Európai szinten is legendásan pesszimista nemzet a magyar: a sikerek helyett a kudarcot elemezzük, az ünneplés helyett a bánatot kergetjük nemcsak céges, hanem az egyén szintjén is. Ehelyett felszegett állal megállni egy (hosszabb) pillanatra, és sütkérezni a siker fényében már csak a szakmai önbecsülés, céges elköteleződés és motivációmegtartás tekintetében is előnyösebb. A siker megünneplése nem „nice to have”, hanem „must have” kell legyen a vállalatok életében. Miért?
n A plusznulla evidenciája helyett valós ünneplés
„Ha (…) össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” A legendás vízilabdázó, Benedek Tibor szavai tűpontosan rávilágítanak arra az attitűdre, amely alapvető a siker eléréséhez. Ugyanakkor az már nem derül ki, hogy mi történik utána. A vágyott cél hajszolása közben vajon megállunk egy szusszanásnyira örülni az apróbb diadaloknak, ha pedig fejünk felett lebeg a dicsőség glóriája, méltó módon megünnepeljük-e azt a rengeteg energiát, amit a megszerzésébe fektettünk? A helyzet az, hogy nem, és csak kevés kivétel akad.
A plusznulla és a sikermentes magyar öntudat lélektana
„A cégek általánosságban pragmatikusak, hogyha a sikerről van szó, az egyszerűen plusznulla. Ellenben, ha valami nem sikerül, és/vagy veszteséges, az azonnal nagyobb figyelmet kap a negatív előjel miatt, és azonnal az elemzések középpontjába kerül, és persze kesergünk is rajta kicsit. A plusznulla jelenség miatt azonban a sikert egyszerűen természetesnek veszik, és sok esetben nemhogy annak méltó ünneplése, de az odáig vezető út visszafejtése is elmarad. Az üzlet pedig megy tovább, mintha mi sem történt volna”, mondta Szebellédy Balázs szervezetfejlesztési szakértő.
Ez több okból is rossz hozzáállás: egyrészről a siker megünneplése az egyének és a vállat szempontjából is csak előnyös hatással jár, másrészről pedig a sikerhez vezető út megértése, ismerete egy lépéssel közelebb visz a következő elismeréshez. Ennek ellenére a siker megünneplése viszonylag kevéssé van benne a magyar köztudatban.
„Azt gondolom, azért nincs benne a hazai köztudatban a siker megünneplése mint rituálé, mert a magyar kultúrában az ünneplés elsősorban a rendszeres vagy jól bejósolható periódusokhoz, az életciklus kiemelt mérföldköveihez, illetve a vallási hagyományokhoz kapcsolódik. Ezzel szemben a sikerek nem rendszeresen vagy előre bejósolható ritmus szerint következnek be a cégek életében sem, ezért nem is adódik természetesen, hogy a sikereket kiemelt ünneppel vegyük körbe”, fogalmazta meg Fehér Andrea, tanácsadó szakpszichológus, lifecoach, tréner. Annak ellenére, hogy a köztudatban nem honosodott meg annyira, mégis nagyon fontos, hogy tudatosan kerítsünk lehetőséget arra, hogy (f)elismerjük az erőfeszítéseket.
A siker ünneplése valójában a változásra való felkészülés első lépése
Az ünnepek mint ritualizált cselekvéssorok arra valók, hogy segítsék a változáshoz való alkalmazkodást. Jó példa erre a házasság, amely sok kultúrában a felnőtté válás szertartása is. A házasodásnak – ahogy minden rituálénak – van kommunikatív ereje kifelé, a társadalom felé, és befelé a személy számára is: lényegi üzenet, hogy ezután másképp lesz. A siker ünneplésének rituáléja sem különbözik ettől.
