Novák Tibor: Baj, ha mindig mindenben tökéletesek akarunk lenni?
Akkor igen, ha átcsap perfekcionizmusba: irreális célokat tűzünk ki magunk elé – ezeket mindenáron el akarjuk érni, és az óhatatlan kudarc stresszt, így energiavesztettséget okoz.

– Nem baj, ha saját határainkon belül, vagy azokat egy kicsit kijjebb tolva törekszünk magas teljesítményre. Egy ideig óriási hajtóerő lehet a tökéletességre való törekvés, és hatalmas teljesítményekre is sarkallhat. De túlzás, ha valaki egységnyi idő alatt elvégzi a feladatot 99 százalékosra – majd ugyanennyi időt fordít a hiányzó 1 százalékra. Például órákat tölt el azzal, hogy az összes elütést kiszedje egy 40 oldalas dokumentumból vagy hosszasan bíbelődik egy Excel-tábla formázásával.
– Észreveszi magáról valaki, hogy túllépett a határon?
– Éppen az a legfőbb probléma, hogy a legtöbben nem látják, mikor csúsznak át a magas teljesítményre való törekvésből a tökéletességre való törekvésbe. Leginkább csak kívülről, másoktól kapnak visszajelzést ezek az emberek, hogy valami nem jó. Vagy ami még gyakoribb: testi tünetekben nyilvánul meg, hogy valami már sok.
– Hogyan keserítheti meg a saját és mások életét egy perfekcionizmussal sújtott kolléga?
– Folyamatosan elégedetlen azzal, amit csinál: mindig úgy érzi, lehetne még jobb. Semmilyen munkát nem tud elengedni, mindig „reszelgetni” akarja még egy kicsit, csúszik a határidőkkel (vagy épp éjjel is dolgozik), és még utána is rágja magát a vélt hiányosságok miatt. Eközben a kollégák munkájában is folyton hibákat talál. Így nem tud örülni a jól végzett munkának. Előbb-utóbb súlyosan károsodik az énképe, hiszen minden feladatot kudarcként él meg. A folyamatos stressz pedig számtalan betegség előidézője lehet.
|
Szabó Zsófia |
|---|
|
Nagyon nehéz küzdeni a perfekcionizmus ellen, mert Magyarországon maga a rendszer tartja fenn, mélyen bele van kódolva a szervezetekbe. Bár stílusbeli különbségeket észlelünk a magyar és a külföldi tulajdonú vállalatok között, a szervezeti kultúra alapmintázata tulajdonostól, szektortól, alkalmazotti létszámtól függetlenül mindenütt, még az állami szektorban is perfekcionista és alkalmazkodó. A multicégek hazai működésére is erősen rányomják a bélyegüket az itthoni viszonyok. Az elvárások, az értékelési rendszer mind azt erősíti meg, hogy aki sikeres akar lenni, dolgozzon sokat és keményen, mindig mindenre tudja a választ, tűzzön ki nagyon magas célokat, és ne hozza be az érzelmeit a munkahelyre. Ehhez kapcsolódik az alkalmazkodás igénye: légy erősen szabálykövető, akkor is tartsd magad a szabályokhoz, ha épp az áthágásuk vezetne eredményre. Mint a gyerekkori intelem: „Kisfiam, légy kitűnő, de ne légy feltűnő!” |
– Mi van, ha maga a főnök perfekcionista?
– Ilyenkor a tökéletességre való törekvés szelleme áthatja a céget és minden dolgozót. Az ilyen vezető nemcsak a saját munkájával nem elégedett, hanem a beosztottakéval sem. Jellemző, hogy nem tud reális célokat kitűzni. Mindig, minden munkában fog hibát találni. Nem tudja rendesen leosztani a feladatokat, mert túl részletesen meghatározza a végrehajtást, és utána minden egyes lépést kontrollálni akar. Nagyon sokat dolgozik, a magánéletét alárendeli a munkának, persze részben ezért is lett ő a vezető. De aztán jelentkeznek a hátulütők is: a szétzilálódott család, az egészségügyi problémák, akár a kiégés.
– Sokan vannak ilyenek?
– Pontos számokat nem tudnék mondani, de az biztos, hogy a magyar cégek jelenlegi vezetőinek nagy része perfekcionista. Mondhatnánk azt is, hogy a rendszereinken keresztül a perfekcionizmus beléjük van kódolva. A mai 40-es, 50-es generáció az akkori egyetemi felvételi rendszer következményeként csak akkor tudott bejutni az egyetemre, ha valamelyest perfekcionista volt, hiszen a tananyag minden apró részletét ismerni kellett.
– Mennyiben kulturális jelenség a perfekcionizmus? Jellemzőbb Magyarországra, mint más országokra?
– Kopp Mária stresszkutatásai kimutatták, hogy a magyar lakosság körében nagyon magas a perfekcionisták aránya. Mi a magyarországi szervezeti kultúráról folytattunk kutatást, és abból is az derült ki, hogy vállalati színtéren is erőteljesebben jelen van, mint sok más országban.
Schopp Attila







