Legyen bármilyen rendezvényünk, egy kérdésre konstans módon számíthatunk: a vendégeink hány százaléka lesz ügyfél? No meg ki jön a kormányzatból…
Ennyi klubbal, back to the business partival, meg nagy lélegzetű konferenciával a hátunk mögött már megtanultuk, hogy a cio, a ceo, a cfo az „úr”. A mi számunkra biztosan. Hogy a vendorok számára is, az magától értetődő. De hogy egy-egy cégen belül mennyire uras is egy cio helyzete, az már nem ennyire egyértelmű. Mert valahogy azt érzem, hogy nem egy cio került olyan helyzetbe, hogy kicsusszant a vezetőségből, és csupán egyfajta költséghelyként jegyzik őt és csapatát. Méghozzá igen drága költséghelyként. Amin ugye jó lenne pénzt megtakarítani… Hogy erről mi a véleményem, az borítékolható, különben nem jegyeznék egy döntéshozóknak szóló informatikai hetilapot. Abban biztos vagyok, hogy ebbe a helyzetbe nem feltétlenül önhibájából keveredik egy cio, hanem sok minden másnak köszönhetően. Akár a gazdasági helyzet alakulásának, akár a céges átszervezéseknek, akár a vezetés rövidlátásának.
Persze azért parttalanul nem szeretném felmenteni a főinformatikusokat. Hiszen nemegyszer tapasztalom, hogy bizony nincsenek felvértezve menedzserképességekkel, így a többi profi menedzserrel szemben lépéshátrányuk van. Sokszor technológiai a szemléletük, és nem az üzlet szolgálatába állítják az informatikát, ami szintén nem szerencsés. S az is előfordul, hogy egy-egy cio kommunikációs szempontból nem áll a helyzet magaslatán, ami szintén eredményezheti azt, hogy az ict-t ignorálják a board szintjéről.
Nemegyszer hallom, hogy bizonyos szempontból egy polcra helyezik a marketinget és az informatikát. Sajnálkozva mondogatják nekem: tudod, először a marketingkeretet vágják meg, rögtön utána az ict-büdzsé következik. Nehéz lehet nektek… Mit tagadjam, nem könnyű! Különösen azért nem, mert médiaoldalról ismerem a nemzetközi trendeket. Nyugaton, s a világ más fejlődő vagy fejlett régióiban jól tudják: az okosan elköltött marketingpénzek busásan megtérülnek – bevételben, profitban. A marketingen spórolni nem lehet, mert az előbb-utóbb úgyis visszaüt. És a marketingtrendek a globalizáció korában úgyis begyűrűznek, bármit is tesznek ellene. Én azt látom, hogy a válság vége után itthon újfent kialakult a verseny, és az okos menedzsereknek erre a helyzetre már megvan az új stratégiájuk, és ez alapján marketingelnek. De azt is látom, hogy az emberközpontú vezetők valamilyen fura okból ismételten optimisták, aminek rossz vége is lehet. Hát bizony, ez alapvetően kétféle hozzáállás, ami különböző eredményt is hozhat. Ami engem illet, a kellő energiát és pénzt én is beleteszem az őszi rendezvényünkbe, s idén nagyobb meglepetésekkel látjuk vendégül az ict-világot…
A marketingvezetők és a főinformatikusok világa közti áthallás miatt a cio-kat én is arra buzdítom: ne hagyják, hogy az ict a „költséghatékonyság” oltárán lépéshátrányba kerüljön. Ahhoz, hogy a cio-k könnyebben tartsák meg az informatikát azon a szinten, ahol annak lennie kell, adunk némi muníciót e heti címlapos összeállításunkkal.
Sziebig Andrea
