Napjaink nagyvárosai egy sor olyan problémával szembesülnek, amelyekre a városvezetésnek rövid időn belül megoldásokat kell találnia. A rangsorában előkelő helyet foglal el a közlekedés.
– Miért van szükség intelligens közlekedésre, illetve mitől lesz intelligens egy közlekedési rendszer?
– A túlzsúfolt városokban új utakat vagy új sávokat építeni sokszor egyszerűen lehetetlen, s egyre nagyobb probléma a gépjárművek károsanyag-kibocsájtása is. Viszont, ha intelligens megoldásokkal látják el az utakat és szerelik fel az autókat, mint például az út mellé telepített érzékelők, kamerák, a rádiófrekvenciás címkék és a globális helymeghatározó rendszer, akkor az ezekből nyert adatok valós idejű elemzésével a forgalomirányító központ optimalizálhatja a forgalmat, előre jelezheti a dugókat, stb. Ha hatékonyan működik a rendszer, akkor alternatív útvonalak ajánlásával legalábbis nem nő tovább egy torlódás, de az is elképzelhető, hogy egy idejében sugárzott rádióüzenet vagy elküldött figyelmeztető sms hatására az emberek inkább vonatra vagy villamosra ülnek. Fontos következtetéseket lehet levonni a historikus adatok és a vezetési szokások elemzéséből is, például fel lehet készülni bizonyos helyzetekre, vagy balesetet lehet megelőzni.
– Milyen kezdő lépéseket kell tennie egy intelligens közlekedési rendszerrel nemigen rendelkező városnak, hogy ilyenje legyen?
– Először is fel kell térképezni a közlekedési, vezetési szokásokat, illetve hová mennek az emberek, mit csinálnak, stb. Erre épülhet rá fokozatosan a többi elem: az előrejelző eszközök, a viteldíjrendszer. Nyílt szabványokat használjunk, ne egyedi megoldásra és szállítóra bízzuk az egész várost, mert ebből problémák származhatnak. Később arra is ügyelni kell, hogy a forgalomirányító központ megfelelően hangolja össze a számos közlekedési mód (autó, busz, villamos, vonat, metró, hajó) mozgását.
– Említette, hogy az emberek mozgását is követni kellene. Ezt hogyan képzeli el?
– Mobiltelefon segítségével. A mobilszolgáltató szállítaná az adatokat, amelyek lehetővé teszik a közlekedési szokások elemzését. Mind a csúcsidőszakban, mind azon kívül az igényeknek megfelelő modelleket lehet kidolgozni, évszaktól és időjárástól függően. Ezeket az adatokat felhasználva a lakosság sokkal nagyobb részének mozgási mintáit lehet feltérképezni, mint a korábbi, kézi úton végzett felmérésekkel. Az adatok a helyek kiterjedt mintáival szolgálnak, és ha az adatokat összekapcsolják más, például a népszámlálási, az intelligens utazási kártyák és a közlekedési infrastruktúra egyéb szempontok szerint rendezett adataival, a közlekedési társaságok képesek lesznek optimalizálni üzemelésüket. A lakosság mozgási mintáinak elemzése segítheti az olyan vészhelyzeti tevékenységek tervezését is, mint például a vészkiürítés és a katasztrófákra való felkészülés.
|
Szakmai pálya: |
|---|
|
– 1994–1999 között ügyvédként tevékenykedik – 1999–2009: a Booz Allen & Hamilton igazgatója – 2009–2010: az ICF International vezetői tanácsadója – 2010–: IBM |
– Nem sért személyiségi jogokat a mobiltelefonok, illetve gazdájuk mozgásának követése?
– Nem, ha függetlenítik a nevektől az adatokat, az elemzés során csak összesített demográfiai adatokat használnak, valamint biztonságos adat-hozzáférési és -tárolási irányelveket alkalmaznak. Persze, szükséges a megfelelő törvényi felhatalmazás is.
– Ön szerint milyen üzleti modell szerint kellene megejteni a szükséges beruházásokat?
– A jogszabályokat, az üzemeltetés feltételeit, stb. természetesen a városnak, illetve az állami szerveknek kell megteremteniük, s a működtetés oroszlánrésze is rájuk hárul, hiszen kötelezettségeik vannak a polgárok iránt. Ugyanakkor bizonyos szintig érdemes magánforrásokat is bevonni, mivel a magáncégek innovatívabbak, és gyorsabbak a kivitelezésben. Mindenekelőtt azonban az információs rendszert kell felállítani, aztán eldönteni, milyen ambiciózus, a polgárok igényeihez szabott projekteket kell indítani. Ezekről aztán alkalmanként el lehet dönteni, hogy milyen partnerségben legyenek finanszírozva.
Mártonffy Attila
