Stresszes-e a kiszámíthatatlan munkavégzés?
Bár egyre többen végeznek olyan, félig vagy teljesen kötetlen munkát, amelyben megszokott, hogy normál munkaidőn túl is „zaklatják” őket feletteseik, és ez kihatással van a stressztűrő képességükre is, alapjában véve inkább csak jó magyar virtusból panaszkodunk a körülményekre – ez derült ki rövid körképünkből. A biztonság kedvéért nem árt tudni, hogy jogilag milyen lehetőségeink vannak, ha mégis visszaélnének munkaszeretetünkkel, vagy hogy milyen áldásos lehet egy jó kis fülgyűrögetés a nehéz pillanatokban.
Amit nyerünk a réven…
A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy valaki akár perbe is fogja munkaadóját, ha az túlságosan sok időt követel meg tőle, ráadásul a hivatalos munkaidőn túl. Ha valakinek ekkor is rendelkezésre kell állnia, méghozzá munkaképes állapotban (tehát például nem ihat meg nyugodtan egy korsó sört, mert bármikor újra feladatot adhatnak neki), az jogilag készenlétnek minősül – adott felvilágosítást Lőrincz György munkajogász. Praxisában csak néhány ilyen esettel találkozott, mert legtöbbször a szerződéskötéskor kiderül az összes fontosabb részlet, így a dolgozó maga mérlegel, és dönt, hogy megéri-e neki egy olyan feladatkör, amelyet betöltve nemcsak a normál időben kell teljesítenie. Hozzátette: ha valakinek vannak pluszfeladatai, az önmagában még nem meríti ki ezt a kategóriát, csak ha rendszeressé válnak a túlórák.
A legtöbben ráadásul kifejezetten azért választanak egy-egy munkahelyet, mert nem bírnák elviselni a monoton munkavégzést normál időben, ennél vagy valami izgalmasabbra vágynak, vagy élvezni szeretnék azt a szabadságot, hogy maguk tervezhetik meg az életüket.
A szakjogász szerint az egyre fejlettebb kommunikációs lehetőségek inkább előnyére váltak a legtöbb munkakörnek, semmint hogy növelték volna a dolgozókra nehezedő nyomást. Persze ettől még érezhetjük magunkat rosszul, sőt, ha belekerültünk a stressz-spirálba, elég nehéz kiutat találni belőle, főleg, ha már gyermekkorunkban nyomasztottak minket szüleink lelki terhei.
A hiányos kommunikáció a felelős, nem a stressz
Önmagában a stressz pusztán egy olyan izgalmi állapot, amely még serkenti is a munkafolyamatokat, amíg nem válik irányíthatatlanná. Régebben egyszerűbben átláthatóak voltak a feladatok – magyarázza Lengyel Éva Csilla személyiségfejlesztő tréner –, manapság pedig rengeteg információ ér minket egyidejűleg, és sehová sem lehet koncentrálni rendesen. Ettől elkezdhetnek feltorlódni a feladatok, amelyeket egyre kevésbé képes megnyugtatóan lezárni a dolgozó, ezért utólag fogják zavarni, például telefonon. Így egymást ráncigálják vissza az emberek, amitől viszont még jobban összegabalyodik a munka és a szabadidő, ez kikezdheti az addig nyugodt családi légkört, amitől még tovább romlik a munkamorál, és így tovább… Kész is az ördögi kör. A pszichológus szerint ezt figyelembe kell vennie a munkáltatónak, ha nem akar idejekorán elveszteni egy amúgy remek tudású kollégát. Ha viszont már benne vagyunk egy stresszfolyamatban, több egyszerű módszerrel is segíthetünk magunkon.
Például megbeszéljük fáradalmainkat a feletteseinkkel. Ez szokott a legkevesebbszer eszükbe jutni az alkalmazottaknak, mert gyorsan elfelejtik, hogy a főnök is ember, sőt, talán nagyobb teher alatt dolgozik, mint beosztottai. Ettől persze ő is görcsöl, és mindjárt megszólíthatatlannak fog tűnni a többiek szemében – pedig hatékony és emberséges kommunikációval ilyenkor még elejét lehet venni egy későbbi, sokkal nehezebben kezelhető problémahalmaznak; a kollektív érdekek is ezt kívánják – vallja a pszichológus.
Ha a párbeszéd nem működik, akkor sajnos újra végig kell gondolnunk, hogy jó helyen dolgozunk-e. Kevésbé súlyos esetekben viszont elégséges lehet néhány praktikus ötlet a feszültségek levezetésére. Lengyel Éva Csilla állítja, hogy ezek közül is a legegyszerűbb, de leghatásosabb egy jó nagy pohár hideg csapvíz – a legtöbben ugyanis jóval kevesebb folyadékot visznek be a szervezetükbe, mint amennyit kéne (például még a jeges tea sem olyan hatásos), ezért egyfajta állandó dehidratáltságban élnek, ami könnyen előidézheti a stresszt. A monotonitástól érdemes még rendszeres időközönként megszabadulni, felállni az asztaltól, alkalmazni néhány légzőgyakorlatot, sétálni egy kisebbet, de ha erre sincs lehetőségünk, akkor – bármilyen bizarrul hangzik is a szakember tanácsa – kezdjük el masszírozni a szemünk feletti homlokcsont-kidudorodásokat, vagy lágyan morzsolgassuk a fülcimpáinkat, az felér egy kisebb masszázzsal.
Réz B. Gábor
