Ott, ahol nem fillérekkel, hanem milliárdokkal gurigáznak, magas prioritása van a hozzáértésnek. Egy ipari digitalizációval kapcsolatos szakmai beszélgetés közben kerültek elő azok a kihívások, amelyeknek meg kell felelniük azoknak, akik iparvállalatokat támogatnak az Ipar 4.0 felé vezető úton, és természetesen nagy hangsúlyt kapott az, hogy az ipari digitalizációban megjelenő technológiák ismerete elvárás az ipari területeken tevékenykedő rendszerintegárorokkal szemben. E téma kapcsán hangzott el, hogy itt az igény újra olyan hatalmas, hogy lassan akár a Gartner-féle hype-ciklus is nyugdíjba vonulhat.
■ IT-stratégia
Az izgalmas beszélgetés tempójába nem fért bele, hogy lefékezzünk egy pár percre és elemzés tárgyává tegyük a hirtelen kicsúszott állítást – itt és most a kiváló alkalom. Az informatikai technológiák befogadási folyamatát leíró különös görbe évtizedek óta van a szakemberek segítségére annak megértésében, hogy egy-egy adott megoldás alkalmazása éppen mely fázisban araszol, vagyis hol tart éppen a felfokozott várakozás, a kiábrándulás lejtője és a megvilágosodást követő termékeny fennsík szakaszainak valamelyikében.
Tisztán emlékszem annak kontextusára, ahogyan először került látókörömbe az a fajta szemlélet, amely hosszú ideig meghatározta az üzleti vállalkozásoknak az új technológiák alkalmazásával kapcsolatos viselkedését. Harminc évtizede is annak, amikor azzal szembesültem, hogy a nemzetközi nagyvállalatok különös óvatosággal közelednek az friss technológiákhoz, azt az elvet emlegetve, hogy ők nem vállalhatják annak kockázatait, amik a még nem teljesen kiforrott megoldások használatából adódhatnak. Számukra magától értetődő volt akkoriban, hogy csak olyan új technológiát fogadnak be a rendszereikbe, amelyek kiheverték a kezdeti gyermekbetegségeiket és alkalmassá váltak arra, hogy nagyvállalati informatikai környezetben futtassák őket.
Napjainkban, amikor a digitalizáció nem elhatározás, hanem kötelező feladat, másként rohan az idő. Olyan területeken is megjelenik a digitális technológia, ahol korábban erről szó sem lehetett, és ennek következtében égető igény jelentkezik olyan újfajta megoldásokra, amelyek a digitalizációt eljuttatják a folyamatok végpontjaiig. Az ipar területén maradva, például valamilyen módon integrálni kell a még mindig működő, évtizedes múlttal rendelkező hatalmas dinoszaurusz gépeket is a digitális menedzsment rendszerekbe, olyan mélységben, amilyenben csak lehetséges. Itt – szerintem – lényegében elmaradnak a bevezetés korábban tolerált kilengései, nincs idő hype-ra, nincs idő csalódásra és nincs idő tévedésre sem, csak égető szükség van.
Itt említem meg, hogy a változó intenzitással lüktető startup-világ is idősűrítő hatással bír az újfajta technológiák elterjedése szempontjából. Sokkal hamarabb kaphat nyilvánosságot egy-egy izgalmas ötlet, sokkal hamarabb derülhet ki, hogy mennyire ígéretes a prototípus, és sokkal hamarabb alkalmazhatják élesben az új megoldást, mint ahogyan az néhány évtizede történt. Manapság nincs érési időszak, a folyamatokat szakadatlan befektetések gyorsítják, és nem egyszer a potenciális felhasználó vállalkozás is részvényesévé válik a kifejlesztő startupnak, ezzel is jelezve elkötelezettségét a formálódó produktum iránt.
Olyan folyamatok ezek, amelyek már nem húzhatók rá semmilyen korábbi ciklusábrázolásra.
