Erőss Zsolt: Mekkora a szerepe az informatikának a megújulóenergia-termelésben?
Onnan nézve, hogy kétévente lecserélhető az irányítástechnika, nagyon nagy. Onnan viszont, hogy mindez magát a mechanikai részt nem érinti, kevésbé.
– Három szélenergia erőműben is tulajdonos. Hogyan lett az egykori világklasszis kézilabdázóból a társaság elnöke?
– Mint mindent a mai világban, ezt a kapcsolatot is a globalizáció hozta. Az az üzlettársam, akivel Magyarországon belekezdtem az első megújuló energiás projektekbe, a világ legjobb kézilabdacsapatának, a Cuidad Reálnak a tulajdonosa. Amikor úgy 2000 körül – még az „előző életemben” – beszélgetni kezdtünk ilyen dolgokról, felvetődött, hogy mivel üzlettársaival kelet-európai terjeszkedésben gondolkodnak, ha van kedvem, vigyem én a kelet-közép-európai vonalat.
– Jó-jó, de egy élsportoló, aki civilben az orvosi pályán mozog, mit tudott 10 éve a szélenergiáról?
– Mondhatom, hogy nulla információm volt akkor erről az egészről. Annyit tudtam, amennyit olvastam róla. Abban a kezdetektől fogva nem nagyon bíztam, hogy Magyarország ebben valaha is nagyhatalommá nőhet, de érdekes és izgalmas területnek látszott, ez vitt be erre a területre.
– Volt-e olyan idő, amikor a váltást akár egy pillanatig is megbánta?
| Hoffmann László, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke |
|---|
|
Szeretem a természetet és a nyugalmat, és mivel az életem munkaidőben eltöltött része eléggé pörgős, sok utazással, tárgyalással telített, így Győrtől tíz kilométerre, egy falu és egy erdő szélén álló családi házban élek. A magyar informatikai valóságnak köszönhetően a faluban tavalyig nem volt szélessávú internet, még mobilinternet sem. Szeretem, ha a technikához a megfelelő felhasználói kultúra is társul, de azt nem, ha a technika úrrá lesz az emberen. Ma idehaza a mobiltelefonálók, a tabletet és a notebookot nyilvánosan használók nagy része szerintem ezzel hadilábon áll. Nem hiszem, hogy normális az, ha bárki úgy érzi: hogyha nincs nála öt percig a mobilja, akkor elmegy mellette a világ. Fontos az embernek, hogy legyen kikapcsolódási ideje, ezért nálam tudatos, hogy munkaügyben senki és semmi sem lehet olyan fontos, hogy ne tudna várni este 8-tól reggel 8-ig. |
– Nem. A kézilabdával mint menedzser 2004-ben szakítottam, ami érdekes módon összecseng az életemnek azzal a ritmusával, hogy tízévente drasztikusan váltani szoktam. A Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke úgy lettem, hogy egyrészt megfelelően idős vagyok már hozzá, másrészt ebben a körben messze én kezdtem a legrégebben „szeles” projektekbe, így nekem van a legtöbb tapasztalatom.
– 2001 óta végigvitt jó néhány engedélyeztetést, és sok projektet befejezett. A tudást a gyakorlatból és a rutinból szerzi?
– Tulajdonos vagyok három szélerőmű-parkban, tanácsadóként más parkoknál is dolgozom, hiszen nálunk hatalmas mennyiségű tapasztalat halmozódott fel; az egyetemeken legfeljebb nagyon rövid kurzusok szólnak erről. A gyakorlati tudás mellett azonban nekem az is segítségemre van és volt, hogy spanyol partnereim a világ vezető cégei ezen a területen, tehát volt és van kitől tanulnom.
– Ebben az iparágban is jellemző, hogy főként az informatika fejlődik rohamosan. Ezt hogyan tervezik bele egy több évtizeden át működésre előkészített energiatermelő struktúrába?
– A szélerőmű-parkokra is jellemző, hogy 10 év az előkészítési időszak és 30 év a minimális termelési időszak. Bármely technológia, amit ilyen hosszú távra terveznek, az mind időtálló olyan értelemben, hogy a termelési üzemmód lényegében nem változik meg, legfeljebb a vezérlő elektronikák, a programok és az alkalmazott szoftverek folyamatosan tökéletesítik a rendszer működését. Az, hogy egy szélturbina 30 évig lényegében ugyanúgy működik, nem zárja ki és nem mond ellent annak, hogy például az erőműpark külső kontrollja folyamatosan a legmodernebb technológiát alkalmazza.
– Filozofikus kérdés, de Ön szerint mikorra válnak a táj részévé idehaza a szélturbinák?
– Néhány napig most Spanyolországban voltam, és ilyenkor a kontrasztok erősebben érződnek, így azt kell mondjam, hogy ebben is nagyon el vagyunk maradva Európa fejlettebb részeitől. A forgó szélturbinák a környezettudatos energiatermelés jelképei, és természetes elemei a legtöbb európai ország vidéki életképének. Magyarország sajnos, e tekintetben is rendkívül konzervatív ország. A szélerőművek terjedésének legnagyobb akadálya szerintem az, hogy a fejekben nem történik meg a szemléletváltás. Helyette inkább sandán nézünk a németekre, akik az atomerőműveik leállításáról döntöttek; és talán kicsit sajnáljuk is őket, pedig inkább mi vagyunk szánni való helyzetben.
