A legnagyobb online szolgáltatók egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek, hogy gigantikus adatközpontjaik működése minél inkább környezetbarát – és nem utolsósorban olcsó – legyen. Egyes módszereiket akár a kisebb üzemeltetők is átvehetik.
Okostelefon nélkül el sem tudjuk képzelni a mindennapjainkat. A legjobb úton halad afelé, hogy az egyetlen igazán fontos eszköz legyen az életünkben. Ahhoz, hogy a fizetési eszközök, a különféle igazolványok, jegyek és belépők egész ökoszisztémája alakuljon ki körülötte, csak egy dolog szükséges: nfc-képesnek kell lennie.
Vajon mi kellemetlenebb: ha halottaink „tovább élnek”, s a neten minduntalan beléjük botlunk, vagy pedig az a tudat, hogy miután meghalunk, digitális hagyatékunk, beleértve a legbizalmasabb adatainkat, mások kommentjeinek szabad prédájává válik? Mi lesz, ha halálunk után, a levelezésünket olvasva, a gyermekeink megtudják rólunk mindazt, amit egész életünkben el szerettünk volna titkolni előlük?
Jelenleg a Föld népességének már több mint a fele városokban él, és a lakosok száma várhatóan megduplázódik az évszázad közepére. A növekvő szükségletek miatt a városok komoly kihívások előtt állnak.
Először csak kedélyesen szörfölgetünk egy órácskát, aztán kettőt, majd azon vesszük észre magunkat, hogy fél napokat meredünk a képernyőre. Bizony, az internetezés átcsaphat kártékony függőségbe, ami már terápiás beavatkozást indokol. Olyannyira, hogy ha nem teszünk féket a bitekre, agyi elváltozásban is részünk lehet.
A keresés legalább annyira megváltoztatta az internet használatát, mint amekkora befolyása volt (van) az internetnek az egész világra. Ezért a keresés továbbfejlődésére még akkor is érdemes figyelni, ha az it néhány éve kikerült a „nagyközönség” figyelmének középpontjából.
A magyar vállalkozások többsége még fél komolyabb informatikai szolgáltatásokat igénybe venni, és inkább marad a saját üzemeltetésű szoftvereknél. Pedig a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt, inkább egymás mellett élésük valószínű – derült ki a múlt heti itbusiness clubon.
Nem haszontalan dolog az információs társadalmat szó szerint is bevinni a Parlamentbe. A tavalyi után nemsokára már másodszor ülnek össze a „képviselők” a Felsőházban, hogy áttekintsék a fejleményeket, s választ kapjanak kérdéseikre a kormány szakpolitikusaitól. Mint alább látni fogjuk, mind a kormányzati informatikában, mind az elektronikus közigazgatásban történt egy s más az elmúlt tizenkét hónapban.
Ahogy a szoftverek mind bonyolultabbak lesznek, úgy lesz egyre nehezebb a tesztelők dolga is. Megoldást az automatizált tesztelő eszközök jelenthetnek, és az, ha már a fejlesztés elején is gondolnak a tesztelésre.
Néhány éve már fel van adva a lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet kell felmutatnia.
A legnagyobb online szolgáltatók egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek, hogy gigantikus adatközpontjaik működése minél inkább környezetbarát – és nem utolsósorban olcsó – legyen. Egyes módszereiket akár a kisebb üzemeltetők is átvehetik.
Okostelefon nélkül el sem tudjuk képzelni a mindennapjainkat. A legjobb úton halad afelé, hogy az egyetlen igazán fontos eszköz legyen az életünkben. Ahhoz, hogy a fizetési eszközök, a különféle igazolványok, jegyek és belépők egész ökoszisztémája alakuljon ki körülötte, csak egy dolog szükséges: nfc-képesnek kell lennie.
Vajon mi kellemetlenebb: ha halottaink „tovább élnek”, s a neten minduntalan beléjük botlunk, vagy pedig az a tudat, hogy miután meghalunk, digitális hagyatékunk, beleértve a legbizalmasabb adatainkat, mások kommentjeinek szabad prédájává válik? Mi lesz, ha halálunk után, a levelezésünket olvasva, a gyermekeink megtudják rólunk mindazt, amit egész életünkben el szerettünk volna titkolni előlük?
Jelenleg a Föld népességének már több mint a fele városokban él, és a lakosok száma várhatóan megduplázódik az évszázad közepére. A növekvő szükségletek miatt a városok komoly kihívások előtt állnak.
Először csak kedélyesen szörfölgetünk egy órácskát, aztán kettőt, majd azon vesszük észre magunkat, hogy fél napokat meredünk a képernyőre. Bizony, az internetezés átcsaphat kártékony függőségbe, ami már terápiás beavatkozást indokol. Olyannyira, hogy ha nem teszünk féket a bitekre, agyi elváltozásban is részünk lehet.
A keresés legalább annyira megváltoztatta az internet használatát, mint amekkora befolyása volt (van) az internetnek az egész világra. Ezért a keresés továbbfejlődésére még akkor is érdemes figyelni, ha az it néhány éve kikerült a „nagyközönség” figyelmének középpontjából.
A magyar vállalkozások többsége még fél komolyabb informatikai szolgáltatásokat igénybe venni, és inkább marad a saját üzemeltetésű szoftvereknél. Pedig a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt, inkább egymás mellett élésük valószínű – derült ki a múlt heti itbusiness clubon.
Nem haszontalan dolog az információs társadalmat szó szerint is bevinni a Parlamentbe. A tavalyi után nemsokára már másodszor ülnek össze a „képviselők” a Felsőházban, hogy áttekintsék a fejleményeket, s választ kapjanak kérdéseikre a kormány szakpolitikusaitól. Mint alább látni fogjuk, mind a kormányzati informatikában, mind az elektronikus közigazgatásban történt egy s más az elmúlt tizenkét hónapban.
Ahogy a szoftverek mind bonyolultabbak lesznek, úgy lesz egyre nehezebb a tesztelők dolga is. Megoldást az automatizált tesztelő eszközök jelenthetnek, és az, ha már a fejlesztés elején is gondolnak a tesztelésre.
Néhány éve már fel van adva a lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet kell felmutatnia.
