műszaki oktatás között. Ettől a kijelentéstől persze én még nem tűnök jól értesült újságírónak, és az olvasó sem kapott új információt. Ha viszont azt mondom, hogy a multik le-, a kisebb cégek felértékelődnek az elmúlt években a munkahelyválasztás szempontjából, akkor már más a leányzó fekvése.
A központosított közbeszerzés elektronizálása sok szempontból hatékonyabbá tehetné az állami szervek és intézmények beszerzéseit, de a rendszeren számos más ponton is lehetne javítani – ráadásul az elektronizálásnak is megvannak a veszélyei.
Itt az újabb Facebook-jelenség. Hangya módjára lepik el szervezett csoportok a közösségi oldalon hirdetett céges nyereményjátékokat. Az egyszerű lájkolóknak esélyük sem marad.
Új ötletek megvalósítása helyett nagyrészt inkább a napi működés finanszírozására fordítódnak a kutatás-fejlesztésre és innovációra kiírt és elnyert pályázatok, de érdemi változás nem várható, mert a jelenlegi szisztéma fenntartása – eltérő okokból – minden szereplőnek érdeke.
Egyre hangosabban ordítják a fülünkbe a piackutatók , hogy a jövő a mobilitásé a munkahelyeken is. Szó, ami szó, a dolgozók és a vezetők egyre növekvő hányada végzi házon kívül munkája jó részét. Ebben legfőbb támogató eszközük egyelőre az okostelefon, legyen az céges vagy saját. Arra, hogy melyik a jobb megoldás, az itbusiness decemberi klubján próbáltunk választ találni.
Sok mindent lehet érteni változás és változtatás alatt. Bármelyik definíciót fogadjuk is el, annyi bizonyos, hogy kritikus fontosságú szerepet játszanak a vállalatok életében, ezért felkészülni rájuk minden cégvezető elemi érdeke.
A közösségi oldalakon megosztott adataink földi paradicsommá változtatták az adatbányászattal támogatott üzleti intelligenciát. Amióta a gépek beléptek a web 2.0 platformra, könnyebbé vált virtuális lábnyomaink követése. A web 3.0 technológiájában a keresőrobotoké lett a főszerep, tálcán kínált adataink értékes kincsekké váltak.
Azt mondják, néha az a bizonyos szamárlétra jó barát is lehet. Ha van egy jó megoldásod, esélyes, hogy egyből a felső fokára kerülsz. Ki tudja? Már csak arra kell vigyáznod, hogy le ne nyúlják világmegváltó ötleteid, és ha ügyesen egyensúlyozol a szamárlétrán, nem végzed a szamárpadban!
Nagy kérdés, hogy manapság van-e szerepük a tanácsadóknak a közigazgatási projektekben – amellett, hogy létjogosultságuk, bizony, lenne. Bár egyelőre úgy tűnik, a kormány, a korábbi sajtóbotrányok után, húzódozik külsős tanácsadók bevonásától, a szakma bízik benne, hogy előbb-utóbb ismét szükség lesz speciális tudásukra.
Tájékozódási pontnak szánja az ügyfelek számára és piaci tisztulást remél az IVSZ védjegytől az Informatikai Vállalkozások Szövetsége. Ezzel együtt az érdekképviseletnek és a cégeknek is sokat kell még tenniük, míg a tervek valóra válnak.
Biztosan nem lövök mellé, ha azt mondom: nagy űr tátong az iparági elvárások és a műszaki oktatás között. Ettől a kijelentéstől persze én még nem tűnök jól értesült újságírónak, és az olvasó sem kapott új információt. Ha viszont azt mondom, hogy a multik le-, a kisebb cégek felértékelődnek az elmúlt években a munkahelyválasztás szempontjából, akkor már más a leányzó fekvése.
A központosított közbeszerzés elektronizálása sok szempontból hatékonyabbá tehetné az állami szervek és intézmények beszerzéseit, de a rendszeren számos más ponton is lehetne javítani – ráadásul az elektronizálásnak is megvannak a veszélyei.
Itt az újabb Facebook-jelenség. Hangya módjára lepik el szervezett csoportok a közösségi oldalon hirdetett céges nyereményjátékokat. Az egyszerű lájkolóknak esélyük sem marad.
