A Meta folytatja elképesztő AI-toborzási akcióját, amelyben a legnevesebb sportolók fizetését elhomályosító ajánlatokkal csábítgatja magához a konkurensek legjobb embereit. A Google magyar származású volt HR-vezetője szerint ez még mindig az olcsóbb út.
Megszokhattuk már, hogy ha a mesterséges intelligenciáról van szó, csillagászati összegek forognak, legyen szó új modellek betanításáról, hardverköltségekről vagy éppen felvásárlásokról. Újabban mindezekhez felzárkóztak a legjobb szakembereknek kifizetett juttatások is.
AI-fejvadászat új szinten
Mi is megírtuk, hogy Mark Zuckerberg személyesen is toborozza létrehozandó MI-szupercsapatának tagjait, akiktől azt remélik, hogy kirángatják a kátyúból a Meta belassulni látszó szekerét. Mivel pedig a jó szakemberből kevés van, a konkurenciánál keresgélnek – és nem egyszer találnak is. Az elmúlt hónapok szerzeményei között van a GitHub korábbi főnöke, Nat Friedman, Trapit Bansal a Google DeepMindtól és az OpenAI több vezető kutatója.
A Meta azonban egészen új szintre emelte a fejvadászatot. Több beszámoló szerint is olyan ajánlatokkal bombázza a potenciális jelölteket, amelyek nyomán az első évben 100 millió dollárt, négy év alatt pedig akár 300 millió dollárt is megkereshetnek. Ez pedig túlmutat a szimpla csapatépítésen: a jelek szerint a Meta mindent megtesz, hogy belülről gyengítse meg konkurenseit a tehetségek elszipkázásával. A hírek szerint az OpenAI a négy vezető kutató távozása után egy hét szabadságra küldte dolgozóit, hogy azok legalább egy kicsit feltöltődhessenek.
Lehetne drágábban is a csapatépítés
Bármennyire is őrültnek tűnnek a felkínált juttatások, ez még mindig olcsóbb lehet, mint más módszerek. Bock László, a Google romániai születésű, magyar származású korábbi HR-vezetője szerint az ilyen jellegű fejvadászat teljesen racionális lépés Mark Zuckerbergtől. A szakmai körökben rendkívül nagyra becsült szakember a Business Insidernek nyilatkozott arról, hogy az így befektetett pénz sokszorosan megtérülhet a Metának.
A technológiai tudás megszerzésének egyéb módjai ugyanis jóval többe is kerülhetnek. A Meta nemrégiben például 14,3 milliárd dollárt (!) fizetett azért, hogy 49 százalékos részesedést szerezzen a ScaleAI-ban és megerősítse saját csapatát a startup alapító-vezérigazgatójával, Alexandr Wanggal. Tavaly a Character.AI két alapítóját csábították magukhoz; a licencegyezménnyel egybekötött ügylet akkor 2,7 milliárd dollárjába került a Metának.
Bock hozzátette: a fentiekhez képest az egy-egy embernek adott 100 millió dollár kimondottan jó üzletnek számít, és nem csak a 164 milliárd dolláros bevételű Meta, de a többi nagy techvállalat számára is kerekítési hibának számít. Ráadásul ezen a területen óriási a verseny, és a győztes sok esetben minden babért learathat.
Kettős játszma?
Bock még egy érdekes aspektusát felvetette az ilyen fejvadászatnak. Mint mondja, amikor ő a Google HR-vezetője volt (2006 és 2016 között), nekik is számos alkalommal kellett hasonló helyzettel szembenézni. Kidolgozott folyamatuk volt arra, hogy egy órán belül akár többmillió dolláros ellenajánlatot tegyenek azoknak a dolgozóiknak, akiket megkeresett egy konkurens.
Nem az volt a legfőbb cél, hogy maguknál tartsák az illetőt, hanem inkább az, hogy a rivális még többet ígérjen. Így könnyen előfordulhatott, hogy a távozó kolléga jóval magasabb fizetéssel érkezett az új munkaadójához, mint amennyit a régebb óta ott dolgozó kollégái kaptak – ez pedig óriási belső feszültségeket teremthet a csapaton belül és félreviheti a vállalati kultúrát. „Ha jól csinálják, komoly stratégiai lépés lehet, és még szuper jó móka is”, tette még hozzá.
A kérdés ettől függetlenül is felmerül: mennyire lehet jó csapatot építeni a drágán összevásárolt, különböző személyes és céges háttérrel rendelkező szupersztárokból? Kialakulhat-e egy új, az innovációt elősegítő kultúra és együttműködés, vagy csupán zsoldosok maradnak, akik a nagy pénzt bezsebelve hamar odábbállnak?
