A WHO szerint az európai országok csaknem kétharmada már alkalmaz mesterséges intelligenciát a diagnosztikában, miközben mindössze minden tizenkettedik ország rendelkezik olyan stratégiával, amely meghatározza e technológiák irányításának és felügyeletének kereteit.
Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója július 15-én, Lisszabonban tartott beszédét egy szokatlan adattal indította. „Engedjék meg, hogy egy számmal kezdjem: 8 százalék” – mondta a küldötteknek. „A WHO európai régiójához tartozó országoknak mindössze 8 százaléka rendelkezik kifejezetten az egészségügyi mesterséges intelligenciára vonatkozó stratégiával. Csupán 8 százalék.”
Ezzel szemben a régió országainak közel kétharmada már alkalmaz mesterséges intelligenciát diagnosztikai célokra, míg a tagállamok fele AI-alapú betegkommunikációs chatbotokat is bevezetett. Ennek ellenére csupán minden tizenkettedik ország dolgozott ki átfogó irányítási stratégiát ezek használatára.
„Ez a szakadék – a technológia bevezetése és annak szabályozása között – jelenleg az egészségügyi mesterséges intelligencia legnagyobb kihívása” – fogalmazott Kluge. Ez a megközelítés ismerős lehet mindazok számára, akik figyelemmel kísérik Európa szélesebb körű AI-bevezetési nehézségeit, csakhogy itt nem a termelékenység, hanem a betegek biztonsága a tét.
Az országok többsége sem képzéssel, sem jogi háttérrel nem készült fel
Az adatok abból a felmérésből származnak, amelyet a WHO európai szervezete a 53 tagállam körében végzett, és amelyet a szervezet minden eddiginél átfogóbb értékelésnek nevez a mesterséges intelligenciára való felkészültség vizsgálatában. A kutatás az áprilisban közzétett, az uniós egészségügyi AI-helyzetről készült első helyzetkép folytatása.
A részletes eredmények még aggasztóbb képet festenek. Az országoknak csupán egyötöde biztosít mesterséges intelligenciával kapcsolatos oktatást az egészségügyi szakemberek számára még a képesítés megszerzése előtt. A már dolgozó egészségügyi dolgozók számára pedig mindössze minden negyedik ország kínál ilyen továbbképzést.
Kevesebb mint a tagállamok fele vizsgálta felül, hogy a jogi keretrendszere alkalmas-e az AI alkalmazásának kezelésére, és csaknem 40 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik etikai iránymutatással az egészségügyi mesterséges intelligencia használatára.
Kluge konkrét példákkal érzékeltette ennek következményeit. „Egy elfogult algoritmus téves diagnózist eredményezhet – valódi beteg esetében, valódi következményekkel” – mondta. „Az az egészségügyi dolgozó pedig, akit arra képeztek ki, hogy megbízzon egy olyan AI-rendszerben, amelynek működését nem tudja megkérdőjelezni vagy ellenőrizni, valójában nincs felhatalmazva a megfelelő döntések meghozatalára, ami olyan hibákhoz vezethet, amelyek kívül esnek az ellenőrzésén.”
A kijelentés második fele különösen fontos. Nem arról szól, hogy rosszak lennének az algoritmusok, hanem arról, hogy az orvosok olyan eszközöket kapnak a kezükbe, amelyek működését nincs lehetőségük érdemben megkérdőjelezni. Ez nem technológiai, hanem irányítási és szabályozási kudarc – egy olyan probléma, amelyre az egészségügyi dolgozók már régóta próbálják felhívni a figyelmet.
A WHO szerint nem az AI a probléma, hanem a felelősségi körök szabályozásának hiánya
Kluge ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindez nem a mesterséges intelligencia ellen szól. A WHO tagállamainak 98 százaléka a betegellátás javítását tekinti az AI alkalmazásának elsődleges céljaként. Példaként a portugáliai Coimbrát említette, ahol a mesterséges intelligenciával támogatott képelemzés segíti az orvosokat a mellkasi betegségek és csonttörések gyorsabb felismerésében, csökkentve a várakozási időket mind az alapellátásban, mind a sürgősségi ellátásban.
„Valódi betegek már ma is jobb ellátásban részesülnek a mesterséges intelligenciának köszönhetően” – mondta. A probléma tehát nem az, hogy a technológia nem működik. Hanem az, hogy olyan helyeken működik, ahol még senki sem döntötte el, ki viseli a felelősséget akkor, ha mégis hibázik.
A WHO regionális igazgatója három fő feladatot fogalmazott meg:
- a szabályozásnak lépést kell tartania a technológia bevezetésével, vagyis minden, egészségügyi AI-t alkalmazó országnak rendelkeznie kell stratégiával, felelősségi szabályokkal és megfelelő szakemberképzéssel;
- erősíteni kell a nemzetközi együttműködést – ennek jegyében hívta össze a WHO Lisszabonba 37 ország képviselőit a szervezet mind a hat régiójából;
- külön szerepet kell kapnia a portugál nyelvű országok együttműködésének.
Utóbbi kezdeményezés konkrét célt is kapott: Portugália, Angola, Brazília, Mozambik és partnereik egy portugál nyelvű együttműködési ütemtervet dolgoznak ki a mesterséges intelligencia és az egészségügy kapcsolatáról, amelyet a WHO tervei szerint a 2028-as brazíliai Regionális Egészségügyi Csúcstalálkozón mutatnak be. Ez azonban kifejezetten a portugál nyelvű országok együttműködésére vonatkozó kezdeményezés, nem pedig globális program – ezt a különbséget több tudósítás máris elmulasztotta kiemelni.
A portugál kormánnyal közösen szervezett, Ana Paula Martins egészségügyi miniszter által megnyitott konferencia július 16-ig tart. A tanácskozás három fő témája a mesterséges intelligencia szabályozása és elszámoltathatósága, a biztonságos bevezetéshez szükséges eszközök, valamint azoknak a szakembereknek a felkészítése, akiknek a technológiát a mindennapi gyakorlatban használniuk kell.
Kluge szerint Európában önmagában nem hiányoznak az ehhez szükséges intézmények és infrastruktúrák. Az Európai Unió már létrehozott olyan tesztelési központokat, amelyek többek között az orvosi képalkotást és a robotikus rehabilitációt támogatják. A valódi probléma az, hogy e fejlesztések és az 53 európai egészségügyi minisztérium között továbbra is jelentős szakadék tátong, mivel a legtöbb ország még az alapvető szabályozási kereteket sem dolgozta ki.
Beszéde végén Kluge arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészségügyben gyakran háttérbe szorul a legfontosabb kérdés. „Az egészségügyi mesterséges intelligencia jövőjét nem az algoritmusok fogják meghatározni” – mondta. „Hanem azok a szabályozási keretek, amelyeket most alakítunk ki, azok a partnerségek, amelyeket létrehozunk, valamint az a politikai akarat, amellyel biztosítjuk, hogy ez a technológia mindenkit szolgáljon – ne csak azokat az országokat és közösségeket, amelyek elég gazdagok ahhoz, hogy saját feltételeik szerint formálják a fejlődését.”
Forrás: https://thenextweb.com
