A kínaiak szerint 12 évente váltják egymást a generációk: 1947–1959, 1959–1971, 1971–1983. Aztán jön a sokat emlegetett Y generáció, ők a 1983–1995 között születettek. S mostanság már egyre többet lehet hallani az 1995 után születettekről, vagyis a Z generációról, akik lassanként szintén belépnek a munkavállalói piacra.
Nem gondolnánk, hogy irigyelni kell a hazai Y generációt. Igaz, „szemtelenül” fiatalok, de a helyzetük igencsak nehéz: ott van előttük az előző generáció, aki akkor lépett be a munkaerőpiacra, amikor a rendszerváltás után a multik bejöttek Magyarországra. Nekik sokkal könnyebb volt – akár féltehetségesen is – elhelyezkedniük. Ezért nekik nem volt annyira nehéz sikeresnek lenni.
Ugyanezért – egy sikergeneráció után – az új generáció beilleszkedése egyáltalán nem zökkenőmentes, sőt, rettenetesen nehéz! Mert ők most olyan, 30–35 éves vezetők helyére pályáznak, akik amúgy még vagy 15–20 évet akarnak vezetői pozíciókban eltölteni.
Vajon mennyire piacképesek ezek a friss diplomások? Vajon a jelenlegi csúcsvezetők értik, hogyan működik ez a generáció? Ha igen, akkor okosan tudják-e őket beintegrálni a munkába, ami tagadhatatlanul sok vesződséggel jár?
Ezek a fiatalok, az Y generáció tagjai mindenképp kellenek az üzleti életbe! Miközben lassanként megérkeznek az első „versenyzők” a Z generációból is.
Az Y és a Z generáció sajátosságai, munkaerő-piaci lehetőségei kerülnek terítékre az októberi ITB Clubon, ahol előadóink, Váradi Judit, a fiatal informatikusokat nagy számban kereső Morgan Stanley toborzási vezetője és Ésik Róbert, a fiatal informatikusokat nagy számban foglalkoztató Nokia Siemens Networks ügyvezetője segítenek eligazodni a generációs kérdésekben.
