Fülöp István: Hogyan változott a hozzáállása a számítógép, a világháló és a mobiltelefon használatához?
Nélkülük ma valószínűleg egy feledésre ítélt előadóművész, egy kipukkadt Móka Miki lennék. A lényeg: nem valami helyett, hanem valamire használom ezeket az eszközöket.
– Mi jellemzi általában a hozzáállását a modern kor úgynevezett vívmányaihoz?
– Mindent, amivel találkozom, lelki, szellemi és materiális szempontból vizsgálok meg. Először is, csak olyasmit vállalok fel, ami a lelkiismeretemmel összeegyeztethető. Másodszor, csak olyasmit használok, amire szellemileg szükségem van; divatból és kényszerből semmit sem csinálok. Ha valamiről kiderül, hogy nélküle nem tudok megfelelni az adott kor általam felvállalt kihívásainak, de nem értek hozzá, akkor nem sajnálom a pénzt, időt és energiát, hogy elsajátítsam a kezelését. Harmadszor, nem hajszolok semmit. Ha valami nem jön létre vagy nem lesz meg, akkor az nem is volt szükséges.
– A három említett technológia közül melyiket kezdte el használni először?
– Elsőként a mobiltelefon esetében adtam be a derekamat. 1994-ben egy novemberi bakonyi fellépés után a hirtelen leszakadt félméteres hóban kellett hazajutnom. Sokáig tartott az út, és a feleségem azonnal „parancsba adta”, hogy vegyek egy mobilt, mert még egyszer nem akar így várni rám. A telefont egyébként csak arra használom, amire kitalálták, beszélgetésekre, üzenetek hagyására; a találkozóimat, fellépéseimet hagyományos határidőnaplóba jegyzem fel.
| Levente Péter, önképző társaslény |
|---|
|
Ahogy én látom, az emberi viselkedésnek három fázisa van. Mindnyájan ösztönlénynek születünk, de már nem mindenki válik észlénnyé: ehhez ugyanis észre kell venni, hogy az ösztönlényt a viselkedése miatt bizonyos károk érik és ő is károkat okozhat környezetének. Ezért az észlény elkezd ésszerűen gazdálkodni az adottságaival, a képességeivel és a körülményeivel. A harmadik fázis viszont nem született, mint az ösztön, és nem felvett, mint az ész, hanem arra törekedni szükséges. Ezt az állapotot nevezem én társaslénynek, ami nem azonos az Aronson-féle társas lénnyel. A társaslény nem elégszik meg az addig elért eredményeivel, mert túl sok kára volt az életben, és túl sok kárt okozott. Aki társaslényként él, az kevesebbet pazarol, vagyis több jót tesz a környezetével, mint rosszat. Ha valaki nem lelkiismeretes, ha nem használja ki született tehetségét, vagy ha hétköznapi értelemben pazarlóan bánik a rábízott javakkal, az nem társaslény. Voltaire és II. József, a kalapos király zseniális emberek voltak, de csak ösztön- és észlények. Halálos ágyán Voltaire, immár társaslényként, bocsánatot kért, II. József pedig visszavonta rendeletei többségét. Törekszem, hogy halálom előtt nekem ne kelljen senkitől bocsánatot kérnem és ne kelljen semmit megbánnom, mert naprakészen számolok el a környezetemmel. |
– És mi a helyzet a számítógéppel?
– Érdekes módon az sokkal korábban került a családunkba. Még az 1980-as évek közepén jártunk a lányunk keresztanyjánál Svájcban, és ott az utcán botlottunk bele eladó használt számítógépekbe. Vettünk egyet nagyon olcsón, és a feleségem, Döbrentey Ildikó másfél évtizeden keresztül ezen írta a forgatókönyveket, színdarabokat, meséit; gyakorlatilag írógépként használta.
Én viszont csak 2000 után jöttem rá, hogy mennyi mindenre használhatnám én is. Be is iratkoztam egy tanfolyamra, és ott megtanultam az alapokat. A leghasznosabb ismeret szerintem az, hogy ha elakadunk valahol, akkor nyomjuk meg a jobb egérgombot, és onnan előbb-utóbb eljutunk valahova. A gépet elsősorban levelezésre, tanulmányok és szerződések írására használom.
– Mennyire intim a viszonya az internettel? A honlapja például kimondottan professzionális.
– Az internet az egyedüli tér, ahol engedem magam reklámozni, és erre szolgál ez a honlap, aminek a kinézete pedig az Egyszervolt.hu tervezőjének és stábjának köszönhető. Az internet számomra könyvtár, információforrás, és nagyon figyelek arra, hogy ne legyek a rabja. Nem vagyok tag például egyetlen közösségi oldalon sem, mert tudom, hogy nem lenne időm visszajelölni mindenkit, aki engem jelöl, és képtelen lennék minden nekem címzett üzenetre válaszolni.
– Jó ideje nemcsak művészként, hanem az emberi magatartáskultúra kutatójaként, tanítójaként is szolgál.
– Háromféle szolgálatom is van itt a Földön. Először is művészként kell elszámolnom a talentumommal; másodszor tanítóként; harmadsorban közéleti emberként. Művészként kacagókoncertet játszunk-mesélünk Ildikóval családi színházként; tanítóként magatartáskultúrát tanítunk, aminek része a „gyermeknövelés” művészete, aminek a lelki nevelés a lényege; végül pedig közéleti emberként lelkiderűgyakorlatokat tartunk a magatartáskultúra alapján, vallásos és világi közösségekben egyaránt. A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindhárom szolgálatomat örömmel végezhetem, idén kezdem az 50. évadomat. Negyvenhét éve nem késtem el, nem maradt el fellépésem.
