Nell Watson, a European Responsible MI Office elnöke új könyvében feltárja a mesterséges intelligencia hatásait a munkavállalókra szerte a világon, és a megállapításai nem vetnek túl jó fényt az MI-re.
Az nagyjából nyilvánvaló, hogy az MI fejlődése számos módon érinti a munkahelyeket. Átalakítja a munkaerőpiacot az alkalmazottak által végzett munkák típusától kezdve a környezetük biztonságán át, mindent érintve.
Ha például a munkahelyi biztonságról van szó, az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia által felturbózott gépi látás, javíthatják a munkahelyi biztonságot a kockázatok korai felismerésével, beleértve az illetéktelen hozzáférést vagy a berendezések biztonságos használatának elmulasztását. Ezek az eszközök javíthatják a munkaerő-felvételt, a feladattervezést és a képzést is. Működésük azonban megköveteli az alkalmazottak magánéletének alapos figyelembe vételét, különösen a távoli munkavégzés során, ahol az otthoni megfigyelés aggodalomra ad okot.
A vállalatoknak fenn kell tartaniuk az átláthatóságot, és egyértelmű iránymutatásokat kell adniuk az adatgyűjtéssel és -felhasználással kapcsolatban, hogy egyensúlyba hozzák a biztonsági fejlesztéseket az személyi jogokkal. Ha átgondoltan alkalmazzák őket, ezek a technológiák kölcsönösen előnyös környezetet teremthetnek a fokozott biztonság és termelékenység mellett.
Másodpilóták
Történelmileg eddig úgy alakult, hogy a technológia inkább átalakította a munkahelyeket, nem pedig megszüntette azokat. Például a szövegszerkesztők a titkárnőket személyi asszisztensekké változtatták, a radiológiai mesterséges intelligencia pedig inkább minőségileg javította, mintsem helyettesítette a radiológusokat. A speciális készségeket, árnyalt ítélőképességet vagy valós idejű döntéshozatalt igénylő szerepkörök kevésbé érzékenyek a teljes automatizálásra.
Azonban ahogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot lát el, egyesek „bábokká” válhatnak, akik a mesterséges intelligencia felügyelete mellett végeznek manuális feladatokat, ami eltér attól az idealista ígérettől, hogy a mesterséges intelligencia felszabadít bennünket elősegítve a kreatív munkavégzést.
Az MI korai bevezetése a Big Tech számára versenyelőnyt teremtett, ami az iparág konszolidációjához és új üzleti modellekhez vezetett. A különböző szektorokban az emberek egyre inkább a mesterséges intelligencia közvetítőjeként működnek – a callcenterek munkatársai gép által generált szkripteket követnek, az értékesítők pedig valós idejű tanácsokat kapnak az MI-től.
Míg az egészségügyben az olyan szerepek, mint az ápolónő, az érzelmi vonatkozásaik miatt pótolhatatlannak számítanak, a mesterséges intelligencia „másodpilótái” olyan feladatokat is elláthatnak, mint a dokumentáció és a diagnosztika, ezáltal csökkentve az emberi kognitív bevonódást a nem alapvető feladatokhoz.
Kiborgok és kentaurok
A „kiborg” és a „kentaur” modellek két különálló keretrendszert írnak le az ember és a mesterséges intelligencia együttműködésére. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és korlátai. A kiborg modellben a mesterséges intelligencia zökkenőmentesen integrálódik az emberi testbe munkafolyamatba, és az egyén kiterjesztésévé válik – hasonlóan egy végtagprotézishez vagy egy implantátumhoz. Ez a mély integráció elmossa az ember és a gép közötti határt, néha még az is megkérdőjelezheti elképzeléseinket, hogy mit is jelent embernek lenni.
A kentaur modell ezzel szemben az emberek és a mesterséges intelligencia közötti együttműködő partnerséget hangsúlyozza, amelyben bármelyik szereplő felülmúlhatja a másikat. Ez a modell megőrzi az emberi belátás értékeit, felhasználva a gép képességeinek bővítésére, és valami többet hoz létre, mint az alkatrészek összessége. Ebben a felállásban az ember stratégiai döntéseket hoz, érzelmi vagy kreatív inputot biztosít, míg az MI a számításokra, az adatelemzésre vagy a rutinfeladatokra összpontosít. Itt az entitások különállók maradnak, és együttműködésük egyértelműen körülhatárolható.
Azonban a sakk-mesterséges intelligencia gyors fejlődése – ami az AlphaZero-hoz hasonló rendszerekben csúcsosodott ki – megváltoztatta ezt a dinamikát. Manapság a mesterséges intelligencia bravúrja a sakkban olyan mértékű, hogy az ember stratégiai részvétele akár ronthatja is az MI teljesítményét.
Üzleti környezetben viszont a kentaur modell együttműködési partnerséget hozhat létre a mesterséges intelligencia és az emberek között, ami hozzájárul a közös célok eléréséhez. Például az adatelemzés során a mesterséges intelligencia nagy adathalmazokat dolgozhat fel a minták azonosítására, míg az emberi elemzők a kontextus megértését alkalmazzák a stratégiai döntések meghozatalához.
Az ügyfélszolgálaton a chatbotok kezelhetik a rutin lekérdezéseket, összetett, érzelmileg árnyalt problémákat hagyva az emberi munkavállalókra. Az ilyen munkamegosztás optimalizálja a hatékonyságot, miközben nem helyettesíti, hanem inkább növeli az emberi képességeket. Az ember és a mesterséges intelligencia szerepének egyértelmű elhatárolása az elszámoltathatóságot és az etikus vezetést is elősegíti.
(Forrás)
