Az utóbbi évek egyik meghatározó trendje a szervervirtualizáció, amelynek előnyeiről már az itbusiness hasábjain is sokat írtunk. De melyik a jobb végrehajtási gyakorlat? Egyetlen lendülettel, vagy szépen, apránként?
Egyszerre!
Tavaly immár az új székházban fogtunk neki, hogy virtualizáljuk a Telenor mintegy 400 fizikai szerverét. Egyetlen féléves projekt során végeztünk is a dologgal. Igaz, kemény munka volt, ámde eredményes.
A virtuális szerverek alá szánt hardvereket egy lépésben szereztük be: így homogén rendszert tudtunk tervezni és építeni – a nagyobb volumen pedig nagyobb árengedmény kiharcolását tette lehetővé. A szoftverlicenceket is egyszerre, a szerződés fordulónapján jelentettük át. A projekt rövidségének köszönhetően az infrastruktúra egyéb alrendszerei, a tárolórendszerek, a hálózat sem változtak a projekt időtartama alatt. A tényleges migráció során párhuzamosítani lehetett a gépek átköltöztetését a fizikai szerverekről a virtuálisakra: a rutinmunkát ki lehetett adni operátoroknak, hogy a szakértők a komolyabb feladatokkal foglalkozhassanak. Kevesebb alkalommal kellett leállítani az egymással kapcsolatban álló szervereket, így az üzletnek rövidebb kieséseket kellett elviselnie.
Gyors virtualizáció során sokkal gyorsabban jelentkeznek a működési és pénzügyi előnyök is, ami nem mellékes a projekt vezetői támogatása szempontjából sem. Ahogy sorba vesszük ki a fizikai gépeket az üzemeltetésből, úgy csökken az áramszámla, ami éves szinten a Telenor esetében több tízmillió forintot jelent. Az is csökkenti a költségeket, hogy nincsenek párhuzamosan futó verziók, így egyszerűbben kezelhetők a frissítések.
Több lépésben!
Nyolc éve kezdtük meg az ismerkedést a Virtual Server 2005 megoldással, merthogy többnyire Microsoft környezetet használunk. A Windows Server 2008 és a Hyper-V kedvező tapasztalatai alapján néhány évvel később döntési helyzetbe kerültünk: egyszerre tegyük át a fizikai szervereket Hyper-V-re, vagy vállaljuk azt, hogy kétféle infrastruktúrát üzemeltetünk?
A nagyobb indulóköltség és a nagyobb kockázat helyett inkább a kis lépésekkel elérhető, fokozatos áttérést választottuk. Nagy projekt esetén jelentős költséggel új számítógéptermet kellett volna létesíteni az új gépek számára. Komoly tervezési és kivitelezési kapacitásra is szükség lett volna, de ezekkel nem rendelkeztünk. A rendszerek döntő többségét érintő áttérés teljes, bár korlátozott hosszúságú üzemszünetet és nagy kockázatot jelentett volna.
Az új rendszereket ma már Hyper-V alatt virtuálisan helyezzük üzembe. A fizikai szervereket akkor migráljuk, ha rendelkezünk elég kapacitással, és/vagy a hardver valamilyen okból cserére szorul. Vállalati szinten már többségben vannak a virtuális szerverek. A megmaradt fizikai szerverek egy részét nem is érdemes virtualizálni, nem virtualizáltuk a legkritikusabbnak ítélt alkalmazásokat sem, bár az SAP-é komolyan felmerült. Bebizonyosodott, hogy nem kell mindent egyszerre csinálni, hogy élvezhessük az előnyeit: a virtualizáció nálunk nem nagyszabású projekt, hanem napi feladat.
Schopp Attila
