Égerházi Attila

Zeke László: Van-e még reális esély arra, hogy valaha összeáll a legendás, régi Genesis zenekar?

 Szerintem ennek már minimális az esélye, egyrészt mert Peter Gabriel meggondolta magát, másrészt pedig Phil Collins visszavonult.

35190 30 Egerhazi Attila DSC5472– Ha jól tudom, pár éve egyszer már összeállt egy turné erejéig a csapat, nem? Arról nem beszélve, hogy többféle felállásban is játszott az együttes.

– Ez igaz, de náluk is van egy „klasszikus” felállás, amelyben Peter Gabriel, Steve Hackett, Phil Collins, Tony Banks és Mike Rutherford játszik. Voltak is tervek arra, hogy ők öten újra összeállnak; találkoztak is Phil Collins búcsúturnéjának egyik állomásán. Ott viszont kiderült, hogy Peter Gabrielnek (előzetes ígéretei ellenére) mások az elképzelései. Azóta is lebegtetik, hogy összeállnak-e, de én biztos vagyok benne, hogy nem. Collins már visszavonult, és szerintem Gabriel sem gondolja meg magát. Talán egy helyen játszanak még együtt: júniusban, Steve Hackett esküvőjén, ahova persze mindegyik tag hivatalos; ilyenkor szoktak egy kicsit örömzenélni a saját kedvtelésükre.

 

– A Djabe már több éve rendszeresen játszik Steve Hackett-tel. Hogyan alakult ki ez a szoros kapcsolat?

– Nem zenészként, hanem a zenekiadó vezetőjeként kerültem kapcsolatba vele, amikor itthon forgalmazni kezdtük a lemezeit. Aztán amikor két koncertet szerveztem neki Magyarországon, többször találkoztunk, beszélgettünk, és így került szóba a saját zenénk is. Meghallgatta, tetszett neki, és amikor felkértem, hogy közreműködjön egy lemezen, arra is igent mondott. Aztán elmélyült ez a kapcsolat, és most már ötödik éve játszunk együtt. Hangsúlyozom, hogy nem fizetünk egymásnak azért, ha a másik lemezén játszunk: azért csináljuk, mert barátok vagyunk.

 

– Mit tud hozzátenni Hackett a Djabe zenéjéhez?

– Különleges emberi és zenei egyénisége van. Mi alapvetően jazz-zenekar vagyunk, ő pedig nem jazz-zenész; mégis, úgy tud a hangokhoz nyúlni, hogy a zene tovább épül, és egy kicsit más lesz tőle, de nem rontja el a karakterét. No és persze nem titkolom, hogy Steve Hackett neve komoly vonzerőt jelent mind a koncertszervezőknek, mind a közönségnek.

 

Égerházi Attila zenész, kiadóvezető

Nem élem meg egyértelmű pozitívumként, hogy a digitális technika és az informatika bevonult a zeneiparba. Egyrészt persze fantasztikus új lehetőségek nyíltak meg, és az internetnek köszönhetően ma a nemzetközi kapcsolattartás is sokkal könnyebb.

Ugyanakkor a fejlődés, a digitalizálás sokszor megnehezíti a dolgunkat. Több millió forintot fektettem be a legmodernebb Avid stúdiótechnikába, és közben a legtöbb zenekar már nem igényli az igazi profi hangzást: azt hiszik, hogy otthon is meg tudják csinálni ugyanezt egy laptopon. Amióta elérhetők a profi, vagy annak mondott hangszerkesztő és -keverő programok, mindenki hangmérnöknek képzeli magát, mint ahogy a Photoshop is mindenkiből grafikust csinált. Ezek az emberek aztán megjelennek a végtelenül nyomott áraikkal a piacon, a megrendelő pedig csak az árat nézi, nem pedig a mögöttes szolgáltatást és minőséget.

Van egy konzervatív énem, de vevő vagyok az újdonságokra is. Otthon szalagos magnón szoktam zenét hallgatni, és a saját koncertjeinket is azzal szoktam felvenni. A Djabe is adott ki lemezeket lp-n, miközben az elsők között jelentünk meg multimédiás cd-vel vagy dvd Audióval, és imádom a surround zenei hangzást is. Csak a kocsiban hallgatok cd-ket, mp3-lejátszóm nincs.

 

– Megéri Magyarországon kis zenekiadót működtetni?

– Az 1990-es évek első felében az elsők között kezdtünk cd-ket kiadni. Aztán egy idő után már nemcsak a saját produkcióinkat adtuk ki, hanem más, a jazz, world music vagy a komolyzene kategóriájába besorolható zenéket is. A mi műfajunkban csak nagyon kis példányszámban lehet lemezt eladni boltban: inkább megrendelésre szállítunk vagy a koncerteken értékesítünk.

– Az online letöltést nem lehetne valamilyen módon nyereségessé tenni?

– Őszintén szólva, fogalmam sincs. A mi hallgatóságunk az idősebb korosztályból kerül ki, akik szeretik a zenét kézzelfogható formában is birtokolni, ráadásul a zenénk mp3-ban nem is szól olyan jól. És miért fizetne valaki 2-3 ezer forintot egy letölthető albumért, ha 1500 forintért tőlünk megkapja a cd-t? A letöltés a fiataloknál pedig éppen arról szól, hogy bármit meg lehet szerezni ingyen is, tehát a magyar viszonyok között ezen a téren szerintem nem várható fellendülés. Talán ha az iTunes elérhető lenne a magyar kiadóknak is, akkor esetleg változás következhetne be. A mobilos és más jelenlegi fizetési módok túl sok árrést tesznek a letöltött trackek árára.

Az illegális megosztások terjedését látva már elgondolkodtam azon is, hogy én fogok mindent felrakni a netre. Nem mp3-minőségben, hanem valami jobb formátumban, aztán töltsék le és hallgassák, akik akarják.

További tartalmak

Legolvasottabb tartalmak

Strategy

Valós idejű adózás

Human

Az egészség hálózatai

Technology

Egy év, amely átírta az emberiség és a mesterséges intelligencia viszonyát

Strategy

Exportcikk lehet a DÁP-ból

ITBUSINESS heti hírlevél feliratkozás

.
Scroll to Top