Nem lehet rám azt mondani, hogy ne lennék egy early adopter. És nem csak a munkám miatt… Hallatlan izgalommal tudom rávetni magam mindenre, ami új, legyen az kütyü, szolgáltatás vagy az online világ valamilyen nyúlványa. De az e-könyvek valahogy még nem igazán ragadtak magukkal.
Pedig én aztán szeretek olvasni! Mert az jó dolog, meg így szocializálódtam. Anyám, apám magyartanár, nekem az olvasás természetes. Volt, van és lesz. Naná, hogy egy helyes kis könyvtárat csak kialakítottam, s ha valaki betévedne például a nappalimba, elég lenne egy kicsit nézelődnie a könyvespolcom előtt, hogy lássa, ki is vagyok én… Egy Facebook-profil sem tudja mindazt megmutatni belőlem, mint azok a könyvek, amiket magam köré gyűjtöttem. Szép sorban ott sorakoznak a családokon át öröklődő kissé már viharvert kötetetek, a kamaszkoromat végigkísérő, ronggyá olvasott verseskönyvek, a jó kis krimik, meg persze jó néhány habkönnyű „limonádé” könyv. Egy sor, ruppót sem érő bestseller, meseszép útikönyvek, isteni szakácskönyvek, no meg a jó kis szakirodalom, és ezer másféle kötet. Elég ránézni a gerincükre, s rögtön tudom, melyik kötet rejtőzik a kemény fedél alatt. Ez is egyfajta módja a keresésnek, igaz, kissé régimódi…
Persze azt nagyon nem bánnám, ha az én kis könyvtáram kötetei e-könyv alakban is meglennének. Mint ahogy ki nem dobnám a kukába a jó kis bakelitlemezeimet sem, vagy a dvd-imet sem, holott érdemben már teljesen fölöslegesek, és paralel mindez fent van a neten. Csak kötődöm hozzájuk ebben a formában is, nemcsak mp3-ban meg a YouTube-on…
Tudom én, meg talán várom is, hogy bekövetkezzen itthon is az e-olvasásban az a fajta váltás, mint ami bekövetkezett a zene- és a filmiparban. A korlátlan, no meg gyakran ingyenes zeneletöltés alig egy évtized alatt tökéletesen átalakította a zeneipart. És ugyanez igaz a neten illegálisan (no meg ingyenesen) elérhető filmekre, amik pedig a filmipart késztették arra, hogy alakítsa át az értékesítési modelljét.
Nem tudom, én mikor kapok rá az e-könyv olvasgatásának ízére. Érdemben megvan hozzá minden olyan objektív és szubjektív peremfeltétel, amitől mindez bármikor bekövetkezhet. Például megrögzött táblagéphasználó vagyok, gond nélkül olvasok elektronikusan bármilyen hosszú cikket, írást. De hogy még egy célgépet, egy külön e-könyv-olvasót nem veszek, az felettébb valószínű! Ráadásul elképesztő mennyiségű e-könyv érhető már el, ingyen és legálisan, no meg pénzért is. És ez a szám, ez a kínálat csak növekedni fog, hiszen például ma már jóval több e-könyvet ad el az Amazon, mint kemény kötésűt. Nem tudom, itthon mikor következik majd be az e-book-boom, de a fiatalok lendítenek majd rajta egy nagyot. Bár így pont az olvasás élményét vesztik el.
Hasonló folyamatok zajlanak le a sajtó világában is: a print magazinok sem tűnnek el azért, mert neten is elérhetők. Mert nincs is annál jobb, mint leülni egy csésze teával vagy egy finom itallal egy kényelmes fotelbe, és a kezünkbe venni egy jó könyvet vagy egy érdekes magazint. És aztán csak üldögélni csendben, nyugalomban. Mindenféle kütyüktől mentesen.
