Kőbánya azon vidékén nőttem fel, ahol nagy biztonsággal előre lehetett jelezni, hogy az embert éppen megverik-e. Hamar kialakult bennem az technika, amellyel sikerül elkerülni a nagyobb veréseket, legfeljebb az optikusoknak jutott olykor feladat az összecsapások végén, amikor a szemüvegem olyan állapotba került, hogy többé már nem volt képes a látásomat javítani. Az ellenséget mindig láttam, mindig jóval többen voltak, mint én, így semmi esélyem nem volt arra, hogy karcolás nélkül ússzam meg a találkozót. Nem irigylem azokat, akik napjainkban azért felelnek, hogy megvédjék a rájuk bízott informatika rendszereket a rosszfiúktól.
Olvastam a napokban egy tanulmányt arról, hogy miként érdemes a cégünk, intézményünk kiberbiztonsági stratégiáját megalkotni, ha azt akarjuk, hogy sikeresen álljunk ellent a mindennapi támadásoknak. Nem fogják elhinni, de a legfontosabb és legegyszerűbben megfogalmazott tanácsa a dokumentum szerzőinek az, hogy azonnal frissítsünk és patcheljünk, amint az lehetséges – és nem tudom a szerzőkön elverni a port, bármennyire is benne van ez a véremben.
A helyzet ugyanis az, hogy a kibervédelmi szakembereknek halovány fogalmuk sincs arról, hogy mikor éri majd támadás az informatikai rendszerüket, az a támadás a rendszer mely pontján fog megvalósulni, a rosszfiúk milyen fegyverrel – értsd: milyen informatikai módszerrel – esnek majd nekik, és végül, de nem utolsó sorban lövésük sincs arról, hogy a támadók milyen károk okozását tűzték ki célul, amikor célba vették a rendszerüket, vagyis hogy a támadásba befektetett energia és erőforrások milyen megtérülésével lennének megelégedve.
És igazából abban sem lehetnek biztosak kiberbiztonságiak, hogy kívülről érkezik-e a csapás, vagy éppen belülről, valamelyik elégedetlen vagy/és felbérelt munkatárs emeli majd rájuk a kezét. Egyben nem kételkedhetnek: ha megtörténik a baj, akkor lesz dolguk bőven, sok időt fognak például az igazgatósági tárgyalóban tölteni, ahova amúgy csak akkor szoktak belépni, amikor IT-biztonsági szemlét tartanak.
Az informatikai rendszer növekvő komplexitásából logikusan következik, hogy azok megvédelmezése egyre bonyolultabb kihívássá válik. Egyre jobb helyzetbe kerülnek azok, akik rosszat akarnak nekünk, és egyre nehezebb nekünk, ha sikeresek szeretnénk lenni a védelem terén.
Logikus fejlődési lépés a kibervédelemben a komplex defenzív architektúra megjelenése. Akár többes számba is tehettem volna az előző mondatban az architektúra szót, hiszen a mostanában már kereskedelmi termékekben is megvásárolható XDR (Extended Detection and Response) szemlélet és megoldás egy a fontos előrelépések közül a kibervédelem komplexizálódásának folyamatában. A legkülönfélébb kibervédelmi gyártók eszközeivel együttműködni képes egység áll itt a középpontban, amely az informatikai rendszer működési adatait gyűjtve és elemezve szolgáltat információkat az eredményes védelemért felelős kiberbiztonságiaknak.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy elfeledkezhetnek arról, hogy muszáj frissíteni és patchelni, amint az lehetséges.
Mester Sándor
