Ragályi Elemér: Hogyan változtatta meg a világlátását az Intel ISEF-versenyen elért helyezés?
Nem is annyira a 4. helyezés volt fontos, hanem egyáltalán az, hogy ott lehettem, de az igazán jelentős változás számomra az volt, ahogy itthon fogadtak utána.
– Mi történt a verseny után, itthon?
– Inspiráló emberekkel találkozhattam, olyan programokban vehettem részt és olyan kapuk nyíltak ki előttem, mint korábban soha, és amire talán nagyon ritkán van lehetősége egy 19 éves egyetemistának. Összezsugorodott, de egyben ki is tárult a világ, és a korábban elérhetetlennek tűnő célok, ha nem is karnyújtásnyi közelségbe kerültek, de sokkal reálisabban megvalósíthatónak látszanak.
– Melyek ezek a tervek, célok?
– Már korábban is terveztem, hogy a BME befejezése után, most a Villamosmérnöki Karon tanulok informatikát, a világ talán legjobb műszaki egyetemén, az MIT-n szerzem meg a PhD-t. Ez még egy éve is inkább csak álom volt, de most úgy érzem, hogy ha sikerül megtartanom a mostani lendületet, akkor nem lehetetlen.
– Ki vagy mi tette önre a legnagyobb hatást a pittsburghi rendezvényen?
– Leginkább az a szellemiség, ami az egész eseményt áthatotta, az a lelkesedés, amely minden diákban megvolt. Bár nagyon jó középiskolába jártam a társammal, Énekes Péterrel, mégis érdekes volt nagy tömegben látni olyan fiatalokat, akiknek hozzánk hasonló az érdeklődési körük és az ambíciói. Valahol megnyugtató érzés volt, hogy nem vagyunk mi annyira csodabogarak. Ez mindkettőnk számára is hatalmas lökést jelentett, és azóta is rendszeresen kommunikálok ott szerzett amerikai, Puerto Ricó-i és japán ismerősökkel.
– Hogyan lehetne laikusok számára is összefoglalni, hogy mi a sikert hozó új titkosítási algoritmus elméleti háttere?
– Egy számelméleti függvényt, az s(n) függvényt használtunk: ez egy pozitív egész szám önmagánál kisebb osztóinak összegét adja meg, mondjuk a 10 esetében a 8-at (1+2+5). Az s(n) függvényt azért lehet jól használni, mert egyik irányban igen gyorsan kiszámolható az értéke, viszont az eredményből – nagy számok esetében – borzasztóan számításigényes az eredeti érték visszafejtése. Korábban is foglalkoztak a függvénnyel, de nekünk sikerült olyan alakításokat végeznünk, amelyekkel már használható, egyirányú kódolási algoritmust lehetett kidolgozni.
|
Köpenczei Gergő |
|---|
|
Még 8–10 éves kiskamaszként támadt fel az érdeklődésem a titkosítás és kódfeltörés iránt, amikor láttam a filmekben, hogyan csinálják. Az érdeklődés megmaradt, de ma már persze csak mosolygok, amikor a főszereplő lázasan veri a billentyűzetet, és az utolsó előtti másodpercben találja ki a jelszót. Saját számítógépeimet igyekszem alaposan védeni. Mindkettő linuxos, egyiken nem tárolok semmi olyat, amiből gond lehetne, és azt használom mindenre. A jelszavak erősségét a védendő célhoz igazítom: az operációs rendszereknél például kedvelem a hosszú, értelmes kifejezéseket, mondatokat, mert könnyű őket megjegyezni, de a sok karakter miatt nagyon nehéz lenne feltörni őket. De mondjuk egy levelezésnél már nincs értelme ilyennek: ha valaki más betör a Google rendszerébe, ott nem az én jelszavam fogja megállítani. Nem akarok mindent atombiztosra csinálni, de azért csökkentem a támadásoknak kitett felületeket. Még nem tudom, milyen irányt vesz a karrierem, ha befejezem a tanulmányaimat. Egyelőre úgy gondolom, hogy nem feltétlenül szeretnék az egyetemi berkeken belül maradni, hanem az üzleti életben próbálnám ki magamat, de arról még fogalmam sincs, hogy saját cégben vagy valahol alkalmazásban. |
– Most milyen fázisnál tart a módszer, találkozhatunk vele előbb-utóbb szoftverekben is?
– Az algoritmus most megfelelően működik, de ahhoz, hogy termékekbe lehessen építeni, még rengeteg tesztet kell lefolytatni, és számtalan feltevést kell igazolni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem minden esetben jelent nagyobb biztonságot a mi módszerünk, mint a meglévő eljárások, ezért azt sem tudjuk megmondani, hogy valamelyik szoftvergyártó lát-e majd benne fantáziát.
– Milyennek látja a magyar műszaki felsőoktatás színvonalát?
– Annak ellenére, hogy máshol összehasonlíthatatlanul több pénz áll rendelkezésre, egyáltalán nem rossz. Sem a tananyag, sem a programok, sem az oktatók, sem az oktatási módszerek miatt nem kell szégyenkeznünk, sőt, elméleti képzésben szerintem még előnyünk is van. A BME ráadásul sokkal inkább elérhető egy átlag magyar diák számára, mint mondjuk az MIT egy átlag amerikai számára.
Schopp Attila
