Lepsényi György: Mi a Menedzserszövetség és általában a vezetők szerepe a magyar gazdaságban és társadalomban?
A tevékenységükkel mindenképpen hozzá kell járulniuk a gazdaság fejlődéséhez, de a jó vezető a társadalmi viszonyokra és folyamatokra is pozitívan tud hatni.
– Hogyan tudják befolyásolni a jó vezetők a társadalmi folyamatokat?
– Minden cég, szervezet, intézmény egy társadalmi alapegység, emberi közösség is. Végső soron a társadalmi fejlődésnek is része az, ahogy vezetjük ezeket a szervezeteket, amilyen kultúrát és kapcsolatrendszert alakítunk ki az emberek között, ahogyan befolyásoljuk a gondolkodásmódjukat. Hiszek abban, hogy ha a progresszíven működő cégek száma elég nagy lesz, akkor annak mérhető társadalmi hatása is lesz.
– Lényegi különbség van a vállalkozó mint tulajdonos, és a menedzser mint alkalmazott között?
– Egyvalamiben mindenképpen hasonlítanak – sajnos. Ez pedig az, hogy mind a két csoport megítélésében vannak negatív vonások. Mi azt szeretnénk, hogy ez a rossz kép átalakuljon. Az ország sem tud előrehaladni, ha nem hiszünk abban, hogy ezek az emberek nemcsak a saját meggazdagodásukért dolgoznak, hanem az ország érdekeit is szem előtt tartják.
De egyébként teljesen eltérő szerepeik vannak, ami eltérő személyiséget igényel. A tulajdonosnak kell kitalálnia a víziót, amivel a menedzsernek azonosulnia kell, hogy átültesse stratégiává és megvalósítsa a mindennapokban.
– Könnyű az átjárás a két szerepkör között?
– Az én tapasztalataim is azt mutatják, hogy aki egyszer beleszokott a menedzserlétbe, az már nehezen tud vállalkozóvá válni – talán annál nehezebben, minél tovább volt menedzser. De ez nem is baj, mindenki találja meg a saját személyiségének megfelelő helyet az üzleti piacon. Mind a kettőre szükség van a gazdaságban, és ők egymásra is vannak utalva.
– Magyar nagyvállalat tulajdonosának vagy egy multi hazai csúcsmenedzserének van több eszköze a társadalmi célok megvalósítására?
– A nyugati, és különösen az amerikai cégek jobban támogatják, sőt, el is várják a helyi vezetéstől a társadalmi célú tevékenységeket, és ehhez eszközöket is biztosítanak. A magyar cégtulajdonosoknak talán nagyobb a szabadságfokuk, de még nem ismerték fel eléggé a társadalmi felelősségvállalás fontosságát.
– Mitől függ az, hogy egy magyar menedzser mennyire tudja képviselni az ország gazdasági-társadalmi érdekeit az anyavállalatánál?
– Egy menedzsernek elsősorban a tulajdonosi elvárásokat kell képviselnie, minden más csak ez után következik. De ezen túlmenően már valóban nagyok a különbségek. Azok a vezetők lehetnek igazán sikeresek, akik szuverén személyiségek, akik nem csupán végrehajtó szerepben látják magukat. De az is kell, hogy az adott magyar leányvállalat jól működjön: tudja alkalmazni az anyacég kultúráját, normáit Magyarországon, nagy legyen a magyar gazdasághoz viszonyított relatív mérete és profitrátája. Ha ezek a helyükön vannak, akkor a helyi cégvezető szava is nagyobb súllyal esik a latba a központban.
|
Szabó György |
|---|
|
Sok minden változott az elmúlt húsz év alatt, és ma sokkal jobb menedzsernek lenni, de mindennek ellenére nem látom rózsásan az utánpótlás helyzetét. Még mindig nem elég erős a vezetőképzés. Az oktatási rendszerből kikerülő szakembereknek nem elég alapos az elméleti felkészültsége: bizonyos területeken jók, de nem tudnak holisztikusan dolgozni és nem tudják a vezetési funkciók széles körét egyformán magas színvonalon ellátni. További probléma, hogy a gyakorlatban sem nagyon tanulnak. Sokukból hiányzik az önfejlesztésre és -fejlődésre való késztetés és képesség, és az eltanult minták sem mindig jók. Ha közepesen vagy kimondottan rosszul vezetett cégnél nő fel az új vezető, akkor átveszi elődjétől annak rossz attitűdjeit. Mindezek következtében sokkal lassabban terjednek a jó gyakorlatok, mint ahogy azt a magyar gazdaság megkövetelné, és az új generáció vezetői képességeinek a szintje nem haladja meg a korábbiét. |
Schopp Attila
