Telefon, net, tévé? Munkához, tájékozódáshoz, szórakozáshoz? Ez a médiakonvergencia?
Hallgatom Bojár Gábort. Ha ő ad interjút, arra mindig kíváncsi vagyok… Most épp arról mesélt, hogyha egy termék piacra kerül, szerinte az milyen etapokban talál vevőre. Állítja, hogy alig párszázaléknyi azon vevők száma, akik azonnal lecsapnak rá, rögtön megveszik, merthogy: a kategóriájában új termékről lévén szó, nekik az azonnal kell! Aztán a potenciális vevőkörből egy jó 10-20 százaléknak már azt is el kell magyarázni, hogy miért is jó nekik ez az új termék, vagyis az ő meggyőzésük azért már lényegesen macerásabb történet. A többi lehetséges vásárló pedig kivár, szép csendben figyeli, amíg mások is elkezdik azt használni, aztán látva tapasztalataikat nagy valószínűséggel ő is megveszi az új terméket. Hát bizony sok időbe telik, míg volumentermékké válik a piacra került nóvum!
Én a médiában dolgozom, és komoly energiát fordítok arra, hogy a legmodernebb nemzetközi képzéseket megszerezzem a cég számára, melyek többek között pszichológiai elemzéseken keresztül tanítanak ügyféldöntéseket elemezni, és kísértetiesen hasonló arányokat tudnék mondani, média sales megközelítésből. Ha belegondolok például az itbusiness olvasói táborába, ugyanezt látom. Bojár szavai mennyire igazak például a (mobil)telefonhoz való viszonyukra, vagy a (mobil)internetezési vagy a tévézési szokásaikra. Utóbbiról azért nincsenek primer infóim, mert inkább csak azt hallom: bizony ők nem néznek tévét. Csak azt tudnám, hogy akkor hogyan naprakészek egy-egy sorozatból…
Azt látom, hogy nagy az „összevisszaság” a telefon-net-tévé háromszögben. Merthogy a képernyők valahogy összecsúsznak a három eszköz között. Ugyanakkor mégiscsak a helyükön vannak. S attól függően, hogy az ember milyen élethelyzetben van, hol jár, és milyen időpontban akar valamelyik eszközzel dolgozni, tájékozódni vagy szórakozni, annak megfelelően választja ki az adott pillanatnak legjobban megfelelőt. S ugyebár ehhez az a technológia, no meg az eszközök, amik a különféle mobilok, net- és notebookok, táblagépek garmadája áll rendelkezésre.
A telefon-net-tévé relációban nem hiszem, hogy kilógok a sorból. Merthogy egyre kevesebbet telefonálok, és egye ritkábban pötyögök sms-t is. De folyamatosan nézem a mailjeimet a mobilon, és telefonálás helyett gyakran skype-olok vagy chatelek, mobilon, tableten. S eszembe se jutott, hogy ne 3g-s iPadet vegyek, mert a mobilnet nélkül azt hiszem, meghalnék… És a korábban hurcolászott notebookom is mostanság az íróasztalomon marad, mert a táblagép mindig velem van, s a netbookom is erre a sorsra jutott otthon.
Szégyen ide vagy oda, de én még nézek tévét. Habár nem feltétlen valós időben, és az sem biztos, hogy videóról; inkább neten, archívumból, akár otthon vagy akár bárhol máshol a nagyvilágban. De azt is látom, hogy különösen a fiatalok egyre többen mondják le kábeltévé-előfizetésüket, mert feleslegesnek érzik, s inkább az interneten keresik a szórakoztató tartalmakat. Mert hát a netre menekülő tévéken is bele lehet már feledkezni a websorozatokba, pont úgy, mint a klasszikus tévéken…
A telefon, a net és a tévé valahogy összenőtt úgy, mint három kicsi lego… Ha a fiaméknál járok, a kétéves Robika olyan természetességgel választja ki a médiatárból az őt érdeklő mesefilmet, vagy nézi a kis vakondot az iPaden, mint ahogy mi kapcsoltuk be anno a tévémacit vagy fűztük be a diafilmet, sok évvel később pedig bevackoltuk magunkat videót nézni.
Hivatalosan erre mondják: médiakonvergencia. Én azt mondom: ez az életünk. S hogy a bojári időbeli besorolás szerint ki, mikor kóstol bele mindebbe, személyiség- és életkorfüggő. Mindenesetre szerintem kikerülhetetlen. Robika nem is tudja, csak ösztönösen és funkcionálisan használja a három médiaeszközt. Pont úgy, mint a legót.
Sziebig Andrea
