Az esemény „Csapat” szekciójában szó esett a generációk harcáról, egy olyan történelmi korban, amikor először dolgozik együtt mérhető, adatalapú környezetben a DevOps csapatban 5 (öt!) aktív generáció, sőt ez az 5 nemsokára 6 lesz az alfák piacra lépésével. A vállalati értékteremtés, a versenyképesség fokozása, az ügyfélelégedettség pedig egyre nagyobb mértékben függ a használt szoftverrendszerek fejlettségétől, megbízhatóságától, biztonságától.
◼︎ Software & Technology 2024, Csapat blokk
Élvezetes volt, amikor a kódmodernizáció csapdáinak bemutatása igazi közmondásgyűjtemény-validációs fesztivált hozott, hiszen kiderült, hogy ha nem is volt minden jobb régen (de majdnem), ma is jó az öreg a háznál (sőt néha jobb is mint az új, a fiatal).
Mádi Gábor, a ShiwaForce CIO-jának „Generációk harca” címmel tartott előadásában a generációelméletet segítségül hívva a DevOps világát vette górcső alá. A Z generáció egyértelműen megérkezett a munkahelyekre, és mellette ott az X, az Y, a boomer és végül a néma vagy veterán generáció, vagyis az 1945 előtt születettek. Ezek a különböző generációk egyszerre, együttesen vannak jelen egy szervezetben, és ennek kihívásai a történelem során először merülnek fel az üzleti életben. A jelenlegi piaci környezetben együtt dolgozó öt generáció abból a szempontból is érdekes, hogy még talán soha nem voltak ennyire különbözőek ezek a generációk, és IT vezetőként fel kell arra készülni, hogy a különböző generációknak más szempontjaik, más céljaik vannak, és máshogy is motiválhatók.
Széles a generációs szakadék
Példaként Mádi Gábor beszámolt róla, hogy különbséget láthatunk például abban, ahogy a különböző generációk felkészülnek egy kéthetes beszámolóra. Egy X generációs PowerPoint prezentációt összeállítva készül fel, kimegy, előad, bemutatja a munkáját.
Egy Y generációs szoftverfejlesztőnél már inkább az a jellemző, hogy Visual Studio forrásszerkesztőben, vagy NotePadben jegyzetszerűen felírják azokat a pontokat, amelyekkel a vizsgált két hétben foglalkoztak és ezt mutatják be.
Egy Z generációs kolléga mindezt annyival intézi el, hogy néhány emojival tűzdelt sort ír fel egy jegyzetbe.
A kommunikáció gyökeres változásokon ment keresztül a generációváltások során, és fontos szempont, hogy nem szabad ítélkezni, mindenkitől lehet tanulni! „A munkaerőpiacra frissen érkezők fogadásánál fel kell készülni arra, hogy őket máshogy kell integrálni a környezetbe”, húzta alá Mádi Gábor.
A kódmodernizáció csapdái
Vinkovits László, a Kersoft ügyvezető igazgatója, valamint Sitkei Tamás, a cég Lead Consultantja „Tények és tévhitek, a kódmodernizáció csapdái” című előadással érkeztek. A Kersoft Kft. több mint 25 éve fejleszt szoftvereket, és ennek kapcsán megtanulták, hogy ha valaki elkezd fejleszteni, akkor először is mindig az ügyfél üzleti folyamatainál kell elindítani. Ha a fejlesztő képes arra, hogy olyan mélységben megismerje az ügyfél folyamatait, mint ő maga, akkor valószínűleg tud releváns javaslatokat tenni. Akkor lesz igazi a hozzáadott érték, ha az ügyfél valóban jól jár, elmondhatja, hogy nem csupán informatikai fejlesztés történt, hanem az üzlete is jobbá vált ezzel.
Ha a fejlesztő eddig eljutott, akkor jöhet a következő kérdés: megtalálni a fejlesztéshez megfelelő technológiai eszköztárat, amely az adott az üzleti problémát megoldó szoftver fejlesztéséhez a legjobban passzol. Így ér össze gyakorlatilag az üzleti szemlélet és a szoftvertechnológia kérdése, érzékeltette Vinkovits László.
Attól, hogy egy kód vagy egy technológia, öreg, még éppenséggel képes lehetne arra, amit a modern kor megkíván tőle, csak valamit valószínűleg elhanyagoltunk ennek kapcsán. De mit is? Például a felhasználói élményt.
Gondoljunk csak arra, hogy hogyan néztek ki 20 éve a szakértői screenek, és ahhoz képest most egy tableten vagy okostelefonon mit lehet megjeleníteni, mihez van szokva a felhasználó – láthatjuk, hogy abszolút más lesz a történet. „Az IT-szakembereket sokszor azzal mérik, hogy tudnak-e évről évre költséget csökkenteni. A hiba az, hogy sokszor a legacy rendszereinktől veszünk el erőforrásokat, és elhanyagolunk néhány fontos dolgot”, figyelmeztetett Sitkei Tamás.
Mi lesz veled, junior IT-szakember?
A szekcióvégi kerekasztal mi másról szólhatott volna, mint a szakemberhiányról. Mindenkinek kell a jó fejlesztő, projektmenedzser, de hol keressük őket és hogyan ítélhetjük meg képességeiket? Jobb, ha egyetemet végzettek vagy elég a bootcamp tudás? Bootcamp és bootcamp között is lehet különbség? Mekkora is lehet pontosan?
Ez mind-mind kiderült. Babarczy Rudolf, a Hungaropharma CIO-ja, Horváth Endre Géza, a BKM informatikai igazgatója, Kárai Anita, a HumanField üzletfejlesztési igazgatója, Pataki Tünde, az Invitech stratégiai ügyfelek értékesítési vezetője, valamint Erdős Szilveszter, a CodeCool módszertani coach trénere ülték körbe a képzeletbeli kerekasztalt.
Erdős Szilveszter szerint a pandémia után nagy visszaesés volt tapasztalható a munkaerőpiacon, a nagy cégeknél gyakorivá váltak a leépítések, de ez szerinte egy olyan negatív lufi, amely ki fog pukkadni, hiszen piaci igények továbbra is fennállnak. Kárai Anita elmondta, hogy 2022 negyedik negyedévétől érzékelhető, hogy kevesebb lett az igény az informatikusokra.
A senior szakemberek váltak a legkeresettebbekké a piacon, és ez a fizetéseken is látszik, náluk egyértelműen emelkedik a bérszínvonal. Az MI előretörését a juniorok szenvedik meg leginkább, ők nehezebben is tudnak elhelyezkedni. Nem látszik az sem, hogy ez a jövőben változna a piacon, egyelőre csak a seniorok kellenek – vélekedett a HR szakember, aki azt is hozzátette, hogy a bootcampeken képzett szakemberek veszíthetnek ezen a legtöbbet a jövőben.
Mindeközben persze mindenki várja az állami IT-beruházásokat, a partnerek többségének ugyanis az állam a legfontosabb ügyfele. Babarczy Rudolf szerint, ha van ember, lesz megoldás is, elkezdtek ugyanis rájönni a cégek, hogy nem kell mindenkit felvenni, és aztán túlfizetni őket, ez tehát egyfajta racionalizálás. Junior IT-sekre szerinte sincs kereslet, pedig kellenének a „kémia” és az egészséges csapatösszetétel miatt. Horváth Endre Géza elmondta, hogy 2010 óta egyre több az asztalán az olyan önéletrajz, amelyekben túlnyomórészt az szerepel, hogy a jelentkező mit kezdett el, és nem az, hogy mit fejezett be.
