A ChatGPT első verziójának 2022. végi megjelenése óta ahhoz szoktunk hozzá, hogy az LLM-ökoszisztéma exponenciális felé tendáló fejlődéséről egymás után jelentek meg a lelkendező cikkek; és arról is, hogy mennyire jó ez nekünk. Mert bár szűnnek meg munkahelyek, de akié megmarad, az sokkal hatékonyabban tudja végezni a feladatait. 2026-ra ez a hurráoptimizmus mérséklődni látszik. Egyrészt pénzügyi oldalon a befektetők szeretnék látni, mikor fordul végre termőre a technológia, másrészt az eltelt bő három év elég hosszú idő volt arra, hogy kiderüljön, valóban az ígért pozitív hatással van-e a dolgozókra az AI.
Az elmúlt három évben minden csatornán arról szólt a kommunikáció, az AI egyfajta erőszorzó. Aki okosan használja, nélkülözhetetlenebb ügyvéddé, tanácsadóvá, íróvá, programozóvá, pénzügyi elemzővé – és így tovább – válik. Az eszközök érted dolgoznak, te kevesebbet dolgozol, mindenki nyer.
Egy új, a Harvard Business Review-ban megjelent tanulmány azonban végigviszi ezt a feltevést a maga logikus következtetéséig – és ott nem egy produktivitási forradalmat talál. Hanem azt, hogy a vállalatok könnyen a kiégés gyáraivá válhatnak.
A tanulmányban „folyamatban lévő kutatásként” leírt vizsgálat részeként a UC Berkeley kutatói nyolc hónapot töltöttek egy 200 fős technológiai vállalatnál, megfigyelve, mi történik, amikor a munkavállalók valóban beépítik az AI-t a mindennapi munkájukba. Több mint 40 mélyinterjú alapján azt találták, hogy a cégnél senkit nem értek közvetlen elvárásnövelések. Senkinek nem szabtak új célokat. Az emberek egyszerűen többet kezdtek dolgozni, mert az eszközök lehetővé tették, hogy több feladat „férjen bele”. Mivel pedig képesek voltak rá, a munka elkezdett beszivárogni az ebédszünetekbe és a késő esti órákba. A teendőlisták kitöltötték az AI által felszabadított órákat – majd tovább bővültek.
Ahogy az egyik mérnök fogalmazott: „Azt gondoltad, hogy ha az AI-val produktívabb vagy, akkor időt spórolsz, és kevesebbet dolgozol. De valójában nem dolgozol kevesebbet. Ugyanannyit dolgozol, vagy még többet.” A Hacker News technológiai fórumon egy hozzászóló hasonló élményről számolt be: „Teljesen átérzem. Amióta a csapatunk mindenben AI-alapú munkastílusra váltott, az elvárások megháromszorozódtak, a stressz megháromszorozódott, a tényleges produktivitás pedig talán 10%-kal nőtt. Olyan érzés, mintha a vezetés hatalmas nyomást gyakorolna mindenkire, hogy bizonyítsuk: megérte az AI-ba fektetni. Mi pedig próbáljuk ezt bizonyítani – miközben hosszabb ideig dolgozunk.”
Ez egyszerre érdekes és aggasztó. Az AI és a munka kapcsolatáról szóló vita rendszerint ugyanott akad el: valódiak-e a nyereségek? De kevesen teszik fel a kérdést: mi történik akkor, ha valóban azok?
A kutatás eredményei nem teljesen újak. Egy tavaly nyári kísérlet azt találta, hogy a tapasztalt fejlesztők AI-eszközökkel 19%-kal több idő alatt végeztek el feladatokat, miközben azt hitték, hogy 20%-kal gyorsabbak. Körülbelül ugyanebben az időben a National Bureau of Economic Research több ezer munkahelyen vizsgálta az AI bevezetését, és mindössze 3%-os időmegtakarítást talált, jelentős hatás nélkül a bérekre vagy a ledolgozott órák számára. Mindkét tanulmányt erős kritikák érték.
Ez a mostani kutatás azonban nehezebben söpörhető félre, mert nem kérdőjelezi meg azt az alapfeltevést, hogy az AI képes növelni az egyéni teljesítményt. Éppen ellenkezőleg: megerősíti azt, majd bemutatja, hová vezet ez a teljesítménynövekedés. A kutatók szerint „fáradtsághoz, kiégéshez és ahhoz a növekvő érzéshez, hogy egyre nehezebb elszakadni a munkától – különösen akkor, amikor a szervezeti elvárások a gyorsaság és reagálóképesség terén folyamatosan emelkednek.” Az ipar arra tett fel mindent, hogy ha segítünk az embereknek többet tenni, az minden problémát megold. Elképzelhető azonban, hogy ezzel egy egészen más jellegű probléma kezdetéhez érkeztünk.
Forrás: https://techcrunch.com/
