Már csak ez hiányzott. „Mire elérkezünk 2028-ba, a vállalatok költése a rosszindulatú információk elleni harcra meg fogja haladni a 30 milliárd dollárt, ami 10 százaléka a marketing és kiberbiztonsági költségeknek, és amit egy sok frontos fenyegetés elleni küzdelemre költenek majd.” Ezzel riogatta, egyebek mellett, a hallgatóságát Daryl Plammer, a Gartner vezető elemzője az idei Gartner IT Symposium/Xpo nyitó előadásában, Barcelonában, november elején. De nem érte be ennyivel.
Hiba is lett volna. Arra tett kísérletet prezentációjával (*), hogy megjósolja, mi vár ránk 2024-ben és utána a technológia által erősen meghatározott világunkban, mindenekelőtt az üzletinek mondott dimenziókban, és az optimista jóslatok mellől nem hagyhatta ki a kétségtelenül várható veszélyekre vonatkozó predikciókat sem.
Plammer prezentációját is, miként manapság szinte minden ipari elemző megszólalásait, az AI-paranoia, vagy magyarosabban MI-paranoia hatja át: mindent, amit korábban a jövőről gondoltunk vagy képzeltünk, most a mesterséges intelligencia relációjában gondolunk vagy képzelünk újra.
A veszélyek között, amint idéztem a bevezetőmben, a Gartner főelemzője hangsúllyal említi azt, hogy az általa angolul „malinformation”-nek nevezett, általam rosszindulatú információnak fordított jelenség miatt növekednek majd a vállalatok azon költségei, amelyeket védelemre kell fordítani.
Ami pedig a „malinformation”-t illeti, ezalatt azt értik, legalább is erre jutottam kutakodásom során, hogy valóságos információt használnak fel azzal a céllal, hogy ártsanak egy személynek, szervezetnek vagy országnak. Vagyis maga az információ igaz tényekre alapul, de a tálalása vagy szétosztása ártó szándékkal történik. Ilyen lehet például az, amikor egy személyről vagy szervezetről bizalmas információk állnak a rendelkezésre, ezeket viszont a nagy nyilvánosság számára teszik elérhetővé. Úgy is történhet ilyen akció, hogy a valóságos információt kiragadják a kontextusából és így teszik azt félreérthetővé, félrevezetővé, becsületrombolóvá. (A „malinformation” értelmező fordítása tehát talán ez is lehetne: rosszindulatú céllal manipulált és/vagy megosztott információ.)
Egyébként Plammer e tárgykörben megjegyezte azt is, hogy ha már lúd, legyen kövér, megjelennek majd a mesterséges intelligenciával működtetett, tűpontosan célzó és fegyverszerűen használható „diszinformációk” (itt erős kiterjesztést vélek felfedezni a „malinformation”-höz képest). Továbbá azt tanácsolta, hogy az efféle zavarokat olyképpen értelmezzük (és, én teszem hozzá, olyan körültekintéssel kezeljük), mint például a beszállítói láncok diszrupcióit.
Nem süllyedt beszédében Plammer a gyakorlat szintjére, de bennem felmerült, hogy a vállalatok felsővezetőségeiben sikerül-e majd kialakítani azt az együttműködést, amely nélkül lehetetlen lesz a rosszindulatú információkkal szembeni védelmet felépíteni és működtetni.
(*) A Gartner magyarországi képviselete a héten levetítette meghívott szakmai közönségnek az itt hivatkozott előadás és még egy prezentáció videófelvételét a barcelonai szimpóziumról.