„A sikerhez méltó ünnepléssel tudatosodik mindaz az erőfeszítés, amely elvezetett odáig, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a munkavállaló pozitív megerősítést kapjon a szakmai szerepében, és tudatosabbá váljon abban, hogy mi a saját értéke. Hiszen a munkavállalók sokszor nehezen pozicionálják magukat, hogy mi az értékük a munkaerőpiacon”, mondta el Fehér Andrea.
Az eredményes projekt lezárulását, egy tender elnyerését, egy szakmai elismerés megünneplését egy másik fontos dolog miatt is lényeges beiktatni, mégpedig a változásokhoz való alkalmazkodás miatt.
„A rituálék az átmeneteket, a változáshoz való alkalmazkodást segítik. Elvégre a siker bekövetkezése is változást generál. A befektetett és megtérült munka eredményeképp lehet, hogy magasabb pozícióba kerülünk vagy a sikeresen lezárult projekt után egy olyan megkeresést kap a cég, ami sosem látott kihívást jelent. A siker azt is jelenti, hogy az után már más lesz”, folytatta Fehér Andrea.
Nem lehet elmenni az ünneplés jutalmazó ereje mellett sem, amely során nemcsak a pillanat, hanem a személy vagy személyek is kiemeltté válnak, akik a sikerhez kapcsolódnak.
A jó időzítésnél kevés fontosabb képességre van szükség, ha ünnepelni akarunk
Üröm az örömben, amikor a vállalat felismeri a siker megünneplésének súlyát, ám annak időzítését nem jól menedzseli. „A siker megünneplése sokszor azért marad el, mert hajlamosak a cégek azt a végtelenségig tologatni. Elvégre fontos szempont, hogy mindenki részt tudjon venni, viszont a rohanó hétköznapok, a meetinghegyek és egymás hátát érő határidők fogságában szinte lehetetlen olyan időpontot találni, amely mindenkinek megfelelő. Az pedig nagyjából elképzelhetetlen, hogy a sikert az adott napon meg is lehessen ülni, így az ünneplés eltolódik másnapra, aztán harmadnapra, aztán egy majd két héttel későbbre. A legrosszabb, ami ilyenkor történni szokott, hogy a csapat akkorra ül össze, amikor az eredmény okozta eufória már mindenkiben lecsengett, és teljesen közömbös hangulattal indulnak el ünnepelni”, fejtette ki Szebellédy Balázs.
De vajon elvárható-e az ünneplés üdvös hatásainak érdekében, hogy az adott napon történt sikert még azon a napon meg is ünnepelje a csapat, félretéve edzést, mozit, randevút, magánéletet? Fogós kérdés.
„A mókuskerék-effektus miatt nem ünnepelünk, mert belénk ivódott, hogy meg kell csinálni, ezért a határidők, és a hétköznapi tevékenységek sűrűjében elfelejtjük, hogy néha meg lehet állni. Azt gondolom, hogy munkáltatóként ezt kikényszeríteni vagy elvárni nem szabad, ellenben bizonyos gesztusokkal meg lehet teremteni az ünnepléshez csatlakozás vágyát a kollégákban. Egy kötetlen vacsora, ahol a jelenlét nem elvárt, egy közös reggeli, amely kiváltja a daily stand upot, mind-mind jó megoldás. Azt gondolom, hogy a siker megünneplése ugyanolyan fontos, mint beülni egy meetingre vagy elvégezni egy feladatot. Ezért vezetőként az élére kell állni, és ha szükséges, be kell áldozni néhány megbeszélést, »felmenteni« a csapatot alóluk”, tette hozzá Szebellédy Balázs. „A siker megünneplése ugyanis fontos összetartó erővel bír, ami a munkavállalói elköteleződést is erősíti.”
Tehát, ha valami jól sikerült, álljunk meg, és mondjuk ki, hogy jó volt! Töltekezzünk ebből, legyünk benne jelen, engedjük közel magunkhoz, és merjük tudatosítani, hogy erre képesek voltunk, és még sok minden másra is képesek leszünk.
