Az MIT Open Dance Labjában egy új projekt keretében azt kutatják, hogyan lehet egy ősi táncformát mesterséges intelligencia segítségével megőrizni. Az „Cyber Subin” című élő előadásban, melyet generatív mesterséges intelligencia segítségével koreografáltak, az emberi táncosok mellett egy virtuális karakter is táncol a háttérben.
Mindkettő mozdulata a tradicionális thai Khon tánc 59 pózából, az úgynevezett „Mae Bot Yai”-ból merít, de számítógépes folyamatok révén újraértelmezve jelennek meg. Az alkotók ezt „ember-MI közös táncként” írják le, és egyfajta kísérleti kulturális megőrzésként tekintenek rá.
Pat Pataranutaporn, az MIT Media Lab PhD-hallgatója és interdiszciplináris tudósa, a projekt vezetője elmondta, hogy mindig is érdekelte a mesterséges intelligencia alkalmazása a kulturális örökség megőrzésében, különösen a saját thai gyökereinek előtérbe helyezésével. A projekt célja hogy az MI technológiai eszközökkel segítse elő a tánc modern közönség számára való izgalmasabbá tételét.
Pataranutaporn és a bangkoki koreográfus, Pichet Klunchun a COVID-19 világjárvány alatt kezdtek együtt dolgozni a projekten, de a gyökerei még messzebbre nyúlnak vissza. Pataranutaporn maga sem érezte a kapcsolatot a hagyományos tánc és a tudományos érdeklődése között, amíg nem találkozott Jorge Otero-Pailos építész és művész „kísérleti megőrzés” elméletével. Ez az elmélet azt mondja, hogy a múlt elemei nem statikusak, hanem képesek befogadni a kortárs kultúra új rétegeit, hogy újraértelmezett szerepet kapjanak. Innen jött az ötlet, hogy miért ne alkalmazzák ezt a táncban is.
A 20. században a fényképezés és a videózás forradalmasította a tánc megőrzését, de ezek a technikák nem képesek visszaadni a tánc interaktivitását. Pataranutaporn szerint a mesterséges intelligencia egy új alternatívát kínál, amely nem csupán egy tárgyként kezeli a táncot, hanem dinamikus és élő kulturális örökségként.
Pichet Klunchun két évtizede dolgozik azon, hogy a Khon tánc mozdulatait újraértelmezze, és hat alapelvre bontotta: energia, körök és görbék, tengelypontok, szinkronban lévő végtagok, külső testrészek és mozgáskapcsolatok. Ezek alapján új mozdulatokat és táncokat fejlesztett. Az Cyber Subin projekt során a mozdulatokat egy generatív MI-modellbe táplálták, amely virtuális karaktert hozott létre, amely improvizálhatta saját koreográfiáját. A táncosok ezeket a virtuális mozdulatokat inspirációként használták, és alkalmanként el is utasították azokat, amikor nem találták megfelelőnek.
A projekt egyik fontos eredménye az volt, hogy Pataranutaporn és Klunchun generációs különbségeiket áthidalva közösen dolgozhattak egy MI-kísérleten keresztül, ami emlékeztet arra, hogy a technológia legjobb esetben a kreativitás eszköze.
