Ha az ember jobban belegondol, van némi analógia a bónuszok és kuponok világa meg a Torkos csütörtökként ismert nagy népi eszem-iszom között.
Nincs egy éve, amikor a webes világban nagy szakértelemmel bíró ismerősöm kezdte mesélni, hogy mire készül online területen. Mivel az említett úr meglehetősen jó marketing- és üzleti vénával is meg van áldva, így aztán jobban füleltem, miben mesterkedik. Azt borítékoltam, hogy olyanban, ami durranást hoz a hazai netes környezetbe – és nem csak a szigorúan vett szakmai közegbe. S amikor azt kezdte ecsetelni, hogy kedvenc divattervezőm kollekcióját néha akár 50 százalékos kedvezménnyel is megkaphatom, belém bújt a kisördög. Pontosabban elkezdtem kétkedni… Biztosan vágyom én majd egy ilyen szolgáltatásra? A srác egyrészt mindig jó érzékkel nyúl bele a tutiba! Másrészt én biztos nem vásárolok többet az említett divattervezőtől, ha mostantól bármikor szembe jöhet velem az addig prémiumnak számító kollekció egy modellje.
Aztán pár hónap elteltével mindenki számára kiderült: a bónuszok és kuponok világában utazik emberünk, méghozzá igen sikeresen. Én meg figyelem a tevékenységét. Életemben ennyi szépségápolási ajánlatot nem olvastam, ennyi wellness-programra nem invitáltak, ennyi gasztronómiai vagy utazási ajánlattal nem bombáztak! Nem tagadom, volt olyan, amin elgondolkodtam, de a vásárlásig még nem jutottam el. Aminek persze sok oka van. Például, hogy nem szeretem a határidős dolgokat. Ha néha egy-egy adott napig igénybe vehető vouchert kellene „lehétvégéznem”, fennáll a veszélye annak, hogy lejárat után kapok észbe, s akkor már megette a fene az egészet. Ezek az amúgy nagyon is remek ajándékutalványok teljes árúak, így az elvárt szolgáltatás is 100 százalékos. De hogy mi a helyzet a nyomott árú, 50-90 százalékos kedvezménnyel elérhető szolgáltatásokkal – ott már kissé szkeptikus vagyok… S eszembe jut a Torkos csütörtök, ami sok mindennek nevezhető, csak vendéglátásnak nem. Vagy csak szerintem nem az? S bizony, ismerve a magyar embert, sanszosnak tartom, hogy ekkora engedményt adva a kínált szolgáltatás színvonala nem egy esetben eltér a „listaáron” fizetettől. Én örülnék a legjobban, ha nem lenne igazam!
Mi a reklámokból élünk, így van „némi” fogalmam arról, hogy mit vár el egy hirdető a hirdetéséért cserébe. Leginkább megtérülést. Ami az online világban elég jól mérhető! S el nem tudom képzelni, hogy egy féláras vagy még annál is magasabb kedvezményű szolgáltatást igénybe vevő ember miért menne vissza teljes áron ahhoz a szolgáltatóhoz, amelyiktől egyszer azt már „olcsón” megkapta? Ha meg a vevő az olcsó szolgáltatásra bukik, akkor úgyis megy a következő bónuszos-kuponos ajánlattevőhöz. Mert mi is történik valójában? Egy réteg úgy érzi: ő is élhet magasabb életszínvonalon. Olyanon, amilyenen a valóságban nem tud. Érzek némi áthallást a pár évvel ezelőtti nagy hitelfelvételi lázzal…
S hogy maguk a szolgáltatást nyújtók piaca hogy alakul, az is egy érdekes kérdés. Merthogy most túl sokan vannak, az tény, s hogy kinek-kinek mi a célfüggvénye, arról is van véleményem. S gondolom, előbb-utóbb az exit táblát többen szívesen kiakasztanák. Amíg ez nem következik be, addig úgy tűnik, azért ez jó üzlet!
Sziebig Andrea
