2013-tól talán Magyarországon is használatarányos útdíjat fognak szedni. Az új rendszer kétféle technológiai megoldással történhet: utakra telepített mikrohullámú jeladókat hordozó elektronikus kapukkal vagy gps-technológiával. Vajon melyik lesz a nyerő?
E-kapuval olcsóbb
Az elektronikus kapukat és mikrohullámú kommunikációs technológiájukat (a dsrc-t) az elektronikus útdíj-beszedési (etc) rendszer számára dolgozták ki. A technológia része a jármű szélvédőjére szerelt fedélzeti egység is (az obu). Ez a készülék az utak felett átívelő hidakon, kapukon elhelyezett adóvevőknek elküldi a gépjármű adatait. Az pedig egy út melletti információs pont segítségével továbbítja az információt az etc-rendszer központjának. A mikrohullámú technológia széles körben elterjedt megoldás, és alacsonyabb hibarátával működik, mint bármilyen más rendszer.
A dsrc és az obu együttes használata, alacsony, 5–30 EUR költségének köszönhetően kötelezővé tehető anélkül, hogy ez a gépjármű-tulajdonosoktól jelentős hozzájárulást igényelne, és számos helyen beszerezhető. Az adóvevő berendezés is a legtöbb esetben rögzíthető a már meglévő út-infrastruktúrára, így nem kell új műtárgyakat építeni.
A szabványos technológia teljesíti az Európai Unió elvárásait egy európai átjárható etc-hálózat kiépítésében. Kiegészítő telematikai szolgáltatásokat is nyújthat az úthasználóknak, amivel többletbevételekhez lehet jutni az útdíjbevételeken felül. Ilyenek például a sebességmérés, városi díjszedés, elektronikus közlekedési jelzések, sávok lezárása, járművek követése és keresése stb. A dsrc-rendszerek működtetése nemzetközi tapasztalatok szerint ma a legolcsóbb és a legmegbízhatóbb.
Gps-szel rugalmasabb
Ma már egyre több járműbe gyárilag beépítenek olyan helymeghatározó berendezést, amely alkalmas az útdíjfizetéshez szükséges adatok szolgáltatására. A helymeghatározás műholdak segítségével történik a fedélzeti gps-készüléken keresztül. A rendszer egyik fő előnye a rendkívül alacsony beruházási költség, hiszen nincs szükség jelentős infrastruktúra kialakítására. Így a gps-rendszerrel működő e-útdíj-rendszer esetén nem kell külön járműfedélzeti egységeket (obu-kat) vásárolni.
A gps-megoldás könnyen bevezethető, s későbbi üzemeltetési költsége is alacsonyabb, mint az elektronikus kapuké. Ez szintén lényeges szempont, hiszen az útdíjban jelentkezik a rendszer működtetési költsége is. Rugalmas, hiszen a bevezetést követően könnyen változtatható, mely útszakaszok legyenek útdíjfizetésre kötelesek. Egyre precízebb mérést tesz lehetővé, az útra illesztő szoftveralgoritmusok segítségével hatékonyan kiküszöbölhetőek az esetleges pontatlanságok.
Meg kell említeni, hogy a tranzitforgalom számára a járműfedélzeti gps-egységek biztosítása logisztikai kihívást jelenthet, de jól tervezett, magas készlettartalékkal meg lehet előzni az esetleges határ menti torlódásokat. A magyarországi tranzitforgalomban az oda-vissza utak száma közel azonos, de időbeli megoszlásuk eltérő. Ezért a csúcsidőszakokban több készülékre lenne szükség a határátkelőhelyeken.
Mártonffy Attila
