Levente Péter: Hogyan tért át az 500 oldalas regények írásáról az sms-hosszúságú mesékre, a mesemesekre?
Több részletben: a regények után először a pár oldalas mesék következtek, és csak utána jöttek a mesemesek.
– Hogyan zajlott ez a folyamat?
– Levente Péter biztatására kezdtem el több száz oldalas regények helyett rövid meséket írni. (Egyébként már a regényeknél is törekedtem arra, hogy azok kisebb egységekből álljanak össze, mint egy gyöngyökből összefűzött lánc.) Rájöttem, hogy a formai követelmények betartása mellett nagyon komoly témákról (mint amilyen az elmúlás) is lehet könnyed, tréfás hangnemben írni. Ha jól sikerül, több rétege is lesz a mesének: mást jelent a felnőttnek, aki olvassa, és mást jelent a gyereknek, aki hallgatja; én pedig egyszerre szólok mindkettőjükhöz. Közben persze tanultam, hogy miként koncentráljak csak egyetlen momentumra, mondandóra, és ennek érdekében hogyan faragjam le a lényegtelen részeket a történetről. Komolyabban tanulmányozni kezdtem azokat az irodalmi műfajokat is (maximák, epigrammák, haikuk), ahol a tömörségnek alapvető szerepe van.
– De hogyan lettek ebből sms-nyi történetek, mesemesek?
– Ezt nem tudnám pontosan megmondani. Egyszer jött az ötlet, hogy meg kellene próbálkozni komoly gátat szabni a terjedelemnek, és megnézni, mit lehet úgy kihozni belőle. Végül is, ha a gsm-szabvány kidolgozásakor egy ismeretlen fejlesztő úgy gondolta, hogy fontos üzeneteket el lehet küldeni 160 karakterben, akkor talán fontos irodalmi üzenetek eljuttatására is alkalmas lehet. De igazából csak játéknak indult, próbálkozni akartam a formával. Aztán rájöttem, hogy működik a dolog, és ha elég rövid és tömör a történet, akkor egy bizonyos „sűrűségnél” már általános jelentésű és érvényű kezd lenni. De persze sok esetben az olvasó fantáziájára, továbbgondolási képességére van bízva a teljes tanulság kibontása és megfogalmazása.
– A játékhoz tartozik, hogy a mesemesnek nagyon komolyan kidolgozott szabályai vannak, és nem csak hallgatólagosan elfogadott kánonja, mint más irodalmi műfajoknak?
– Úgy voltam vele, hogy akkor lehet egy ilyen játékot jóízűen játszani, ha annak tiszták a szabályai. De maga a szabálykönyv is egy poén, a paragrafusokba szedett rendelkezéseivel. Ugyanakkor hiszek abban, hogy a játékot komolyan kell venni. A szabályok egyszerűek: irodalmi nyelvet kell használni; a helyesírási és nyelvtani szabályokat be kell tartani; és önmagában megálló történetnek kell lennie.
| Zeke László író |
|---|
|
Ambivalensen viszonyulok a technológiai újdonságokhoz. A látszat az, hogy lelkesen karolok fel minden újdonságot: weboldalam van, animációkat készítek, van a mesemesnek Facebook-oldala, és már iPad-alkalmazást (a legelső magyar interaktív mesekönyvet) is csináltam tartalmi oldalról. Ezekből az lehet a kívülálló benyomása, hogy én nagy számítógépes guru vagyok. A valóság ezzel szemben az, hogy meglehetős számítástechnikai analfabéta vagyok, a szó igazi értelmében, és nem felhőtlen a számítógépekkel kapcsolatos viszonyom. De talán pont az ilyen nehézségek és gátlások miatt kihívásként fogom fel a gép és a szoftverek kezelését, és talán ezért is kezdtem vele komolyabban foglalkozni, és ezért tudok olyan megoldásokat találni, amelyeket a számítógéphez nem értők is jól tudnak használni. Számomra azért is szimpatikus az iPhone és az iPad filozófiája, mert nem a technikára, hanem a felhasználói élményre, a kreativitásra helyezi a hangsúlyt. Ettől lesz emberléptékű a technika, és ezek az eszközök nemcsak az üzleti életben, hanem például az irodalmi tartalmak előállításában és befogadásában is nagyobb szerephez jutnak. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ha valamiben nagyon el akarok mélyedni, a mai napig töltőtollal, papírra írok – számomra ez az igazi írás. |
– Mi a legnehezebb a mesemes írásában?
– Talán az, hogy egy történetet meséljünk el 160 karakterben, és ilyen rövidségben is összeálljon a sztori, a szereplőkkel, a cselekménnyel. Gyakran aprólékosan kell faragni a történetet, kivenni egy jelzőt, találni egy rövidebb szinonimát. Az ötlet születése pedig nem nehézség – maga a csoda, ahogy beugrik az ötlet.
– A mesemessel más téren is kilépett a hagyományos irodalmi keretekből: külön weboldala van, ahol a történetek animálva, elmesélve életre kelnek. Csak a mesemesnél működhet ez a szimbiózis?
– Láthattuk már, hogy a zeneipart teljesen átrendezte az internet. A hatása alól az irodalom sem húzhatja ki magát, ami nem azt jelenti, hogy nem kellenek könyvek, mert kellenek. De ha én valamit fontosnak érzek, és ezért közölni akarom, akkor arra az internet rendkívül korszerű, hatékony eszköz. Az talán külön szerencse, hogy Kálloy Molnár Péter szívesen tolmácsolta a mesemeseket, én meg szívesen készítek hozzájuk animációt. De a web vagy a szintén létező Facebook-oldal az olvasókkal való közvetlen kapcsolat lehetőségét is megteremti.
