Nem klasszikus jogterület az informatikai jog: az egyetemeken nemigen vannak infokommunikációs jogi tanszékek, és az ügyvédek is nehezen birkóznak meg az it-szakjogi kérdésekkel. Pláne, ha olyan újdonságnak számító területről van szó, mint a cloud computing.
– Mire kell a legfőképpen figyelni, különösen, ha felhőszolgáltatásról van szó?
– Mindenképpen fontos a hosszú távú szerződéseknél a skálázhatóság. A felhőszolgáltatók általában rugalmasan kezelik a kapacitásbővítést, a csökkentést viszont sokszor már komoly feltételekhez – egy vagy több év várakozási időhöz – kötik. Ez különösen akkor kínos a megrendelőnek, amikor hirtelen ő is kapacitást, illetve költséget kényszerül csökkenteni.
– Hogyan alakul az adatokhoz való hozzáférés joga a szerződés megszűnésekor?
– Ezt is feltételekhez szokták kötni a felhőszolgáltatók. Csak akkor kapjuk vissza adatainkat, ha kifizettük a teljes szolgáltatási díjat és még egyéb feltételeknek is megfeleltünk, függetlenül attól, hogy vitatjuk vagy sem. Ki kell kötni a szerződésben: az adat a megrendelőé, bármikor hozzáférhet, feltétel nélkül visszakaphatja. Létfontosságú kitétel, hiszen ha a szolgáltató valami miatt blokkolja a hozzáférést, az a megrendelőre nézve beláthatatlan következményekkel járhat.
– És nem csak abban az esetben, ha nem kapjuk vissza az adatokat, hanem akkor is, ha rendszerleállás következik be a szolgáltatónál…
– Pontosan. Ha egy szolgáltató 99,9 százalékos rendelkezésre állást vállal egy hónapra, az havi 43 perc állásidő. Nem annyira vészes még akkor sem, ha egyszerre következik be. De ha a rendelkezésre állás lecsökken 99 százalékra, akkor a körülbelül 6 órás állásidő már komoly problémát okozhat. Ilyenkor nem célszerű a lineáris díj-jóváírás, hanem progresszívan növekvő, büntető jellegű tételt kell kikötni. Az is problémát szokott okozni, hogy ha a szolgáltató szerint 8–10 perc alatti leállás nem számít leállásnak az állásidő számításakor. Ugyanakkor a megrendelőnek ajánlott kikötnie, hogy a szolgáltató ilyenkor vesse be tartalékkapacitásait. Így megelőzhető az a veszteség, amit egy fél napos leállás okozhat egy cégnek, s amit a szolgáltató adott esetben csak néhány ezer forintos díjcsökkentéssel hajlandó kompenzálni.
|
Szakmai pálya: |
|---|
|
– 1992–1997: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar – 1997–2000: a Köves és Társai Clifford Chance Ügyvédi Iroda; itt kezd el foglalkozni az infokommunikációs joggal, s dolgozik a Business Software Alliance-nak is – 2000-ben megalapítja az Ormós Ügyvédi Irodát |
– Ha vitára kerül sor, milyen joghatósághoz érdemes fordulni?
– A cégek közötti szerződésekben meg van jelölve. De nem minden esetben éri meg pereskedni, mert a perköltségek sokszor nagyobbak, mint a megrendelő követelése a szolgáltatótól, illetve a szolgáltatás hiányosságaiból adódó vesztesége. A pereskedés is évekig elhúzódhat. Ha már választani kell, és megtehetjük, mindenképpen magyar joghatóságot válasszunk a jobb értelmezhetőség és érthetőség miatt. Itthon a szolgáltatónak is jobban utána lehet nézni, s könnyebb az eljárás akkor is, ha esetleg rendőrségi ügy lesz a dologból. A nagy, nyilvános és olcsó vagy kevés díjat felszámoló felhőszolgáltatók (Google, Amazon stb.) esetében viszont a szolgáltató diktál, s bizonyosra vehető, hogy nem a megrendelő jár jól vita esetén. Tehát ha minél nagyobb a megrendelő, valamint minél egyedibb a szerződése, annál jobb, ha magyar joghatóság alá rendeli magát.
– Nem szabad megfeledkezni az információbiztonságról és adatvédelemről sem.
– Mindenképpen elismert auditálókkal minősített szolgáltatót válasszunk, általában magunk úgysem tudjuk ellenőrizni a rendszer biztonságát. Ám itt is érvényes: minél nagyobb a megrendelő és egyedi a szerződése, annál több lehetősége van a saját ellenőrzésre. S ne felejtsük el, hogy az adatbiztonság és az adatvédelem két külön dolog, nem keverendő! Az utóbbi esetben ügyeljünk a nemzetközi irányelvek betartására, illetve garanciavállalásokra!
Mártonffy Attila
